Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-299
Az országgyűlés képviselőházának 299. ülése 1938 április 26-án, kedden. 15 sítani, hogy a tartozás a megállapított 5 év alatt kiegyenlíttessék. A beruházási hozzájárulást 1938 október hó 1. napjától számított 25 egyenlő negyedévi részletben fizetik azok, akik kizárólag vagy túlnyomóirészben .mező- és erdőgazdaságból élnek, 30 egyenlő negyedévi .részletben fizetik azok, akik a vagyonváltságról szóló törvényes rendelkezések alapján járó földvagyonváltságot annakidején nem természetben rótták le, hanem készpénzben fizették (meg, 40 egyenlő negyedévi részletben fizetik végül a közoktatással foglalkozó szerzetesrendek, valamint azok, akik a vagyonváltságról szóló törvényes rendelkezések alapján járó földvagy on váltságot természetben rótták le. A javaslat 6. §-ában foglalt rendelkezés értelmében a pénzügyminiszternek joga van a vállalatok hozzájárulását aránylagosan felemelni, ha a hozzájárulások végösszege 350 •millió pengőn alul marad. Ezt az utólagos felemelt hozzájárulást 1943 október 1-től kell negyedévi részletekben leróni. A beruházási folytonosságának biztosítására szolgál a 13. § utolsó bekezdésében foglalt két rendelkezés. Ezek szerint a vállalatok az 1925. évi airanyniérlegben foglalt tőketartalékukat a hozzájárulás fizetésére adómentesen felhasználhatják, ahhoz pedig, hogy a vállalat a hozzájárulás megfizetésére alaptőkéjét igénybevehesse, nem szükséges a hitelezők meghallgatása s a vonatkozó közgyűlési határozat meg nem támadható. A 16. § első bekezdése tartalmazza a hozzájárulásnak földdel való kiegyenlítését érintő igen fontos rendelkezést. E szerint a pénzügyminiszter a földművelésügyi miniszterrel egyetéirtően elrendelheti, hogy az a földtulajdonos, aki a 'beruházási hozzájárulásnak legalább négy negyedévi részletével késedelemben van, tartozását az 1936 : XXVII. tc.-ben megállapított célra alkalmas ingatlanának tulajdonul átadásával egyenlítse ki. További feltétele azonban ennek a tulajdonbaadásnak az, hogy a tulajdonos ingatlanának kétharmad része megmaradjon s ezen az okszerű gazdálkodás biztosítva legyen. A törvény azonban természetesen gondoskodik a hitelezők érdekeinek megvédéséről. Ez az intézkedés igen szerencsés megoldás a tekintetben, hogy a kínos és hosszadalmas kényszertrendszabályok kikerültessenek. Ugyanezt a célt szolgálja a javaslatnak az az intézkedése, hogy az állam az őt megillető zálogjogról egy harmadik személy javára lemondhat, ha ez a harmadik személy a tulaj donos helyett lerótta a hozzájárulást. A javaslat egyébként az előrefizeteknek 6%-os kamattérítést javasol, a késedelmes fizetőket pedig 6%-os késedelmi kamattal terheli. . Magán jogilag rendkívül érdekes a javaslatnak az az intézkedése, amely szerint a kincstárt a beruházási hozzájárulás összege erejéig az ennek alapjául szolgáló ingatlanon 1938 február 28. napjának megfelelő ranghellyel akkor is megilleti a zálogjog, ha a jelzálogi bejegyzés nem történtv meg. A javaslat bünte.tő rendelkezései rendkívül szigorúak. A 19. és 20. §-ban megállapított büntetés a bevallás elmulasztása esetén a beruházási hozzájárulás teljes összege. Viszont a 20. § szerint már az adócsalás bűntettét követi el az, aki valamely vagyontárgyat vagy értéket, amely a hozzájárulás alapjául szolgál, elrejt, a bevallásból szándékosan kihagy, valótlan adatokkal félrevezeti a hatóságot akár bevallásában, akár írásbeli vagy szóbeli válaszaiban, aki az elrendelt könyvvizsgálatot megakadályozza vagy meghiusítja, vagy az adatszolgáltatást megtagadja. Az adócsalásra kiszabott büntetésen kívül a vétkest ilyen esetekben a javaslat szerint a hozzájárulás megrövidített összegének 3—8-szorosával kell megbüntetni. A ravaszkodók elrettentésére viszont a javaslatnak az az intézkedése szolgál, amely szerint abban az esetben, ha valaki bevallásában vagyona értékét kisebb összegben, vagy a javaslatban foglalt, a vagyonadóra vonatkozó rendelkezésektől eltérően vallja be, a kincstárnak jogában áll a vagyont egy éven belül a bevallott értékben megváltani. A javaslat utolsó, 21. §-a arról intézkedik, hogy — mint ez a népszövetségi kölcsönnél is történt — úgy a bevételek, mint a kiadások külön alapban kezeltessenek és a zárszámadásban ennek megfelelően elszámoltassanak. T. Képviselőház! Ezekben voltam bátor a javaslat legfőbb intézkedéseit ismertetni. Kétségtelen, hogy ez a törvényjavaslat igen nagy pénzügyi áldozatokat, nagy anyagi erőfeszítést kíván a nemzettől, olyat, amilyenre hosszú történetünkben kevés példa kínálkozik. De viszont e nagy beruházási terv megvalósításával nem késlekedhetünk. Nemcsak, hogy gazdasági erőink szabad kibontakozásának útjából az akadályokat nem háríthatnók el, hanem bizonyos szociális és közegészségügyi reformok nélkül, amelyekre ez a javaslat adja meg a fedezetet, a gazdasági és társadalmi feszültség is növekednék, a súrlódási felületek érdesebbekké válnának. Minden józan, megfontolt és nagyszabású beruházási politika eminenter alkalmas a gazdasági élet rendjének és egyensúlyának megszilárdítására. A nagy beruházások a gazdasági vérkeringést meggyorsítják, a befektetett tőkék erőteljes áramlása fokozza a jövedelmet és meggyorsítja a tőkeképződést, mert minden nagy kölcsönműveletet az ország tulajdonképpen önmagának adja és önmagára fordítja. A nagy áldozat, amelyet az ország a nemzetvédelem és a nemzeti egyensúly érdekében hoz, megtérül, ha a terv végrehajtása a gazdasági érdekeket szolgálja és a nyugodt, biztonságos munka lehetőségét fokozza. Figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy Magyarország részben gazdasági, részben külpolitikai okokból tulajdonképpen sok évvel később folyamodik a polgárok áldozatkészségéhez hadfelszerelésének kiegészítése és honvédelmi rendszerének tökéletesítése céljából. Azt hiszem, felesleges rámutatnom arra, hogy a szomszédos kis- és középállamok milyen nagy összegeket fordítottak hadi felszerelés céljaira, s hogy az utóbbi években a nagyhatalmak milyen óriási összegekkel fejlesztették haderejüket s emelték ezokat a technikai tökély megfelelő színvonalára. Egy további terv, amelyet a javaslat mellett felhozni szükségesnek tartok, az, hogy éppen most, ezekben a hónapokban értük el a konjunktúra és a dekonjunktúra közötti átmenet labilis korszakát (Ügy van! jobbfelől), amikor az államnak a rendelkezésre álló összegek teljes igénybevételével kell a mérleget a javulás irányába terelnie. Egyes iparágakban, mint a nehéziparban, a foglalkoztatottság és a rendelések még a régi magasságon vannak, sőt bizonyos esetekben javulnak is, más iparágakban azonban, mint a textiliparban, de főleg a fogyasztási javakat előállító iparokban már erős hanyatlás tapasztalható. Ez a legalkalmasabb és a legindokoltabb időpont egy erőteljes