Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-299

Az országgyűlés képviselőházának 299. ülése 1938 április 26-án, kedden. 21 nak kell kiizzadnia. (Felkiáltások a jobboldalon; Áthárítja a mezőgazdaságra.) Hogy ezekből az összegekből a zsidóság milyen mértékben vesz részt, arról majd a zsidójavaslatnál beszélünk. Itt csak leszögezem, hogy participai, tehát hozzájárul egy olyan bevételhez, amelyre az országnak most még inkább van 'szüksége, mint nyugodtabb időkben. Hogy miért kellett akkor éppen most a zsidókérdés brutális > felvetésével az egész milliárdos terv sikerét és eredményét kockáztatni, azt sohasem fogóim megérteni. (Gr. Festetics Domonkos: Ezt tegnap a liberális újságokban olvastuk.) Tisztelt képviselőtársam csak akkor szóljon ehhez a kérdéshez, ha egyetlen embernek a saját keze, vagy esze munkájából már kenyeret tudott iadni, ha nemcsak az örökölt földbirtokból ad kenyeret az embereknek. (Gr. Festetics Domonkos: ) Tartson rendet a saját portáján! Majd éppen magától tanulom meg. En sohasem voltam politikai kaméleon, mint Ön.) Akárkitől tanul valamit a képviselő úr, nem fog ártani. (Gr. Festetics Domonkos: Jöjjön le hozzám és nézze meg, milyen rend van nálam, nenn úgy, mint a maga grófjainál, akik nem fizetnek adókat. — Zaj. — Elnök csenget. — Farkas István: A nagybirtok fizeti a legkevesebb adót! — Gr. Széchényi György: Még nem is maga gazdálkodik! — Gr. Festetics Domonkos: Somogyban nagyobb tekintélyem van, mint neked! — Gr. Széchenyi György: Ezt elhiszem, mert én nem vagyok somogyi.) Mindenesetre sajnálatos, hogy olyan atmoszféra alakult ki az utóbbi beitekben, amely veszélyezteti a milliárdos terv sikerét. A miniszterelnök úr ugyan kijelentette a Nemzeti Egység Pártjában tartott beszéde során, hogy nem engedi magát túllicitálni s hogy a kérdéseknek általa felvetett megoldása nyugvópontot fog hozni a gazdasági és társadalmi életben, ennek ellenére szomorúan kell megállapítanunk, hogy az izgatás és a lázítás továbbfolyik, a kormány saját lapjai ma is éppúgy izgatnak, mint azelőtt és megtörténhetik az a hihetetlen és példátlan eset, hogy az egyik képviselőtársunk tiszteletére rendezett banketten állami tisztviselők rendőri felügyelet alatt állók nevét ünneplik, éltetik, ilyeneknek üdvözletét hozzák (Vitéz Árpád: Ezt nem helyeseljük! — Horváth Zoltán: Megindították a fegyelmit?) és nem gondolnak arra, hogy mit szólnak hozzá azok a tisztviselők, akik azt látják, hogy a kormány mindent megenged azok; nak, akik a szélső jobboldali meredek felé taszítják az országot. Elnök: Méltóztassék a javaslathoz szólni és ne méltóztassék a javaslattól eltérő tárggyal foglalkozni. Payr Hugó: Azt hiszem, mindnyájunk jelszava ebben az országban, hogy: mindent a hadseregért és mindent a népért. De amikor ennek a szent célnak az érdekében az egyik oldaltól pénzt, munkát és áldozatot kérünk, akkor a másik oldaltól ilyen súlyos és nehéz időkben legalább egy kis önmérsékletet, okosságot és egy kis önszeretetet kérünk. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Teleki Mihály gróf képviselő urat illeti a szó. Gr. Teleki Mihály: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott Payr Hugó képviselőtársam kifogásolta, hogy ez a javaslat nem egy évvel ezelőtt látott napvilágot, de ugyanakkor elfelejtette, hogy pénzügyi szuverenitásunkat KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVHI, csak most nyertünk vissza, tehát lehetetlen lett volna egy ilyen nagyarányú beruházási javaslattal előbb előállni. Kifogásolja azt is, hogy nem másfélmilliárdot, hanem egymillárdot fordítunk ezekre a célokra, de ugyanakkor megemlítette, hogy ezt a másfélmilliárdos megterheltetést a magyar közgazdasági élet nem tudná elviselni és külföldi hitelekből kellene ezt a hiányzó félmilliárdot megszerezni; utóbbi nézetében nem osztozom. Véleményem szerint a honvédség fejlesztésére természetesen mindent meg kell adnunk. A javaslat ezt meg is teszi, hiszen a javaslatban kontemplált összegnek főrésze honvédelmi célokat szolgál, sőt itt nemcsak arról a 600 millióról van szó, amelyről a pénzügyminiszter úr expozéjában expressis verbis megmondotta, hogy a honvédség fejlesztésére szolgál, hanem tulajdonképpen a honvédség fejlesztésére szolgál az útépítés és vasútépítés is, hiszen közlekedési eszközök nélkül és jó utak nélkül nem lehet hadsereget vezetni és háborút viselni. Azt mondotta az igen t. képviselő úr, hogy boldogult Gömbös Gyula nem fejlesztette hadseregünket. A magam részéről és pártom nevében is (kénytelen vagyok ezt visszautasítani. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Tavaly az olasz és az osztrák államfők látogatása alkalmával tartott díszszemléken láttuk, hogy a <magyar nemzeti hadsereg, a honvédség, milyen szép, milyen fegyelmezett s hogy meglehetősen korszerűen fel van szerelve. (Gr. Széchenyi György: Ezt már nem ő csinálta! — Felkiáltások jobbfelől: Hát kif — Gr. Széchenyi György: Miért mentek a hadügymiiniisztérium generálisai panaszra a kormányzóhoz?) Ügy látszik, a t. képviselő úr nem forgolódott katonai körökben, mert ha kiment volna akármelyik gyakorlatra, láthatta volna, hogy hadseregünk modern ágyúkkal m meglehetősen szépen fel van szerelve. (Gr. Széchényi György: Rosszul van informálva!) Erről a kérdésről különben itt, a Ház plénuma előtt nem kívánok többet szólni, hanem rátérek a javaslat tárgyalására. Mielőtt azonban ezt megtenném, egyre kívánom felhívni a t. Ház figyelmét s azt hiszem, ezt pártom mindenegyes tagja helyesli Feltétlenül szükségesnek tartjuk a nem fundált vagyonnal rendelkezők nagy jövedelmeinek (megadóztatását. (Helyeslés jobbfelől.) Ezzel kapcsolatban én nemcsak azt a névsort hoznám fel, amelyet Payr képviselő úr felhozott. (Gr. Széchenyi György: Minden névsort!) Vannak, akik ezeknél még sokkal nagyobb jövedelemmel rendelkeznek s akiket ő nem sorolt fel, akik nem is a magyar földből sarjadtak, hanem a magyar földtől nagyon is távol állmaik. (Sulyok Dezső: írjunk ki pályázatot névsorolk összeállítására! — Felkiáltások jobbfelől; Megvan!) T. Ház! Az 1930-as évek gazdasági 'válsága alatt a költségvetésekben nem lehetett nagyobb beruházásokat eszközölni. Most azonban, amidőn a gazdasági helyzet bizonyos mértékben javult, a. honvédelmi szükségletek kielégítésére feltétlenül nagyobb befektetéseket kell eszközölnünk, szükséges, hogy honvédelmünket fejlesszük, az állam szociális biztonságát pedig biztosítani tudjuk. A világ összes államai óriási fegyverkezésbe kezdtek. Sajnos, mi teljesen elmaradtunk, az ország védelmének szüksége pedig az utóbbi időben csak fokozódott, hazánk biztonsága érdekében tehát — akár honvédelmi, akár szociális célokról van szó, — a