Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-304

186 Az országgyűlés képviselőházának 30i lis államot!) és annak eljövetelét feltartóztat- J hatatlannak tartja, ha ezt úgy érti, hogy a szegénység és a munkásság feltörjön ós elvetve az osztály gyűlöletet, azt fajgyűlölettel helyettesítse (Nagy Emil: Az más kérdés!) és így rendezzen be egy államot, akkor a t. képviselőtársamnak nem kell a régi törvény megváltoztatásáért küzdenie, mert ha el akarja érni a célt, akkor akarnia kell az eszközöket is. Azt a szocialista államot pedig, amelyet t. képviselőtársam itt elénk varázsolt, Magyarországon nem lehet más eszközzel megvalósítani, csak uszítással. Ha tehát ennek eljövetelét óhajtja a kormány, akkor szabad utat kell engednie annak az uszításnak, amely ellen szól a kormány kijelentése szerint ez a javaslat. A fő cél — mondja a kormány — az lenne, hogy a zugsajtót megrendszabályozza a javaslat, lehetetlenné tegye azokat az uszításokat, felforgatásra való felhívásokat, lazításokat, izgatásokat, amelyeket most ez az irányzat — amelynek eljövetelét igen t. képviselőtársam jósolja -— elkövet. T. képviselőtársam, én nem ! ezen a véleményen vagyok, hanem itt a kormánnyal tartok. Meg kell rendszabályozni ezt az uszító sajtót és csak azért nem fogadom el ezt a javaslatot, mert erre nem alkalmas, sőt ellenkezőleg, a veszélyt növeli, mivel nem arra fogják felhasználni és nem is alkalmas arra, hogy az uszító, a felforgató sajtót megrendszabályozzák, hanem egyedül arra, — amire azt hiszem, szánják is — hogy a tisztességes ellenzéki sajítót lehessen vele megrendszabályozni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez az!) T. képviselőtársam, nem lehet az élet valósága elől elzárkózni, amikor mindnyájan az ellenkezőjét látjuk és amikor vitatni tudjulk, hogy ha ebből a javaslatból törvény lesz és a köteles példányt előbb be kell nyújtani az ügyészséghez, akkor ezzel az uszító sajtót, a szennysajtót, a zugsajtó romboló munkáját meg tudjuk-e állítani, fel tudjuk-e tartóztatni. Ez az uszító sajtó — néhány engedélyezett és szubvencionált sajtóorgánumot kivéve — eddig sem kérte a hatóságtól a terjesztési engedélyt, pedig kérnie kellett volna; eddig sem törődött sokat a nyilvánossággal. Ellenkezőleg, igyekezett tito'kban maradni s a többszörözést zugokban, pincelejáratokban és raktárhelyiségekben végezte el. Ezeket a mérgező röpiratokat azután titokban szórta széjjel. Nagyon jól tuldjuk, hogy az ilyen sajtónak fokozottabb hatása van. T. képviselőtársam szeret Angliára hivatkozni. Engedje meg, hogy ón is hivatkozzam angol példára, mégpedig Gladstone-nak egyik nevezetes kijelentésére, ö ugyanis azt mondotta, hogy a szabadság hiánya veszedelmes, mert ha a mozgalma'k szabadságának hiánya fennforog, ez azokat a mozgalmakat összeesküvésre, földalatti munkára kényszeríti, ennélfogva az ilyen mozgalmak inkább célt érnek, mint azok a mozgalmak, amelyeket nyíltan látunk és amelyekkel az antagonizmus nyíltan szembe tud helyezkedni. Nem is az a cél itt, hogy az uszító sajtó rombolását megakadályozzák, nem is az a cél, hogy a magánembereknek valamiképpen kíméletet biztosítsunk azzal, hogy bizonyos kijelentések, amelyek a tárgyalásokon elhangzanak, nyilvánosságra ne kerülhessenek. Ezek alárendelt, kis kérdések. Ebben a javaslatban a főcél az, hogy az egész sajtószabadságot elkobozzák. A javaslat indokolása ugyan azt mondja, hogy nem akar a sajtóreformhoz nyúlni» nem akar ebben a kérdésben most ál- j lást foglalni, de valójában mégsem tesz egy&ülése 1938 május 3-án, kedden. bet, mint a sajtójog leglényegesebb részét, a lapalapítás kérdését szabályozza, mégpedig úgy, hogy az az előzetes cenzúránál is rosszabb; hiszen a lapalapítást teljesen a saját önkényétől téve függővé, egyes lapoknak vagy alapítandó lapoknak még az előzetes cenzúráig való eljutását sem engedi meg, el nem tekintve attól, hogy ha ez a veszedelmes rendelkezése megmarad a javaslatnak, amelynek homályos intézkedéseiből, tartalmából is kiolvasható, hogy a már létező időszaki sajtótól is meg lehet vonni az engedélyt, akkor tisztában lehetünk azzal, hogy ez a javaslat a sajtóreformnak legátkosabb formája, amely tényleg az egész sajtót reformálja, mert a sajtónak a leglényegesebb _ részét, az időszaki sajtót egyszerűen megfojtani engedi, annak teljes megfojtását lehetővé teszi. f Ez az őszinte célja ennek a javaslatnak, mert az,

r

amit egyébként mond, hogy az uszító, a zsaroló, amint a javaslat mondja: a zugsajtót akarja megrendszabályozni, vagy meg akarja akadályozni, hogy a tárgyalás nyilvánassága a sajtó szabadságát is jelenthesse, egyrészt alárendelt jelentőségű, másrészt csak ürügyül szolgál arra, hogy az időszaki sajtóval szemben a javaslatban a kormánynak azt a nagy önkényt, amelyet eddig csak provizórikusan és nem egészen jóhiszeműen gyakorolt, most már véglegesen, intézményesen biztosítsa. De hogy állunk azokkal az ürügyekkel is, amelyeknek alapján tőlünk itt az előzetes cenzúra intézményesítését kéri a kormány? Mert igenis abban, hogy a sajtótermékek köteles példányát előbb be kell nyújtani, mint ahogy a terjesztés megkezdődik, teljesen az előzetes cenzúra intézménye valósul meg. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Nagy Emil képviselőtársunk fejtegetésében azt kérdezte, mi különbség van a között, hogy most előbb be kell terjeszteni a köteles példányt s ez alapon intézkedik az ügyészség, tesz indítványt a lefoglalásra és történik meg a lefoglalás és a között, hog>' együtt terjesztetvén a sajtótermék, mutattassák be a köteles példány is s akkor az ügyész rögtön intézkedik és mindjárt kint az életben, a forgalomban csípi és fogja le a példányokat, amelyekből talán csak egynéhány száz került napvilágra és így a kiadót ugyancsak károsodás érheti, mint ahogy éri az új rendszer mellett. Bocsánatot kérek, a kettő között igen nagy különbség van, nagy gyakorlati különbség és pedig az, hogy hosszú évtizedekre terjedő tapasztalat szerint a nyomtatványoknak csak igen kis százaléka esik kifogás alá, amelyekből valahogyan ki lehet mesterkélni valami büntetendő cselekmény tényálladékát; évente talán 3500 könyv jelenik meg a magyar piacon és ebből csak egy részt, talán 20—30-at találnak kifogásolni valónak. Bocsánatot kérek, az eddigi rendszerben benne, van az a nagy gyakorlati szempont, hogy azért mert esetleg 20—30 kifogás alá eső mű, van, nem érdemes 3500 műnek a forgalmát feltartóztatni és ezzel a 'kiadók károsodását előidézni. Itt van a különbség, a között, ami ma van, hogy a köteles példány beküldésiével egyidejűleg a terjesztést meg lehet kezdeni és a között, ami most kontern piál tatik, hogy előbb be kell küldeni a íköteles példányt s csak annak beérkezése után, amikor az ügyész átnézi és a bizonyos határidő letelik, lehet a terjesztést megkezdeni. Ennek semmi célja nincsen, mert, ismétlem, amit képviselő-