Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-308
360 Az országgyűlés képviselőházának mint a függetlenségi párt vezére köszöntött akkor, amikor mégcsak egyszerű joghallgató volt? Mondjam ezt arról, aki a nemzeti ellenállás egyik vezére és megszervezője volt, akit Budapest székesfőváros ellenállását a darabont korszak ellen megszervezte? Mondjam ezt a vezérlő bizottság egykori tagjáról, arról, aki a trianoni békekötés óta haláláig nem volt hajlandó lábát egy pillanatra sem megszállott területre tenni» mondván, hogy ilyen területre mindaddig nem lép, míg az ismét Szent István birodalmához visszacsatolva nincs? Válaszul talán felolvasom majd neki — ahogyan a t. Ház előtt is ismertetem — iaz egyik legrégibb hitközségnek, a budai hitközségnek a határozatát, aimiely inémlleg megvilágítja a régi (történelmi időkre von átkozó ara is a zsidó vallású magyarok véráldozatait e hazában. Ebiben a határozatban &st mondták el most 1938 április 28-án tartott közgyűlésükön, hogy (olvassa): »Mély fájdalommal állapítjuk meg, hogy a törvényhozás elé a »társadalmi és gazdasági élet egyensúlyainak helyreállítása« címén beterjesztett törvényjavaslat fiigyeimen kívül hagyta a nagy elődök alkotta hazai törvényeüinklben az ország valamennyi pol érára részére (biztosított jogegyenlőség elvét. Ez a törvényjavaslat megalázó hitfelekezetünk tagjaira legfőképen azért, mert indokolásában kétségbevonja magyar nemzeti érzésünket. Ezen helytelen 'beállítással »zemnen hivatkozunk a magvar történelemre. Saját (hitközségünket illetőleg még külön arra is, hogy a mohácsi vész után súlyos vér áldozatot hoztunk. Amikor a török hordák elárasztották Budát, vezérük 4000 budaii asiidót, azért, mert résztvettek a vár védelmezésében, a Dunába fojtatott. Bizonyíték a magyar hazához való 'hűsélgünkre aiz a történelmi tény is, hogy az 1848 évi szabadságharcban az óbudai, budai és pesti hitközségeik tevékenyen közreműködtek, amiért a, szabadságharc leverése után Haynau súlyos hadisarcot vetett ki ezen hitközségekre. Hogy a világháborúban annyi vér- és anyagi áldozatot hoztunk, annak jutalma nem lelhet a,z, hogy szégyenbélyeget üssenek reánk, hogy azzal vádoljanak, hogy felekezetünk tagjai nemi eresizte+tek mély gyökeret a hazai földbe. Pedig ezt a földet szentté avatták számunkra a benne porladó őseink hamvai is. Ezért alulírott hitközség, mint hazánk 800 évre visszatekintő legrégibb hitközsége feljogosítva, de éppen úgy kötelezve is érzii magát arra, hogy tiltakozzék a felekezetünket megalázó intézkedés ellen. Csatlakozunk azon felhíváshoz, amelyet e tárgyban a Magyar Izraeliták Országos Irodája bocsátott ki, valamint csatlakozunk azon (folyamodáshoz, amelyet a magyar izraelita hitfelekezet három törvényes szervezete, mint illetékes képviseletünk az országgyűlés mindkét házához intézett, elismeréwiinket fejezve ki ezen munkálatért. _ valamint az abban (megnyilvánuló méltóságteljes magatartásért, bátor fellépésért. Jelen nyilatkozatunkat az egész ország színe ©lőtt tesszük meg azzal a nyoimatékos ^hangsúllyal, 'hogy pillanatnyi kétség se merüljön fel a tekintetben,mintha töirvényes szervezeteink fellépése nem fejezhetné ki az egész ihazai izraelita h'itfelekezet közfelfogását. Kijelentjük, hogy rendíthetetlenül hiszünk és búzunk a magyar ^nemzet ősi igazságszeretetében és lovagias érzéseiben. Sohasem fog meginogni bennünk, akiket évezredek története szenvedések eltűrésére edzett meg, a anagyar hazához való szeretetteljes hűségünk, önfeláldozásra való készségűink. Nem kételke308. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. dünk abban, hogy a káros szellemű idők elmúlnak és mihamarabb vissza fog térni a minden magyar testvérünkre áldásthozó szabadság, édes hazánk üdvére és (dicsőségére. Isten áldja, Isten óvja Magyarországot.« T. Ház! Az indokolás a zsidó vallásfelekezetüek vagyonáról beszél. Azt mondja az indokolás, hogy (olvassa): »A vagyon viszont biztosította a magasabb képzettség, a magasabb műveltség megszerzésének lehetőségét, aminek következtében a zsidóság elözönlötte most már a gazdasági pályákon felül a magasabb szellemi képesítéshez kötött szabad keresti pályákat is, különösen az ügyvédi, az orvosi és a mérnöki pályát. A sajtó és az előadóművészet területének megszállását egyrészt a magasabb műveltség megszerzésének anyagi lehetőségei, másrészt az magyarázza, hogy a sajtóban és a színházban a zsidóság nem utolsó sorban a nyereséges vállalkozás lehetőségét látta és kereste.« Vagyon és könnyűkeresetű pályák? Bocsánatot kérek, nem lehet komoly arccal mondani, hogy az ügyvédség, az orvosi pálya, az újságírás ma könnyű keresetű foglalkozás, hogy ma a hírlapírók milliomosok, az ügyvédek és az orvosok jólkereső egyének, a színház jó üzlet. Ilyet nem lehet komolyan állítani. Nagyon jól tudjuk, hogy vallásfelekezetre való tekintet nélkül éppen ezek a pályák azok, ahol a legnagyobb nyomorúság honol és ahol a szemérmes szegények tömegei találhatók, akik csak télen élnek kicsit jobban, amikor leesik a hó és kapnak egy lapátot, amivel havat lapátolhatnak. És a színház vagyont jelent? Hiszen nincs olyan magánszínház Budapesten, amely ne volna eladó. Tessék, mindenkinek szabad rendelkezésére áll bármelyik színház megszerzése. Errevonatkozólag mint szakértőt méltóztassék meghallgatni a magyar Színész Szövetség elnökének, Békeffi Lászlónak véleményét. Egyébként most május 6-án volt a Király Színház árverése. A Király Színház, Budapest legelső operettszínháza éveken át üresen állott. Senki sem j költözött belé, nem akadt vállalkozó, aki színházi kultúrát akart volna benne teremteni. Most, amikor május 6-ára kitűzték a Király Színház árverését, egyetlen árverező sem jelentkezett. Hát kit akadályoznak meg a zsidó színházigazgatók abban, hogy megvegye a Király Színházat, hogy nekik konkurrenciát csináljon, hogy jobb művészetet, magyarabb művészetet nyújtson, mi^t ők? Senki sem akadályozott meg senkit é^ még sem jelentkezett eeryetlen árverező sem. Azt kell kérdeznem, vájjon mi jobb: hn üresen áll minden színház, úgy, mint a Király Színház, vagy pedig, ha van néhány olyan színház, ahol magyar és keresztén v vallású művészek tömege és kereszténvvallá«ű műszaki személyzet munkához és keresethez i^ + * T. Ház! Én a nemzetietlen vállalkozásokat és az idegen vállalkozásokat nemcsak, hogy nem támogattam soha, hanem azok ellen felszólaltam. Amikor a Gleich-cirkusz Budapestre akart jönni és a _ városligeti mutatványostelep legjobb konjunktúráját, a Szent István-hetet akarta elvenni, akkor én a boldogemlékű Czájával, Klupathy Tódorral, Reymetter Árpáddal, ezekkel a kersztényvallású magyarokkal, a_ Magyar Mutatványosok Egyesületének vezetőségével, napokig jártam és kilincseltem az idegenellenőrző hivatalban, a belügyminisztériumban és a rendőrségen, hogy ne
