Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

Az országgyűlés kêpviselohâzâmak az a vonal, ahol a zsidók elhelyezkednek és a végcél mindig Budapest, onnan tovább Bécs felé, vagy a világ más metropolisai felé vándorolnak a már kifinomodott és meggazdagodott zsidók. T. Ház! Ez a zsidóság földrajzi elhelyezkedésének vonala. Az a tény, hogy Budapest és az ország keleti részén lévő városok a zsidóság nagy részét öleli fel, világosan mutatja, hogy a zsidókérdés súlypontja Budapest és a városok. (Gr. Festetics Domonkos: Úgy van! Falun cigánykérdés van, Budapesten zsidókérdés!) Meg kell állapitanunk azt is, hogy ez a kérdés melyik társadalmi réteg legfőbb problémája. Az egészen bizonyos és egészen természetes, hogy abban a kis baranyai vagy tolnai faluban, amelynek népe között egyetlen zsidó sem él, ahol még a kocsmáros vagy a szatócs is magyar ember, ez a probléma alig él, de él ez a probléma a városban és egy másik társadalmi rétegben. Ezt a réteget olykép igyekeztem meghatározni, hogy statisztikailag — az út nagyon nehezen járható, de mégis megközelithető a kérdés — vizsgáltam azt, hogy ugyanazon jövedelmű nemzsidó és zsidó egyedek száma miképpen aránylik, — és pedig ezt a jövedelemhatárt a havonkénti 200 pengős és ennél nagyobb jövedelmekre téve — a vizsgálat arra az eredményre vezetett, hogy három nemzsidó ilyen jövedelmű egyénnel szemben két zsidó hasonló jövedelmű egyén áll. Ez világosan mutatja azt, hogy ez a probléma a polgári társadalomnak, az intellektuel társadalomnak a kérdése és hogy ennek a problémának feszültsége ilyen óriási, azt éppen eg az arányszám mutatja, mert hárommal kettő áll szemben, mégpedig olyan formában, hogy három elesett, gyengébb, gazdaságilag gyengébb emberrel szemben két, a gazdasági életben aktívan szereplő zsidó áll. (Rajniss Ferenc: Egy házmester, egy háztulajdonos! — Derültség. — Fábián Béla: Egy ló, egy liba!) Ha ezt a kérdést ilyen módon tisztáztuk, hogy ez a város problémája, azután egy polgári és intellektuel társadalmi probléma, akkor világosan látjuk, hogy a kérdés ilyen személyi megoldása szempontjából a jelenlegi törvényjavaslat helyes nyomokon jár, amikor az állásokban, a gazdasági életben való elhelyezkedésükben a zsidók helyébe a nemzsidó és Keresztény magyarságot igyekszik beállítani. Amikor a nagy cél szempontjából, az egész nemzetgazdaság és az egész ország egyetemes erdekéből nézzük a kérdést, akkor ez a megoldás elégtelen és tovább kell menni, mert nem elegendő néhányezer tisztviselő-zsidónak kicserélésével a problémát megoldani, hanem a gazdasági életben elfoglalt diszpozíciókat kell visszaszorítani és a magyarság arányát ilyen irányban növelni. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy az ő 30%-os nemzeti jövedelembeli részesedésükből, vagy pedig a nemzetgazdaság 50%-os diszpozíciójából vissza kell szorulniok, nem tudom, hogy hány százalékra, de ha numerus clausus van, akkor nyilván 5%-ra. Meg vagyok róla győződve, hogy a problémát kevéssé oldja meg, ha néhány ezer kicsiny zsidó tisztviselő, vagy még ha nagyobb tisztviselő helyébe is ezekbe a pozíciókba mások fognak kerülni. Nem ez a probléma megoldása, hanem az, hogy a nemzeti vagyon kezelése. (Gr. Festetics Domonkos: Ügy van!) diszpozíciója igazán a nemzeti érdekek irányába állíttassék át. (Gr. Festetics Domonkos: Ügy van! >5. ülése 1938 május 9-en, hétfon. Nagyon helyes!) Most azt fogják mondani, hogy valami nagyot mondottam. Semmiesetre sem, Angliában magam végigjártam azokat a vidékeket és tanulmányoztam az energiaellátás kérdését és azt tapasztaltam, hogy az egész országot behálózó villamoshálózat és a bányavállalatok bekapcsolódása mind állami kézben van és ugyanakkor Magyarországon ez mind egyes vállalkozások és egyes emberek diszpozíciójába tartozik. Ha tehát kimondjuk azt, hogy a gazdasági életből, a nemzeti vagyon kezeléséből való visszaszorítás az igazi probléma, akkor le kell vonni ennek a konzekvenciáit is és meg kell mutatnunk az utat. Ez talán nagyon súlyos és nagyon nehéz út, azonban meg kell mondanunk, hogy itt nem lehet más út, mint a nagy nemzeti célokat szolgáló vállalkozásokat nacionalizálni. így következik el a bányák és a villamos-erőtelepek és hálózatok nacionalizálása, így következik el a hadiipar nacionalizálása és így következik el, különösen a mostani időben aktuális módon, az egész külkereskedelem nacionalizálása. (Fábián Béla: Rendben van!) Nagyon jól tudom azonban azt, hogy annak, amit mondok, rendkívüli következményei is vannak. Éppen azért nem mulasztom el hangsúlyozni, hogy amikor ilyen nagy lépésre vállalkozik a nemzet, amilyenre kötelessége vállalkozni, akkor tudnia kell azt, hogy ez csakis abban az esetben járhat eredménnyel, ha a mai köizéleti erkölcs megjavul, mert különben korrupcióba fullad az egész. (Gr. Festetics Domonkos: Ügy van! Rupert Rezső: Oroszországiban nacionalizálták a külkereskedelmet! — Zaj. — vitéz Csicsery-Rónay István: Ne tessék a szovjettel összehasonlítani! — Zaj a baloldalon. — Fábián Béla: Népjóléti minisztérium!) Mi a multak alapján és az azokra való visszanézéssel fogunk előrehaladni. Bíznunk kell abban, hogy tudunk egy tisztább közéletet megteremteni és meg tudjuk, mert meg kell oldanunk ezeket a kérdéseket a magyar nemzet egyeteme számára- (Rupert Rezső: Azon az úton vagyunk, hogy a korrupció egyre nagyobb lesz. — Gr. Festetics Domonkos: Azt nem lehet mondani! — vitéz Csicsery-Rónay István: Rágalmazás! — Zaj ajobbés a baloldalon. — Fábián Béla: Bizonyítani nehéz!) Meg kell említenem, hogy a gazdasági problémáknak véleményem szerint milyen megoldása a helyes és milyen megoldás követelését kívánom én itt, azonban a zsidóság faji mérlege, gazdasági mérlege mellé fel kell állítani egy még sokkal szomorúbb mérleget és ez a nemzethűségnek a mérlege, amely mérleg, sajnos, válságos időben —- mert csak ez számít — mindig a magyar nemzet kárára billen ki. Es ha ezt cáfolni méltóztatnak, felolvasom Keleti Károlynak, a kiváló magyar statisztikusnak az Akadémia által kitüntetett munkájából azt a részt, amely Magyarország népének a leírásával foglalkozik 1871-ben, a nagy liberális világnak éppen kialakulása idején. (Felolvassa.): »Természeti mozgékonysága könnyebbé te- # szi a zsidó számára, hogy lakhelyét változtassa, üzletét cserélje s új hazába is települjön. Sőt zsidóinkban egész' határozottsággal 'mutathatni ki ily vándorlást, mely, igaz, csak feltűnőbb egyéneiben konstatálható, de az egész fajban megvan. Hány nagyobb cég birtokosa szerepel 'ma Bécsben az úgynevezett financiék között, ki Magyarországban itteni üzletekben