Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-300

44 Az országgyűlés képviselőházának 300. ütése 1938 április 27-én, szerdán. den tekintetben amnesztiában részesülnek. (Propper Sándor: Ez az osztály uralom!) Én ebből a szempontból , helyeslem azt a kérelmet is, amelyet Malasits Géza t. képviselőtársam terjesztett elő tegnapi beszédében,* mint indítványt és amely a hadikölcsön-ősjegyzőkre vonatkozik. Mind kevesebbet beszélünk a hadikölcsön-ősjegyzőkről, holott a hadikölcsön-ősjegyzőkkel szemben a nemzetnek becsületbeli tartozása áll fenn és szégyen, •hogy ezlfc a kérdést még mindig ilyen formában, talamizsara fonmiájáham rendeztük. Nagyon helyeslem azt az indítványt, amelyet Malasits Géza t. képviselőtársunk abban az irányban terjesztett elő, hogy a hadikölesön-ősjegyzőiknek bizonyos valorizációs kulcs alapján tétessék lehetővé, hogy adójuk és vagyonváltságuk bizonyos százalékát ezekkel a Jiadikölcsön-kÖtvényekkel fizethessék meg. Az állam vette el tőlük a pénzt annakidején, adják tehát most vissza ilyen formában legalább annak egy részét. (Propper Sándor: Az adós ad alamizsnát a hitelezőnek!) Mindezek komoly problémák, amelyekkel nézetem szerint csak alapos előkészítéssel lehet r foglalkozni. ^ Mindezen kérdések törvényhozási tárgyalásának alapos előkészítésére nézetem szerint a legutóbbi években bőven lett volna idő, ennek ellenére ezek a kérdések nem kerültek ide és most minden előkészítés nélkül kerültek javaslatok a képviselőház színe elé. Előkészítés nélkül, ostor alatt, statáriális gyorsasággal tárgyalunk most három olyan javaslatot, amelyek közül ez a most tárgyalt javaslat sorrendben az első és amelyek alkalmasak a kormány hatalmának további^ és még soha nem volt mértékben való növelésére, de nézetem szerint nem alkalmasak a kérdéseknek és a tényleges problémáknak megoldására. Kendszer volt a magyar törvényhozásban immár esztendőkön keresztül a kerettörvények alkotása. Rendszer volt az, hogy állandóan olyan törvényjavaslatokkal találkoztunk a képviselőház plénumában és 'bizottságaiban, amelyek növelték vagy az összkormány, vagy egy-egy minisizter hatáskörét és a rendeleti kormányzást helyezték előtérbe a törvény alapján való kormányzással szemben. Be e rendszer mellett is, — nieg kell állapítanunk, i Ház — a legutóbbi időkben tárgyalt egyetlen törvényjavaslatban sean volt még olyan nagy arányú felhatalmazás a kormányzat részére, mint amilyen nagyarányú felhatalmazást ez a most tárgyalt törvényjavaslat jelent. Ez tölbb lesz, mint kerettörvény; ilyen nagy felhatalmazást eddig csak egyetlen egy törvény adott &

r kormányzatnak: a háború esetére szóló kivételes • hatalomról szóló törvény és ma, amikor húsz évvel vagyunk a világháború után és senki sem tudhatja, mennyivel egy újabb^ háború előtt, egy ilyen felhatalmazás megadása kizárólag csak bizalom kérdése lehet a kormányzattal szemben. T. Ház! A gazdasági életben a hitel kérdése is bizalom kérdése. En többszörösen szávátettem a mezőgazdasági hitel kérdését és általában a hitelkérdést. Itt térek vissza bevezető szavaimihoz, amelyeket beszédem^ elején bátor voltam mondani, amikor megállapítom azt, hogy a hitel lehetősége a munkateljesítmény alapja. Ehhez azonban jogrend, biztonság és a gazdasági élet folyamatos, nyugodt menete szükséges. (Rajniss Ferenc: Ez megvan!) Önnek más a felfogása, mint nekem. (Rajniss Ferenc: Nagyon valószínű!) Hála Istennek. T. Ház! Strucc-politika volna, ha nem látnám tisztán, hogy ez a nyugalom nincs meg. Valiamennyien egyformán ikell, hogy elismerjük, hogy meg kellene, hogy legyen, de vizsgáljuk azt is, hogy miért nincs meg. Kétségtelen, hogy a gazdasági 'életben nemcsak felekezeti vagy faji alapon, hanem általában mindenütt idegesség, nyugtai anság, depresszió mutatkozik. (Rajniss Ferenc: Nagyon begyuladtak a zsidók!) Abszolúte nem vagyok megijedve, t. képviselő úr, higyje el nekem és soha sem leszek. (Rajniss Ferenc: Legalább egy van köztük, aki nem gyulladt be.) Nem leszek soha képviselő úr; nem voltam és nem leszek, legyen nyugodt. Mondom, idegesség, depresszió és nyugtalanság mutatkozik a gazdasági életben, részben a külföldi tőzsdei spekulációk nyomán, részben belső nyugtalanító események folytán. (Rajniss Ferenc: Részben belföldi tőzsdei spekulációk nyomán!) A zürichi tőzsdét nézze meg a képviselő úr. (Rajniss Ferenc: Budapesti tőzsdei spekulációk nyomán!) A budapesti tőzsde a zürichi tőzsde függvénye. Há nem méltóztatik tudni, tessék 20 évre visszamenőleg megnézni. (Rajniss Ferenc: Régen volt annak függvénye! Nagyon régen!) Most másnak vagyunk a függvénye; nekem az sem tetszik. (Rajniss Ferenc: De kényes képviselő úr! Semmi sem tetszik neki!

f — Derültség.) Én az vagyok, mindenre. (Rajniss Ferenc: Nekem tetszik! — Elnök csenget.) Ez a különbség köztünk! Lesz még egy pár. T. Ház! Ha végig méltóztatnak menni bárhol az üzleteken, a műhelyeken, meg méltóztatnak állapítani,... (Rajniss Ferenc: A szabotázst!) Majd erről is beszélek. Meg méltóztatnak állapítani, hogy nincs megrendelő, nincs vevő, nagyon sok tekintetben megállt a detail-üzleti élet. Ennek áldozata elsősorban a kisember, legelsősorban a kisiparos es a kiskereskedő és rajtuk keresztül természetesen minden olyan polgári réteg, amely gazdaságilag függő helyzetben van a kereskedelemtől és az ipartól, végeredményben tehát áldozata az összesség. Nyugodtan szólok az úgynevezett bojkottés szabotázs-mozgalomról is, amelyről a Házon kivül már* egyízben megmondtam a magam véleményét. (Rajniss Ferenc: Akkor nincs baj!) Én minden ilyen mozgalommal szemben a legélesebben elítélő álláspontra helyezkedem. Amikor azonban élesen elítélem, ha egyes éretlen emberek ilyesmivel foglalkoznak, azt is hozzá kell tennem, hogy egy válságnak és annak a válságnak, amelyről én beszélek, nem ez az oka. Ez csak a nyugtalanság egyik okozata. Mert t. Ház, kétségtelen, hogy válság van, a gazdasági miniszter úr tegnapi beszéde ellenére is, aki általános szempontból az államgazdaság, de nem a magángazdaság kérdését tette szóvá, és végeredményben az államgazdaság csak akkor lehet nyugodt és fundált, ha a magángazdaság nyugodt és fundált, mert a magángazdaság nyugalmából és kereseti lehetőségéből tevődhetik össze az az adóösszeg, amely az államgazdaság biztos fenntartására szükséges. A válságnak és éppen úgy a hisztériának, amelyről legutóbbi felszólalásomban beszélni bátor voltam, nézetem szerint három komponense van. Egyik komponense az az uszítás és gyűlölködés, amely állandóan ismétlődik, és amelynek tempója a legutóbbi időben erős mértékben fokozódott. (Gr. Apponyi György: Ez az a bizonyos gyorsvonati tempó! — Zaj.) Másik