Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-299

Az országgyűlés képviselőházának miniszterelnök úr győri beszédében mondotta — a mezőgazdaság csak akkor tud ennek eleget tenni, ha az értékesítés terén bizonyos támogatásokat, amelyeket eddig is élvezett, a jövőben még fokozottabb mértékben t fog élvezni. (Czirják Antal: Ilyen árzuhanások mellett ki van íárva, hogy bírja a mezőgazdaság.) Már most magát a törvényjavaslatot nézve, örömmel állapítom meg, hogy a mezőgazdaság szempontjából Ibizonyos könnyítések láttak^ napvilágot a változtatások során. Igen méltányos és igen helyes, hogy azok a földbirtokosok, akik a vagyonváltságot annakidején földben, effektív aranyértékben rótták le, most 40 évi részletben fizethessék ezt a hozzájárulást. Fel kívánom hívni azonban a miniszter úsr figyelmét arra, hogy tulajdonképpen itt is két kategóriát kellene megállapítani, mert voltak olyan földbirtokosok, akiket a román és szerb (megszállás alatt teljesen kifosztottak, ezek önerejükből voltak kénytelenek ismét heinstruálódni, őket tehát a vagyon váltság annakidején nagyobb mértékben sújtotta, mint azokat a birtokosokat, akiket nem fosztott ki a megszálló román vagy szerb hadsereg. Ebből a szempontból szerettem volna, ha bizonyos könnyebbséget kaptak volna azok a^ birtokosok, akik a megszálló hadseregek Tévén sokat vesztettek és szenvedtek. A gazdák szempontjából igen fontosnak tartom a javaslatnak azt a részét, amely kimondja, hogy azoknak, akiknek nincs évente pontosan visszatérő jövedelmük, »megvan a lehetőségük arra, hogy félévenkint vagy évenkint fizessék ezt a hozzájárulást és itt a gazdák szempontját nézve, arra kérném a pénzügyminiszter urat, hogy a gazdák iránt bizonyos kíméletet gyakoroljon, tudniillik a mezőgazdaságnak az aratás és cséplés után évente csak egyszer van jövedelme, én tehát arra kérném a pénzügyminiszter urat. — ha megvan rá a lehetőség — hogy a folyó évi, tehát nem az előző, hanem csakis a folyó évi hozzájárulást a gazdák október l-ig kamatmentesen fizethessék vagy pedig, ha ez nem lehetséges, abból a szempontból, hogy a gazdákat fizetésre kell ösztökélni, akkor méltóztassék a gazdákra kimondottan csak a folyó évi hozzájárulás tekintetében a kamatot csakis a bankráta, nagyságában megállapítani. T. Ház! Ezt a hozzájárulást a legtöbb birtokos csak úgy fogja tudni ki fizetni, ha^ vagyonának, földbirtokának bizonyos részét áruba bocsátja, eladja, vagy pedig telepítés céljából felajánlja. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy igen sok birtok bérbe van adva és a bérlő esetleg kártérítési követeléssel léphet fol a birtokossal: szemben. Ennek meggátlása végett az én szerény véleményem szerint nagyon helyes volna magába a törvénybe expresses verbis beletenni, hogy a bérlőnek semmiféle kártérítési joga nincs, éppúgy, mint azt az 1920:XXXVI. törvénycikk tette. A pénzügyminiszter úr expozéja szerint 150 millió fordíttatik a mezőgazdaság céljaira. Ebből a feleösszeget, tehát cca 75 millió pengőt, a mezőgazdasági hitelélet reorganizációjára fordítják. Ennek rendkívüli jelentősége van, mert sajnos, a tőke és hitel nélkül gazdálkodó magyar földbirtokostársadaloim képtelen olcsó hitel nélkül a versenyt felvenni a nagy hitelekkel és a nagy tőkékkel gazdálkodó nagybérlőkfkel ezemiben. A magyar gazdatársadalom )9. ülése 1938 április 26-án, kedden. 23 tőkeszegénysége, hitelhiánya, továbbá az agrárolló szétnyílása, iparcikkeink drágasága az oka annak, hogy a magyar mezőgazdaság az utolsó időkben nem fejlődött sokat. Míg terméseredményeink alig emelkedtek, addi,g ezzel szemben Magyarország lakossága 44 százalékkal emelkedett, tehát bizonyos diszoarita? állott elő. Ugyanezen idő alatt -— meg kell állapítanom — Németország terméshozama 170 százalékkal emelkedett, Franciaországé pedig 70 százalékkal azért, mert ezek mezőgazdaságukat és elsősorban állattenyésztésüket megfelelően támogatták. Örülök tehát* hogy a beruházási javaslat kapcsán az állattenyésztés fejlesztésére is megfelelő összegek fognak rendelkezésre állni. De meg kívánom említeni, hogy Németországban t és Franciaországban nemcsak a terméseredmények emelkedtek, hanem még

1 — Magyarországhoz viszonyítva — az állatállomány is sokkal nagyobb. A területegységhez viszonyítva Németországban 170 százalékkal, Franciaországban pedig 76 százalékkal nagyobb az állatállomány. Ezenkívül mezőgazdaságuk megfelelő tőkével és hitellel is rendelkezik, műtrágyát is fogyaszt. Ez nálunk hiányzik. Kernelem tehát, hogy a mezőgazdasági hitelélet feltámasztásával mód lesz arra, hogy a magyar gazdáik műtrágyát vásárolhassanak és ezzel a talaj termőereje emelkedhessek, mert teljesen igaza van e tekintetben SSL angol Stapledon professzornak, aki az idei Zöldmező Kongresszuson megállapította, hogy gazdag földön rendszeres gazdálkodás mellett nem lesz

1 szegény a gazda, de viszont szegény földön sohase lesz gazdag. A beruházási javaslat mezőgazdasági részében a 75 millió pengőből 1 millió fordíttatik állattenyésztési és talajjavítási célokra, 36 millió vízügyi beruházásokra, 20 millió telepítési célokra. Olyan fontos mezőgazdasági kérdésekről van itt szó, hogy ezeket a beruházásokat kissé bővebben szeretném taglalni. Mezőgazdasági politikánk legfőbb célkitűzésének annak kell lennie, hogy minél szorosabb kapcsolat épüljön ki a föld és az azt megmunkáló ember között. A magyarság jövője, a magyarság megerősítése érdekében fontos, hogy minél több kisember tudja a gyökerét mélyen beleereszteni a magyar humuszba, minél szorosabbá váljék az a kapcsolat, amely a kisember és a magyar föld között van. Ezt a célt kívánta a telepítési törvény megvalósítani és ennek végrehajtása során, örömmel állapíthatjuk meg, már is szép eredményeket ért el a kormány. Meggyőződésem azonban, hogy a beruházási javaslattal kapcsolatban igen sok földbirtokos kénytelen lesz földjét eladni, meglehetősen nagy kínálat lesz a földpiacon és így az erre a célra preliminált 20 millió pengő nem lesz elegendő ezek felvásárlásáraA. telepítéssel kapcsolatosan igen fontos, talán elsőrangú fontpsságú kérdésnek találom a házhelyek rendezésének kérdését Rendkívüli módon örülök annak, hogy a beruházási javaslat bizottsági tárgyalása során a »telepítés« szó mellé a »házhelyszerzés« szót is beiktatták. Házhelyekhez kell juttatni a kisembert, otthont kell adni neki, még pedig egészséges otthont, házhelyet, hogy ott tudjon gyümölcsfákat nevelni, zöldséget termelni, baromfit tenyészteni és háztartása ellátása érdekében disznót hizlalni. De meggondolandónak tartom, hogy ennek elérése szempontjából nem lenne-e célszerű a házhelyekhez juttatás kérdését úgy megoldani, mint ahogyan az Németországban van, ahol az állam, vagy egy társaság, felépíti a házakat — ná-