Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-309

416 Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1938 május 10-én, kedden. mondatokat találjuk (olvassa): »Ha az a vád ellenünk, hogy odakünn gazdaságilag ártottunk, ám gazdasági ösztöneinket éljük ki most abban, hogy idebenn zsidó intézményeinket nagyókká és erősekké tesszük. Ha az a vád ellenünk, hogy elleptük odakünn a kultúra területeit,« — elismerik — »ám engedjük most már a hires kulturális tehetségünket úgy érvényesülni, hogy ősi vallási, irodalmi és történeti kultúránk és civilizációnk: a halhatatlan, törhetetlen és örök zsidó szellemiség szolgálatáéba állítjuk. (Meizler Károly: Szóval, nem a magyar szellemiség szolgálatába!) Társadalmi életünk ne legyen csillogás és a képes magazinok szenzációja.« — ő is elismeri, amit eddig mindenki tagad — »találjuk aneg egymásban azokat az értékeket, amelyek talán pótolják az elvesztett társadalmi érvénvesülést.« —• Tehát érvényesülni akartak, ez is igaz. — »Ne keressünk kitüntetéseket.« Tehát kitüntetéseket kerestek, rangokat, címeket. (Fábián Béla: Elég gyalázat!) »hanem elégedjünk meg (Fábián Béla: A kormány, ez a gonosz kormány, kegyelmes urakat csinált belőlük! Pénzért, választás előtt! — Meizler Károly: Valószínűleg kérték!) egymás kézszorításával. Legyünk csendesek... (Fábián Béla: Csúnya dolgok ezek! — Meizler Károly: Ki utasította vissza, melyik zsidói — Fábián Béla: Amelyiknek nem volt pénzé, hogy megvegye! — Elnök csenget.) Legyünk csendesek, szerények és gondolkodóak, az után a csapás után, ami bennünket a zsidó törvénnyel ért.« Ügy érzem, hogy soha megállapítás nem volt olyan helyes, mint ez, csak be kell tartania mindenkinek, a zsidóságnak is és éreznie kell azt, hogy vannak itt bűnök, amelyeket az utóbbi évtizedekben a magyarság ellen elkövettek és ezeket a bűnöket, vétkekéi, le kell hogy vezekeljék. A vétkek levezeklése pedig csak úgy történhetik meg, ha a társadalom egyensúlya helyreáll és annak nyugodt atmoszférája fog megteremtődni és a zsidóság megmutatja, hogy éppúgy részese kíván lenni a jövőben a magyar állami életnek, a nemzet hűségben, mint ahogy azt nagyon szereti hangoztatni. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy kétmillió magyarnak kellett kivándorolni ennek az országnak a területéről, azért, hogy 500.000 zsidó a maga gazdasági elhelyezkedését megtalálja. A kétmillió magyar kivándorlásáról Éber Antal képviselőtársunk azt mondta itt a Házban egy probléma kapcsán, hogy nagyon jó is volt, hogy kivándoroltak, mert hazaküldték azokat a nemes valutákat, amelyek a mi bankjaink fennmaradását alátámasztották. (Meizler Károly: Kunfi Zsigmond is ezt mondotta!) Remélem, hogy a kivándorolt zsidóság éppen olyan hazafiasán fog gondolkodni és a nemes valutákat éppúgy haza fogja küldeni a magyar bankok további alátámasztására és akkor tényleg be fogja bizonyítani, hogy hazafiasán cselekszik. (Meizler Károly: Azt ugyan leshetjük!) Méltóztassanak megengedni, hogy megál-' lapítsam, miszerint ennek a problémának a megoldása csak úgy lehetséges, ha mindkét oldalon valamennyien az igazság jegyében gondolkozunk és cselekszünk és nem igyekszünk rekriminálm olyan kérdéseket, amelyek eddig feltétlenül a magyar állam érdekével miadenkor szemben állottak. Az az érzésem, hogy e zsidó törvényjavaslat letárgyalásával tulajdonképpen nem merül ki azoknál a kérdéseknek a rendezése, amelyek az ország további talpraállását hivatottak elősegíteni. Nem mehetünk el a szociális .kérdések rendezése inel lett, feltétlenül elvárjuk a kormánytól, hogy e rendszerváltozás következtében — a zsidótörvényjavaslat rendszerváltozást jelent — ezeknek a szociális kérdéseknek nagyobb és gyorsabb ütemben való idehozása által teszi lehetővé a magyarság problémáinak megoldását. (Felkiáltások jobbfelől: Meglesz!) Lehetséges, hogy a mai pártkeretek nem lesznek alkalmasak arra, hogy e kérdések megoldassanak, lehetséges, hogy az elavult pártkeretek le fognak omlani, más pártalakulatok jönnek létre, talán világnézeti alapon fog kialakulni az egész helyzet, amit én a leghelyesebbnek tartanék a magyarság szempontjából és amely elől, azt hiszem, senki sem zárkóznék el, mert nem lehet az igazi magyarság szószólója az. aki a régi időkben a liberalizmus szekértolója és zászlóvivője volt, aki akkor mellette foglalt állást, ma pedig féltéglával veri a mellét és hirdeti hazafiságát. (Fábián Béla: Még mindig jobb, mint ha a másét veri! — Derültség!) Szükségesnek tartottam, hogy az elmondottakkal könnyítsék lelkiismeretemen, mert ebben a kérdésben elfoglalt álláspontomért 18 esztendőn keresztül minden körülmények között csak üldözésben volt részem. (Fábián Béla: Beüldözték a miniszteri székbe!) Sohasem kerestem- Onnan önként mentem el, mert azt mondták, hogy amíg ott leszek, a magyarság nem fog boldogulhatni. Nem akartam nemzetem útjába állani. A külföldi zsidóság ezt a hírt' terjesztette. En tudtam azt, hogy hazugság, amit hirdetnek és mondanak. En azonban nem ragaszkodtam hozzá és azért távoztam önként el, hogy bebizonyítsam: miszerint humbug volt az, amit hirdettek és a magyarság boldogulása csakis a keresztény, nemzeti alapon mehet előre. Az a koncentrációs kormány, amelyet annak idején a zsidók kívánságára Clark angol miniszter hozott létre, rövid időn belül öszszeomlott és a magyar nemzet az 1920. évben tartott választás során a méltó választ megadta. Ezért állítom imindig, Ihogy én nem félek a titkos választójogtól, mert a magyar emberek, aíkák 1920-ban is megtalálták a imódját, hogy helyes ítélőképességgel küldjék be képviselőiket^ a nemzet házába, éppen úgy meg fogják találni azt a jövőben is, még a zsidókérdésben is. En csak egyetlen jó dolgot látok ebbeii a javaslatban a jövőre nézve és pedig a lelkiismeret felszabadítását. A magyar lelket, amely eddig béklyóban feküdt, amelyet egyrészről a szabadkőműves páholyok, másrészről a liberális bankkoncentráció és a asidó gazdasági élet túltengése tartót gúzsba kötve, ezzel a javaslattal felszabadul. Szerintem ez az az egyetlen igazi jó, ami ebben a törvényjavaslatban van. Maga a javaslat azonban aiz én álláspontomat nem fedi és csak úgy tudnám elképzelni a magam álláspontjának helyes érvényesítését, ha arra kérném a t. Házat, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni, mely a következőképpen szól. (Olvassa): »Indítványozom, mondja ki a képviselőház, hogy a törvényjavaslatban kimondandó as, miszerint zsidó felekezet nincs, hanem csak zsidó faj van. Ennek alapján a zsidók csak 5'1%-ban, vagyis az ország lakossága körében elfoglalt mindenkori arányszámuknak ímegfelelő számban alkalmazhatók, úgy az értelmiségi munkakörben, vala-