Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-309

Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1938 május 10-én, kedden. 445 minden (keresztény ember, hanem joga legyen emberségesen, tisztességen meg is élni. {(Jgy van! Ügy van! — jobbfelől.) Hogy beszédeimbe valami rendszert vezessek be, 'Szükségesnek tartom,, hogy először -az előttem elhangzott felszólalásokkal foglalkozzam. Ezeket a szónokokat három csoportra osztom. Az első csoportba osiztom azokat, akik ezt a javaslatot elfogadták, ímert megoldásnak találják, a második csoportba azokat, akik nem fogadták el azért, mert keveslik és a harmadik csoportba osztom azokat, — én csak lehetőleg ezekkel foglalkozóim — akik egyszerűen azt mondják, hogy Magyarországon nincs zsidókérdés. Emiatt a harmadik csoport miatt jelentkeztem felszólalásra, mert úgy érzem, feltétlenül hangot kell adnom ezekkel szemben a nép nagy tömegei, a, falu véleményének is. Ne neheztelj ének rám az igen t. Képviselőháznak azok a tagjai, akik azt mondják, hogy nincs zsidókérdés* de az én magyar lelkemmel és szivemmel sohasem képzeltem volna, hogy ha az évtizedek óta annyira óhajtott zsidó javaslatot egyszer már a törvényhozás elé -hozzák, akkor 'akadjon keresztény magyar képviselő, aki mindent félretéve odaáll a zsidóság mellé és kiimondja, hogy ebben az országiban nines zsidókérdés. Ezt szörnyűségnek tartom. Ha az ember végighallgatja ezeket a szónoklatokat, ezeket a védő beszedőket, akkor iszinte azt gondolná, hogy talán nem is Magyarországon van, hogy ez a parlament nem is Magyarországon van, ha csak nem onnan gondolná, hogy magyar nyelven mondják el ezeket a beszédeket. Azt gondolná az ember, hogy ez nem is Szent István birodalma, hogy ebben az esztendőben talán nem dis Szent István jubileumát üljük. Azt hiszem, ezek az urak nem ismerik a történelmet s nem foglalkoztak Szent István idejével; hiszen Szent István maga megmutatta nekünk az utat akkor,, amikor minden Magyarországon élő embert a keresztény hitre akart téríteni, azok ellen pedig, akik történetesen nem tértek át, fegyvert fogott s fegyverrel kényszeri tette ezeket arra, hogy a keresztény hitre térjenek; ezzel megalapította a mi ősii alkotmányunkat s Így neki köszönhetjük, hogy Magyarország keresztény szellemű alkotmány alapján rendezkedett .be. Igen t. Képviselőház! Azon is elszörnyülködtem aiz én falusi magyar lelkemmel, hogv képviselőtársaim azt mondották, hogy 450.000 zsidó ül a vádlottak padján, s (Fábián Béla: 430.000 !)^ hogy az emberi jogokat sérti az, amit a kormányzat 'akar. Hát nem méltóztatnak észrevenni, hogy a 430.000 zsidó közül — helyesbítem az előbbi számot — 400.000-nek az életszínvonala leg; alább tízszer olyan magas, mint ötmillió magyarnak. (Fábián Béla: Mennyi? Hogy fejenkint? Fogadjunk, hogy nem!) Nem veszik észre, mélyen tisztelt képviselő urak, hogy másfél évtized óta három-négymillió magyar ül a zsidóság által felállított vádlottak padján, hogy nem tud megélni a falun, hogy rongyos ruhában jár, hogy nem tud megfelelőképpen táplálkozni? (Fábián Béla: Erről is mi tehetünk?) Ezt nem veszik észre, hiszen az Esti Kurir öles betűkkel írta, hogy 430.000 zsidó polgár ül a vádlottak padján. Vegyék hát észre, hogy a zsidókérdés a magyar élet főproblémája. (Fábián Béla: A kormány csináljon amit jól esik, a falusi szegénységgel! — Müller Antal: Most csinálja! — Kölcsey István: Meglesz! — vitéz Leel-Őssy Árpád: Innen indul ki minden! — Zaj.) Nem veszik észre azok a védő urak, hogy ebben az országban— lehet mondani — majdnem az összes fizikai munkákat a kereszténység végzi? Nézzük a földmunkásság területét, nézzük meg a gyárakat. (Malasíts Géza: Van ott zsidó elégi) Mindenütt a keresztény munkások végzik a fizikai munkát. Ha most olyan nagy borzalmas sérelem esik azzal, hogy a zsidóság egy része abból a hivatalból esetleg ki fog menni, ahol eddig volt, hát legyen szabad rámutatnom a B-listásokra. Amikor a B-listát hozták s annyi keresztény magyart, annyi családos keresztény magyart tettek kenyértelenné,- miért nem csináltak ugyanilyen borzasztó nagy dolgot ezeknek a sorsából is? (Fábián Béla: Az egész liberális sajtó a B-listások mellé állt!) Ezek a B-listások egyáltalán nem tudták gyermekeiket taníttatni, gondozni, kénytelenek voltak fizikai, szolgai munkára menni azért, hogy biztosíthassák megélhetésüket. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Arról sem tesznek említést, hogy ezzel kapcsolatosan hány tízezernyi keresztény ifjú jön-megy másfél évtized óta az utcán, kopogtat mindenütt, hogy vegyék be őket, de ki vannak zárva, nem tudnak elhelyezkedni. Ezt a szerencsétlen ifjúságot szüleiknek kellett tartania; 30—35 eves korukig nem tudtak családot alapítani. Ha nem volt meg a megélhetésükhöz szükséges anyagi eszközük, ha nem tudtak elhelyezkedni, akkor kénytelenek voltak elzülleni, vagy a legjobb eset az volt, ha talán öngyilkosok lettek. Ezekről nincs szó! Azt nem hozzák fel ezzel a zsidókérdéssel kapcsolatban, hogy igenis, szánalmat érdemelnek ezek az ifjú emberek is. Ismétlem, nem tudom felfogni azt, hogy ma Magyarországon lehetséges legyen, hogy egy keresztény képviselő a zsidó-törvényjavaslat ellen foglaljon állást akkor, amikor egy 20%-os megoldásról van szó. Legyen szabad ezzel kapcsolatban egy dolgot felhoznom. (Fábián Béla: Halljuk!) Amikor Bassay Károly igen t. képviselőtársam a múlt csütörtökön elmondotta kétórás nagy beszédét és amikor átéreztem és átláttam annak tartalmát — meg kell állapítanom — hihetetlen nagy szomorúság fogta el a szívemet. Elgondoltam, hogy egy volt fajvédő képviselő ... (Fábián Béla: Kicsoda?) Kassay Károly! (Fábián Béla: Soha nem volt fajvédő!) Egy volt fajvédő képviselő, mert fajvédő volt ez a nagy politikus képviselősége előtt,.. (Fábián Béla: Kereszténypárti volt, sohasem volt fajvédő!) De keresztény ember, (Zaj a baloldalon.) iskolázott politikus, aki sokat foglalkozott a múltban is a politikával. Ha ő így beszél, ha ő ilyen védőbeszédet tudott mondani a zsidóság mellett, akkor ez az ország egy hihetetlenül romlott ország. És meg lehet állapítani, hogy ki a vétkes abban, hogy ez az ország ilyen szomorú helyzetben van. Es még amikor Eckhardt Tibor igen tisztelt képviselő; társam elmondta utána nagyszerű és elsőrendű beszédét, (Fábián Béla: Egy hónappal ezelőtt még keresztre akarták feszíteni!) még ez a beszéd sem tudott engem kizökkenteni abból a letargiából, amelyet belém oltott Kassay Károly beszéde és meg kell mondanom, hogy a beszéd után azonnal kimentem a falura. Kimentem a falumba, félóra múlva már ott voltam. Mivel helyemet nem találtam, kimentem az utcára. Ott történetesen egy betonutat építenek. Az útépítés nem tartozik ugyan ehhez