Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-309

Az országgyűlés képviselőházának fajtám hajh an van, addig édeskevéssé érdekelhet a zsidóság problémája, a zsidóság bajai és gondjai. Azt mondják, nem büntethető az egész zsidóság egyesek eltévelyedéséért és a sajtóra való utalással azt mondja az előbb hivatkozott beadvány, — amivel pedig maga is bizonyítja, hogy zsidó sajtó van, hogy el van zsidósodva a magyar sajtó — ihogy {olvassa): »Ha akadtak hitfeleink között olyanok, akiknek iránya a nemzet egyik vagy másik rétegének nem volt tetszetős, ezért nem felelhet az egész felekezet.« Azt hiszem, a sajtó kifogásolt részének ténykedését, — azoknak a zsidó és nem zsidó újságíróknak ténykedését, akikre itt céloztam mégsem lehet úgy elbírálni, hogy »akadtak hit feleink között olyanok, akiknek iránya a nemzet egyik vagy másik rétedének nem volt tetszetős«; ez talán mégiscsak túlságosan enyhe kifejezés, mert ezzel szemben a való helyzet az. hogy már a háború alatt, majd a háború után. a forradalmak alatt, de később is a legkártékonyabb, a legelítélendőbh és a, legperfidebb destrukciót folytatták éveken keresztül és igyekeztek, sajnos, gyakran nagymértékben eredményesen megfertőzni a magyar közvélemény lelki világát. Ha ellenben van olyan vak, aki ezeknek ellenére sem látta volna meg és nem vette volna tudomásul, hogy a magyar sajtó elzsidósodott, annak most valóban kinyílhatna a szeme, mert millió és millió magyarnak nélkülözéséről, nyomoráról, szenvedéséről, a trianoni határokon túl és belül két évtized alatt megközelítőleg annyit nem írtait, mint' most — nem is két hónap alatt — arról, amilyen állítólagos nyomorba fogja ez a törvényjavaslat a magyarországi zsidóságot taszítani. Emberi jogokra, méltányosságra appellálnak a gyengék és védtelenek nevében, de ugyanakkor fajtáinkra annyira jellemző hisztériás idegességükben nem tudják, vagy nem akariák észrevenni, hogy ebben az országban a gyenge eddig nem a zsidó volt. A sajtó kétségtelenül nagy részében nem kéovisel a magvarsággal homogén gondolatot, felfogást; elzsidósodott, ezért nagyon helyes a törvényjavaslatnak az az intézkedése, amely a sajtókamara felállítására vonatkozik, de itt különösen soknak tartom a 20%-os arányszámot. Ez az elzsidósodott sajtó végezte a háború alatt is a legelítélendőbb destrukciót, a forradalom alatt is. Ennek bizonyítására legyen szabad e sajtó egyes orgánumaiból citálnom egyet-mást. Legyen szabad például a ma is megjelenő Az Est-et citálnom, amelynek 1918 november 3-i számában — ezt különösen az úgynevezett legitimistáknak ajánlom figyelmébe — a következő cikk" jelent meg (olvassa): »Megszűnt tehát az a veszedelem, hogy császári birodalmát és császári koronáját elveszítve Habsburg Károly s főhercegi családjának egész légiói a mi nyakunkba szakadjanak, s hogy a világ szég-y énére Magyarország legyen utolsó menedékvára a népelnyomó zsarnokságnak«. Ugyanez az Az Est 1919 február 28-án a következő önvallomással boldogítja a magyar közvéleményt a saját háború alatti tevékenységéről. (Fábián Béla: Akkor forradalom volt már!) Ez nem kifogás, t. képviselő úr, mert ha a kommün alatt még áll is bizonyos fokig ez az észrevétel, nem igaz, hogy a forradalom alatt, a kommün előtt minden újság ilyen gyalázatos módon írt volna. A képviselő úrra $09. ülése 1938 május 10-én, kedden. 403 fogom rábízni, hogy helyesli-e ezt, amit fel fogok olvasni, vagy nem. Azt írja Az Est 1919 február 28-án (olvassa): »A háború alatt, ha kicsit is szabad volt a hangunk, folyton a bekét követeltük és hogy a békét segítsük, az antant-ot is csak akkor támadtuk, ha vezetőitől békeellenes nyilatkozatokat olvastunk. Üldöztük a hadvezetőséget, a külügyminisztert és az egész diplomáciát. Elsők voltunk, akik megtagadtuk az engedelmességet a kormányoknak és cenzúra-hatóságaiknak. A forradalomban nem a bujkálok között voltunk, hanem az első sorokban állotunk«. (Mozgás a jobboldalon.) T. Ház! Ez nem vélemény az Az Est-ről, hanem az Az Est-nek önvallomása. És ha ez igaz, ha ez az információm helyes, ha ez a cikk tényleg megjelent Az Est-ben, amint úgy tudom, hogy megjelent, akkor — azt hiszem — nyugodtan állíthatom itt a Ház előtt, hogy ez a nyílt hazaárulásnak beismerése. (Ügy van! Ti g y van! a jobboldalon. — Csilléry András: Ma is ugyanezt teszi!) 1918 november 18-án azt írja Az Est, hogy »Kormányunknak, nemzetünknek és mindenkinek, aki csak itt él és boldogulni akar, közös és leghőbb vágya az, hogy minél hamarább pusztuljon szemünk elől, ami a háborúra elsősorban emlékeztet: az uniformis«. (Mozgás.) T. Képviselőház! Azt hiszem, férfiasan, nyugodtan szembe kell nézni a helyzettel. Erről az oldalról is kell tenni egy önvallomást és meg kell mondani: szégyen, hogy ez a hazaáruló szellemben írt újság ma is tovább fertőzheti a közvéleményt. (vitéz Benárd Ágost: Ez kétségtelen!) Be itt van, t. Ház, a magyarországi szoeiáldemokratapártnak a vörös uralom alatt, de ma is hivatalos lapja, a Népszava, amely 1919 június 19-én nyiltan megírja, hogy a volt szociáldemokraták őszintén, véglegesen vetették el a demokráciát és fenntartás nélkül, teljes őszinteséggel helyezkedtek a proletárdiktatúra elvi álláspontjára. De azt hiszem, t. Képviselőház, sokakat találhatunk ma is a folytonos megsiratott jogegyenlőség és az alkotmány védelmezői közöl, akik az imént felolvasott és azokhoz hasonló cikkeket írták. Ennek a törvényjavaslatnak igen^ helyes intézkedése, hogy sajtókamarát és színészkamarát akar felállítani. Hiszen a forradalom sajtófőnökének, egy Gellért Oszkár nevű zsidó njságírónak »A diadalmas for? radalom könyve« című munkájában egy, ugyan f csak zsidó újságíró, Lakatos (Kellner) László jj elmondja, hogy véleménye szerint mi a forradalom oka, mi csinálta ós ki csinálta a forradalmat. Azt írja, hogy (olvassa): »A magyar forradalom r vezére, a tehetség, a nép volt, a pesti kávéház, a pesti utca, a hírlapíró az Otthonban és a galileista diák, clZ cl tiszteletlen racionalista észjárás, mely már 10—20 éve dolgozik itt a sajtóban, kávéházban, kabaréban, színházban és felszabadította, forradalmasította az emberek gondolkodását«. T. Ház! Nem tudom, kellenek-e ehhez bővebb kommentárok. Azt hiszem, ezeknek az önvallomásoknak tömege elég ahhoz, hogy indokolttá tegye ezt a törvényt és annak a sajtóés színészkamarára vonatkozó rendelkezéseit. De az ellenforradalmak után a magyar közvélemény is megérezte annak szükségességét, hogy ennek az elzsidósodott sajtónak kártékony, nemzetellenes tevékenységével szemben felemelje tiltakozó szavát és számos nagy tö58*