Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-309

418 Az országgyűlés képviselőházának amely a faikérdés nagy problémái körül forog s amely nemcsak a német közvéleményt foglalkoztatja, mert hiszen ez nem német kitalálás s nem német probléma, hanem ugyanúgy foglalkoztatja a nyugati nagy demokratikus államok közvéleményét is, ugyanúgy foglalkoztatja az amerikai közvéleményt, mint a magyar közvéleményt. T. Képviselőház! Azon a kérdésen, hogy a zsidóság tulajdonképpen faj-e, vagy csak egyszerű felekezet, azt hiszem, már régen napirendre tért a magyar közvélemény, mint ahogy napirendre tértek a külföldi történelemtudósok, a gazdaságtörténelem és a kultúrtörtenelem világhírű tekintélyei, akiknek megállapításaiból egyhangúlag az a történelmi tény derül ki, hogy a zsidóság igenis külön faj, külön népi egység és faji egyéniségét három- vagy négyezer esztendőn keresztül változatlanul megőrizte minden körülmények között. Bármilyen nép közé vetette a sors, bármilyen éghajlati és bármilyen földrajzi körülmények közé, bármilyen államszerkezet keretei közé, despotikus államba vagy demokratikus államba, abszolút monarchikus államba vagy köztársasági államformák keretei közé, faji tulajdonságai változatlanul megmaradtak és érvényesültek. Felvetették itt azt a kérdést is, hogy miért nem érvényesül a magyar társadalom, sőt a kormányzat részéről is ugyanolyan állásfoglalás, amint mondták: ugyanolyan averzió más nemzetiségekkel szemben, mint amilyen most ebben a törvényjavaslatban érvényesül a zsidók ellenében. T. Ház Ez egészen más kérdés és nem vonható ugyanaz alá a megítélés alá. Az asszimiláció alapfeltétele, amit a népvegyüléseknek a történelem homályáig visszakísérhető folyamata demonstrál, a különböző népek között való vérvegyülés, vérkeveredés. Nálunk is, különösen az értelmiségi rétegeket. illetőleg, de a néptömegek között is, az asszimilációnak,^ az egymáshoz hasonulásnak folyamatát akár a hazai németséggel, akár a tótsággal, akár a horvátsággal, a ruténséggel, vagy szerbekkel kapcsolatban tekintem is, mindig ez a vérvegyülés szabályozta és határozta meg. Ennek a vérvegyülésnek révén regrutálta a magyar értelmiség a különböző testvérnemzetiségek közül, a velünk együtt élő különböző nemzetiségek közül a nagy katonákat, a nagy hadvezéreket, uralkodókat, tudósokat, költőket egyaránt, akik ezen vérkeveredésen keresztül és csakis ezen keresztül tudhatták magukévá tenni azt a szellemet, azt a lelkiséget és erkölcsiséget s azokat a különleges ideálokat, amelyeket a magyar nép a messzi keletről magával idehozott azért, hogy ezeket itt Európában annyi viszontagság között és annyi ellenséggel szemben képviselje és érvényesítse. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) T. Képviselőház! Az, hogy a vérkeveredés a zsidósággal a messzi múltban nem történt meg, természetes dolog, de nem történt meg tulajdonképpen a recepció óta, illetőleg a polgári egyenjogúsítás óta sem. hiszen a statisztikai adatok azt mutatják, hogy 1918 óta, tehát a forradalmak után körülbelül csak 17.000 vegyes házasság köttetett zsidók és keresztények között. Ez olyan elenyésző szám a magyar nemzeti társadalom lélekszámához ké3

Où. ülése Î9êê május lö-én, kedden. pest, amely a vérkeveredési folyamat tekintetében semmit sem jelent. De itt van egy nagyon érdekes vonatkoasszimilációs kérdésnek, az tudniillik, hogy miután a zsidóság tudvalévőleg körülbelül 90%-ban az értelmiségi rétegekhez tarto^ zik, túlnyomó részben az intellektuális, értelmiségi pályákon helyezkedik el, tehát kitevő része a maga 90%-ával a nemzeti társadalom értelmiségi osztályának: ha tehát vegyülés történnék a zsidó és a keresztény értelmiség között, amely lélekszámban ugyancsak alig haladja meg a félmilliót, ez azt jelentené, hogy félmilliós keresztény értelmiség vegyülne félmilliónyi zsidósággal, ami, ismerve a két faj összetevőjének, komponensének különböző erejét és hatásait, nyilván nem jelentene egyebet végeredményben és következményeiben, mint a keresztény magyar értelmiség teljes elzsidósodását. De, amint mondottam, nem. kell ettől a veszedelemtől tartanunk, mert hiszen a történelem tanulságai azt mutatják, hogy ellenkezőleg, ez az asszimiláció, a zsidóságnak az ilyen értelemben vett vérségi felszívódása és áthasonulása tulajdonképpen soha sehol nem következett be. Háromezer év alatt nemzetek váltották egymást, nemzetek jöttek és nemzetek multak. Nagy birodalmak jutottak el a virágzás tetőfokára és hanyatlottak a megsemmisülésbe, így az egyiptomiak, a babilóniaiak, a görögök és a rómaiak birodalmai, Karthágó és a többiek s ezek Krisztus születése utántól kezdve évszázadokon keresztül szóról szóra ugyanezzel a problémával küzdöttek, a nélkül, hogy assizimiilációis úton erre végérvényes, megnyugtató és kielégítő megoldást tudtak volna találni. T. Képviselőház! Hogy ne méltóztassék engem, különösen a baloldalról, elfogultsággal vádolni és miután ma, hogy úgy mondjam, az idézetek korát éljük, (Hubay Kálmán: Az idézetek és a fotókópiák kora! — Derültség ioböfelől.) — a vita is ezt mutatta idáig, mert minden oldalról szellemeket és kísérteteket idéztek —- legyen szabad nekem is ehhez a módszerhez folyamodnom. Hogy elfogulatlanságomat dokumentáljam, Kautsky Károlynak, akit senki sem nevezhet szélsőjobboldali írónak, munkájából veszek bizonyítékokat arra nézve, hogy a római, a görög vagy az egyiptomi birodalomban ugyanezeket a problémákat ugyanebből a nézőszögből tárgyalták és az eredmény azt lehet mondani ugyanolyan egyhangúsággal konstatálható, mint a t. Ház vitájában. Kautsky, aki Marxnak és Engelsnek az utódja, a szocialista ideológiának egyik ismert német művelője volt, s a kereszténység eredetéről szóló munkájában egyebek között idézi Tacitust és Cicerót, akikről minden olvasott ember tudja, hogy a zsidókérdésről milyen feljegyzéseket hagytak hátra s akik megállapították, hogy a zsidóság a római gazdasági életre s a közéletre milyen befolyást gyakorolt. (Egy hang balfelől: Átkos szélsőségek! — Hubay Kálmán: Ciceró veszélyeztette a római alkotmányt!) Ciceró azt mondja például egy helyen, hogy ha a különböző tartományi helytartók — tudniillik a római helytartók — a zsidóság ellen fel akarnak lépni tartományaikban, könnyen megtörténhetik, hogy a söpredék hazatértük után kisepri, esetleg meg is náspángolja őket. Strabo, a nagy görög földrajztudós, aki Krisztus születése idején élt, azt mondja a