Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-300
46 Az országgyűlés képviselőházának Zaj.) De fenn kell tartanom annak a megállapítását is, hogy nem lehet itt a képviselőházban állandóan elítélni a sibereket és ugyanakkor másnap a védői pulpituson megjelenni és a törvényszéken védeni a sibereket. (Élénk helyeslés.) Nem lehet itt elítélni őket, a Szent István (kőrútom pedig ki- és bejárni, mert ez nézetem szerint ugyanúgy erkölcstelen, (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.), mint ahogy erkölcstelen az, hogy egyesek itt a Házban állandóan zsidóznak és olyan pártokban ülnek bent, ahol egyeseik zsidóznak délelőtt, délután pedig az igazgatóságok párnázott ajtajai mögött ülnek és úgynevezett zsidó vállalatoktól tantiemet húznak. (Rajniss Ferenc: Igaza van!) Erkölcstelennek tartom azt is, hogy délelőtt zsidóznak itt, (Rajniss Ferenc: Helyesen beszél!), délután pedig ügyvédi irodájukban a zsidó kliensek pénzén gyarapítják vagyonukat. (Rajniss Ferenc: Délelőtt antiszemiták, délután filoszemiták: jó beosztás!) Elnök: Rajniss képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Gr. Apponyi György: Rajnis és Vázsonyi egyetértenek!) Vázsonyi János: A jogrend biztosításához hozzátairto'zik mind az utca, minid pedig a társadalom nyugalma, de a közéleti tisztaság kérdése is. Ha mindez biztosíttatik, csak akkor lehet biztosítva a gazdasági vérkeringés folyamatossága is. Mindarra, amit ez a törvényjavaslat céloz, nézetem szerint szükség van, de egy pangó és válságban lévő gazdasági életben kérdeznem kell, hogyan teremtjük ezt majd elő. Nem beszélek azokról, akik azt hiszik, hogy bolseviki módszerrel leihet összegeket előteremteni, nem beszélek azokról, akik azt hiszik, hogy a magántulajdon szentségének félrerúgásával lehet akármilyen intézkedéseket tenni. Aki ezt akarja, az vállalja is nyíltan ennek a programúinak következményeit. (Felkiáltásod a jobbfelől: Ki akarjaf) Barlamemtáris államban nem lehet senkinek sem Programm ja a szabad rablás, csak a börtönben vagy az őrültek házában. (Meskó Rudolf: Sehol!) Ne a jogegyenlőség megszüntetését erőszakolják ostor alatt, statáriálisan, hanem a rendet es a ro unkát méltóztassanak erőszakolni. A munka az alapja minden nyugalomnak, gazdasági életnek. Es itt nemcsak a közmunkákra ^ gondolok, hanem a magánélet, a magángazdaság (munkálataira. A nagytőkének — legyen az akár ingatlan, akár ingó — fel kell isimernie, hogy csak a munka és a munkaalkalmaik fokozása biztosítja a rendet a közigazgatási intézkedéseken kívül, sőt elsősorban csak j&z biztosítja. Legyen a tőkében szociális érzés^ és isimerje^fel védelmének egyetlen útját, módját és lehetőségét. Nem a függő fixfizetésű exiszteneiák szaporításával érjük el a nyugalmat, hanem kizárólag a független kispolgári elemek seaporításával, a kisgazdának, a kiskereskedőnek^ a kisiparosinak megsegítésével és istápolásával. Csak a (kistőkés társadalom, az önálló ikisexisztencia az alapja minden jogrendnek,_ minden vagyon- és jogbiztonságnak, minden jól funkcionáló gazdasági életnek és gazdasági vérkeringésnek. En tehát — ismétlem — nem brómot kérek a minisizterelnök úrtól és a kormánytól, mert félek, hogy más gyógyszert kapok; csillapító helyett izgatószert kapok, megnyugtató, zsongíto injekció helyett esetleg méreg ibecsepegtetését. Nézetem szerint nem csupán a gyógyszerben van a hiba, hanem a patikusban és az orvosban is. A diagnózist ennek a javaslatnak 300. ülése 1938 áiirilis 27-én, szerdán, indokolása sokban helyesen láMa, de a gyógymód elhibázott és helytelen. {Mivel e terv keresztülvitele bizalmat igényel, meg kell állapítanom, hogy a legnagyobb mértékben bizalmatlan vagyok a kormány és a kormány politikája iránt. Bizalmatlan vagyok az ötéves terv iránt is, mert minden ötéves tervnek kiindulópontja, az első ötéves terv az orosz szovjetben született meg, és bárhol volt is azóta — ahol szintén nem a legnagyobb rokonszenvemmel találkozott — az ötéves terveket nem helyeseltem, irántuk nem lelkesedhetem. (Rajniss Ferenc: Szép kis hasonlat!) Éppen ezért, mivel az ötéves terv, annak rendszere és a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetem, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a javaslatot még csak általánosságban is elfogadhassam^í (Rajniss Ferenc: Megerősíti a kormány akciódat! — Fábián Béla: Maga annak csak örül, ha megerősíti! — Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Tildy Zoltán! Tildy Zoltán: T. Ház! Mielőtt beszédem tulajdonképpeni tárgyára rátérnék, kénytelen vagyok a t pénzügyminiszter úrtól egy kérdésben felvilágosítást kérni. Arra kérem, hogy általánosságban tett közbeszólásának lényegét szíveskedjék megmagyarázni és szíveskedjék megnevezni azokat, akikre' közbeszólását értette. (Helyeslés balfelől.) A pénzügyminiszter úr Vázsonyi János t. képviselőtársammal kifejlődött vitája köz;ben a mi pártunk felé mutatott és azt mondotta, hogy erről az oldalról a síberek érdekében eljártak, nemcsak bírósági eljárás során, hanem — amint azt halkabban mondotta — azon kívül is. (Vázsonyi János: Tessék megnevezni! — Zaj.) Mélyen t. miniszter úr, ez olyan vád ezzel az oldallal szemben — és ha netán ránk, erre a pártra értette volna, amelyhez tartozom, olyan vád ezzel a párttal szemben, —amelyet a miniszter úrnak feltétlenül konkretizálni kell. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Megnyugtatom a miniszter urat és az országot is a felől, hogy ha bárki ennek a pártnak köréből valaha is az életben sí'bereket^ védett volna, vagy azok érdekében éppen eljárt volna, nekünk van erőnk és függetlenségünk ennek a konzekvenciáit levonni. (Helyeslés balfelől. — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ezt csak a kisgazdapárt nevében méltóztatik mondaná?) Igen, a kisgazdapárt nevében. (Gr. Apponyi György: Mondhatja ezt a többi ellenzék ne vében is!) Mert ha van ebben az országban bűn és vétek, akkor kétségtelenül a legsúlyosabbak közül való az, amikor a nemzet gazdasági ereje és rendje ellen bárki is véteni merészel. (Ügy van! Ügy van!) Rátérek már most magának a javaslatnak a kérdésére. Ezt a javaslatot mi az ország élete, mostani napjai és jövendője szempontjából döntő jelentőségűnek tartjuk. Ez a javaslat felvilágosít bennünket abban a tekintetben is, — sajnos, nem eléggé — hogy a kormányzat hogyan ítéli meg a magyarság előtt álló sorsdöntő problémákat. Mi ezt a javaslatot megszavazzuk; megszavazzuk elsősorban annak az indokolásnak az alapján, amelyet Sulyok Dezső igen t. képviselőtársam pártunk nevében is itt kifejtett, megszavazzuk tudniillik katonai szempontból. A honvédelmi miniszter úr a múlt évi költségvetési vita összegezésében egészen jogosan mondhatta el, hogy ebben a kérdésben, tudniillik a katonai, honvédelmi kérdésben mögöttünk, tehát a hadsereg és a honvédelmi kor-