Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

f Az országgyűlés képviselőházénak 308. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. 377 nádi Szabó Imre: A pajesz volt a ló farka! — Derültség.) amelyben beloptak az alkotmány sáncaiba a bevándorolt zsidóságot. T. Ház! Azt mondta Rassay Károly igen t. képviselőtársam, hogy a jogegyenlőség elvét sérelem éri, mert a zsidók munkavállalási szabadsága korlátok közé szoríttatik. Legyen neki az ő szavai szerint, én ebbe a sérelembe belemegyek, vállalom nyugodt lelkiismerettel, mert a zsidó munkavállalási szabadság korlátozásával lehetővé teszem a magyarok munkavállalását. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Jól hivatkozik arra Gratz Gusztáv igen t. képviselőtársam, hogy az ipariskolák és a kereskedelmi iskolák hallgatóinak száma csökkent, de rosszul vonja le a konzekvenciát. Azért csökkent, mert hiába végezte el eddig egy magyar fiú ezt az iskolát, a gazdasági életben elhelyezkedni nem tudott. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Fábián Béla: Nem igaz, mert napok óta hirdetnek a lapok és a vállalatok, és nem lehet kapni tisztviselőt!) Megmaradtam a tárgyilagosságnál, ne méltóztassék tehát azt mondani, hogy ez nem igaz. (Fábián Béla: Nem a képviselő úrnak válaszoltam! — Egy^ r hang a jobboldalon: Végszóra jött! — Fábián Béla: Igen, így van, a Hitelbank száz embert akart felvenni, de csak 12 jelentkező volt! — Mózes Sándor: Nem tudták! — Fábián Béla: Közhírré tették!) Tiltakoznom kell Gratz Gusztáv, gróf Bethlen István, valamint Rassay Károly t. képviselőtársaim felfogása ellen, hogy ezt a javaslatot az izgatás, a kormány gyengesége, engedékenysége hozta volna váratlanul a törvényhozás elé. Nem, ezt a törvényjavaslatot követelte a parancsoló szükségesség, követelte a suprema lex. a legfőbb törvény, a salus rei publicae, az állam üdve, a nemzet boldogulása. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Én el tudom képzelni, hogy ez a törvény számos egyéni tragédiának lesz az okozója. El tudom képzelni, hogy ezekkel szemben igenis érthető

1 lesz minden emberi részvét és együttérzés, de kérdem, hány egyéni tragédiának okozója volt a világháború, hány egyéni tragédiának volt az okozója a kettős forradalom, hány egyéni tragédiának volt okozója a ránk kény szeri tett gyalázatos trianoni békeparancs, hány egyén tragédiáját okozta a B-lista, a fizetések, nyugdíjak leszállítása, sőt továbbmegyek, egyéni tragédiákat szült még az álláshalomzások megszüntetése is. Nekünk az a kötelességünk, bogy egyéni tragédiákon túl és felül, ha a szívünk megszakad is bele, a nemzet tragédiáját lássuk és ezen igyekezzünk utolsó lehelletig minden lehető eszközzel segíteni. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Gratz Gusztáv, gróf Bethlen István, Rassay Károly igent, képviselőtársaim és mások is elmondták rajtuk kívül, hoery milyen súlyos külpolitikai vonatkozásai lesznek ennek a törvényjavaslatnak, elmondták, hogy ezt a törvényt meg fogja keserülni a megszállt területek magyarsága. Ezzel szemben én azon a véleményen vagyok, hogy erről igazságosan szó sem lehet, mert sem a románnak, sem a cseheknek sohasem volt szüksége okok keresésére, ha arról volt szó, hogy a magyarságot elnyomják. Másodszor pedig én azt mondom, hogy ez a javaslat még ürüeryül sem szolgálhat, mert egészen más a zsidóság helyzete Magyarországon és egészen más a magyarság helyzete a megszállt területeken. Tekintet nélkül arra, hogy ott a magyarság őslakosság és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. a zsidóság nem az, ha a magyarságnak Prágában, Belgrádban, Bukarestben akkora túlhatalma lett volna, mint volt és van a zsidóságnak Budapesten, akkor nem Erdélyt csatolták volna Romániához, de Romániát Erdélyhez, nem a Felvidéket csatolták volna Csehországhoz, de Csehországot a Felvidékhez! Hála Istennek, a magyarságot, ezt az öntudatra ébredt nemzetet már nem lehet vénasszonyos boszorkánymesékkel ijesztgetni, hála Istennek, a kisantant már nem a oennünket láncon tartó krampusz, amelynek háta mögött ott áll patrónusa, a genfi Mikulás. Gazdasági aggályokat hallottunk hangoztatni Bethlentől, Rassaytól és előttem szólott t. képviselőtársamtól. Azt hiszem, hogy ezekre a gazdasági aggályokra a bizottsági tárgyalás során valamennyiünket megnyugtató módon megfelelt Imrédy Béla közgazdasági miniszter úr a maga férfias, reális, okos beszédével. Közgazdaságról lévén azonban szó, méltóztassék megengedni, hogy egy többször feltett kérdésre most feleljek. Minduntalan hallottuk, most is éppen, hogy mi lett volna a magyar iparból és kereskedelemből a zsidóság nélkül. Erre feleletem olyan egyszerű és világos, hogy szinte hihetetlen. Zsidóság nélkül ma lenne valóban nemzeti nagyiparunk és nemzeti nagykereskedelmünk, mert Magyarországon az ipart és a kereskedelmet nem a zsidóság alapította, hanem a városlakó polgárság. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Színmagyar városokban, mint Debrecen, Komárom, Kecskemét, Szeged magyar volt az ipar és a kereskedelem. Azt tudjuk, hogy a városlakó polgárság zömét a németség tette ki, ezért iparos és kereskedő legnagyobbrészt közülük került ki, de — amint Rassay igen t. képviselőtársam is jól mondta — iparosaink és kereskedőink közt rácok, görögök, örmények, olaszok, stb. is voltak. Közgazdaságról szólva, hiányt igyekezek most pótolni, mert semmit sem hallottam eddig erről. Lehetetlen megfeledkeznünk a Ganzokról, a Schlickekről, a Kühnekről, a Friedrichekről, a Wörnerekről, a Gschwindtekről, a Dreherekről, a Haggenmacherekről, a Kölberekről, a Kauserekről, a Heinrichekről, a Mösmerekről, a Stühmerekről, az Eggenhofferekről és így tovább — folytathatnám végeláthatatlan sorban (Fábián Béla: Rendben van!) — mindazokról, akik mind százszázalékos magyarokká lettek. Az idők során ezeket mind többé-kevésbbé háttérbe szorította a talán nagyobb zsidó élelmesség, a talán kisebb zsidó lelkiismeretesség, de mindenesetre a nagyobb zsidó nemzetközi összeköttetés és faji szolidaritás, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A gazdasági pályákról lassan, fokozatosan kiszoruló zsidóság helyét igenis a magyar ifjúságnak kell elfoglalnia. Szilárdul meg vagyok győződve, hogy a magyar ifjú a maga szorgalmával és tehetségével minden kétség dacára is igenis be fogja bizonyítani a maga rátermettségét, (vitéz Bánsághy György: Az természetes !) Igazságos akarok lenni és bármilyen hihetetlenül hangozzék is, — megvédem a zsidóságot. (Derültség. — Fábián Béla: Nem is várjuk öntől! Isten ments!) Megmondtam, hogy hihetetlenül hangzik. A zsidóságot sokkal okosabbnak, sokkal hazafiasabbnak tartom, semhogy akár valóságos, akár vélt sérelem okán is kárára akarna lenni a magyar nemzetgazdaságnak, vagy éppen nemzetközi összeköttetéseivel megfojtani akarná azt, Feí55