Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

390 Az országgyűlés Jcepviselőházámak 308. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. mint a megtámadott kezének elhárító felmozdulása a feléje osapó halálos bunkó ellen. Ez új életberendezés költségeinek fedezésére be lehetne méltányos hozadék biztosításával sorozni a közületek és a magánosok tőkéinek bizonyos részét, hiszen az emberi életet is be lehet soroizni,« Az önök prófétája szólt, önökön áll, hogy megértik-e, e szerint, vagy ez ellen cselekszenek. T. Ház! A miniszterelnök úr a javaslat bizottsági vitája során azt mondta, hogy a zsidóság aránytalanul nagy számban helyezkedett el azokban a foglalkozási ágakban, amelyekben a kereseti lehetőség könnyebb és kedvezőbb. Ha ez az állítás helytálló, mi volna itt a logikus következmény? A logikus következmény volna a felekezeti diszkrimináció alapján a vagyonjogig korlátozások életbeléptetése, különleges adózási rendszabályok megállapítása, jövedelmek maximálása csak ezen az egy oldalon. Miért nem hozza ezt a törvény? Azért nem hozza, mert ilyesmit nem lehet csinálni felekezeti alapon; felekezeti alapon csak kisemberek kenyerét lehet elvenni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A vagyonmegoszlás. Én igazán nyugodtan és minden elfogultság nélkül beszélhetek erről a kérdésről, mert ameddig vissza tudok tekinteni, már pedig minimálisan 150 esztendő, öt generáció az az idő, amely óta őseim itt éltek ebben az országban, mindig szegény emberek voltak és én nemcsak hogy nem akartam más lenni, noha tehettem volna, hanem vállaltam örömmel és szívesen, hogy a nincstelenek, a szegények és elnyomottak oldalán fejtem ki szerény képességeimet, tehát nyugodtan beszélhetek erről a kérdésről. Ha valaki feleletet keres arra, hogy hányadán állunk a vagyonos osztály körében való megoszlás és arányszám dolgában: hát tessék. Magyarországon 426.000 zsidó van ezidőszerint. Ez nem a hivatalosan közzétett statisztika, de Makkai képviselőtársam nyilván igen autentikus magántudomása szerint ma érvényes száma a zsidóságnak. 426.000 a zsidó vallású magyar állampolgárok száma. Ezek közül földje van 1417-nek, sőt ezer holdon felüli földbirtoka van 107-nek. Azt méltóztatott mondani, vegyük ezt igénybe. Nekem semmi kifogásom ellene. Kerek 200.000 hold — valamivel kevesebb — 10 holdas parcellákban 20.000 magyar család részére jelent telepítési lehetőséget. (Farkas István: Ezt nem merik megcsinálni!) Ha azután felmerül a kifogás, hogy 20.000 család kevés, akkor ott van 2,200.000 hold* szabad földbirtok 716 nem zsidó vallású földbirtokos Eezében. (Farkas István: Ez már nem megy!) Így már 220.000 családot lehetne elhelyezni 10 holdas alapon. (Propper Sándor: Rá fog kerülni a sor!) Ha még mindig nem elég, ott van a külföldiek kezén lévő 211.000 hold. (Rácz Kálmán: De mennyi ebből a termőföld? — Esztergályos János: Ha csak 50 százalék, aEkor is!) Ha még mindig kevés, ott van a bankok birtokában ugyancsak 200.000 hold, sőt ott van az egyházak egymillió holdja és a kincstár 266.000 holdja is. Tessék hozzányúlni az egyikhez és a másikhoz. Tessék ezen a területen, ezen a vonalon megcsinálni és végrehajtani azt, amit Szabó Dezső' nek ez a jajkiáltása mond és ajánl. Csakhogy ezt nem teszik és nem is fogják tenni, mert — ismétlem — ez sokkal nehezebb probléma, mint a szegény kisemberek állását és kenyerét elvenni. (Propper Sándor: Éppen erről akarják elterelni a figyelmet! Azért kell ez a javaslat!) Vagy veszem a háztulajdon kérdését. Budapesten 201.069 a zsidók száma és köztük valóban 5427 háztulajdonos van. Ha egy, a magántulajdon alapján álló társadalmi rendben bűn az, hogy a budapesti lakosság 2-7%-ának háztulajdona van, azt hiszem, ez nem számíthat különleges erénynek a 97-3%-nál sem. Nem. lehet szociális és gazdasági kérdéseket felekezeti alapon és felekezeti széttagoltság szerint megítélni és elbírálni, (Ügy van! Ügy van! a ssélsőbaloldalon) s ez a mostani erőszakolt magyarázat nem fogja megállani helyét, mert az élet erősebb! (Farkas István: Ügy van!) Vagy lássuk a kisipar és a kiskereskedelem helyzetét. Beszéljünk arról, hogy vájjon ezeken a területeken felekezeti szétosztás, felekezeti szempontok szerint, hogyan és miként állunk a jövedelemmel, a vagyonnal, azokkal a könnyű, vagy nehéz keresetekkel? Azt hiszem, talán önök is elfogadják hiteles tanúnak és hiteles bizonyítéknak, árkormánybiztosuknak, Laky Dezső professzor úrnak a kereskedők szociális és gazdasági viszonyairól írt hatalmas tájékoztató munkáját, amelyet a fővárosi statisztikai hivatal adott ki és amelynek csak végkövetkeztetését idézem, amelyben azt mondja (olvassa): »Hiába vakítja el a szemet egy-egy újabban mindig ritkaságszámba menő kereskedői karrier fénye, az adatgyűjtés is csattanós bizonyítékát szolgáltatja sok részben annak, hogy a kereskedői üzletekben, a kereskedők házaiban is sokfelé, minden kétséget kizáróan sötét gond honol.« Tehát a kapitalizmus soraiban, a nagybirtok soraiban, a háztulajdon területén, s az ipar és a kereskedelmi vállalkozás terén nincs elintézni való- Marad, mint egyetlen terület, ahol »a megélhetés könnyebb és kedvezőbb«, a magántisztviselők munkaterülete. Ezek azok a feketepéterek, akikhez a kormányzat mindig hozzányúl, amikor bajban van, akik a legvédtelenebbek, akiken senki nem segít, akikre rá lehet róni, akiknek vállára rá lehet rakni az ország legelviselhetetlenebb adóterheit, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akik kéznél vannak különadók, adópótlékok, szuperpótlékok kirovásánál, akik ebben az országban csak különadójuk pótlékával majdnem annyit áldoznak a közért, mint az egész magyar földbirtok, (Ügy van! Ügy van! a ssélsőbaloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Egy kis túlzás! Ilyet nem lehet mondani! Nem igaz!) ezt mind lehet, ez az a réteg, amelytől szemrebbenés nélkül megvonják a szociálpolitikai védelmet, amelynek munkafeltételei, munkaviszonyai a legszörnyííségesebbek és ez az a réteg, amelynél a kormányzat végül is azt mondja, hogy ime, a kereseti viszonyok itt a legkönnyebbek, a legkedvezőbbek, tehát itt kell beavatkozni. T. Ház ! A kormányzat adós maradt azzal, hogy a javaslattal kizárólagosan sújtott rétegnek szociális és gazdasági helyzetére vonatkozó, átfogó, mai érvényű, helytálló és mindenre kiterjedő adatokat bocsásson a képviselőház és az ország közvéleménye rendelkezésére. Az, hogy kikapnak egyes csoportokat, hogy a kiváló statisztikus úr 1920-ból való önkényesen kiszakított adatcsoportokat kezd vizsgálni, nézvén azt, hogy keresztények foglalr koztatnak-e több zsidót, vagy zsidók több keresztényt és gondosan elhallgatja még azt is, — és ez tévesen került a javaslat indokolásába — hogy 1920-as és nem 1930-as vagy 1935-ös adatokról van szó, ez a kérdésnek csak elke-