Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-304

Az országgyűlés képviselőházának 30 h- ülése 1938 május 3-án, kedden. 183 technikajavai szemben a jogrendszer teljesseggel alkalmatlan a polgárok megvédelmezésere. (Ügy van! ügy van!) Többek között azt is varom ettől a javaslattól, hogy ezeket a parazitákat is kellőképpen meg fogja rendszabaiyozni. (Elénk helyeslés és taps.) . T. Ház! Most, miután már bátor voltam részben világtörténeti perspektívába állítással, részben gyakorlati érvekkel világossá tenni azt a felfogásomat, hogy ezt a törvényjavaslatot meg kell szavaznia mindenkinek, aki a társadalom békés evolúciójának barátja és nem akarja, t hogy a demagóg izgatások martalékává váljék az egész ország, szembe akarok nézni azzal, amiről annyian beszélünk, engem sem véve ki, hogy voltaképpen mit is hoz ez a javaslat? Azt hallom minduntalan, — előttem ^szólott t

; képviselőtársaim is ezt hangoztatták és Bródy Ernő képviselőtársam is ezt fejtegette gyönyörű pátosszal — hogy ez a javaslat előzetes cenzúrát jelent. Szerintem el sem lehet képzelni ennek a törvényjavaslatnak levesebb beállítását. Mert mi az előzetes cenzúra'? Az, hogy a közigazgatás csak olyan könyvek, újságok, röpiratok megjelenését engedi meg, amelyek neki tetszenek, vagyis az előzetes cenzúra értelmében a kormánynak joga van meggátolni olyan nyomdatermékek kiadását, amelyek neki nem kellemesek, amelyek az ő gusztusának nem felelnek meg. Ebben a javaslatban azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy az ügyésznek joga van a független bírónál indítványozni nyomdatermékek lefoglalását, ha azokban bűncselekmény fennforgása észlelhető. Mi a különbség tehát a mai helyzet és az előttünk fekvő javaslat között? Eddig az volt a helyzet, hogy leadták a köteles példányt eß ha az ügyészség azt látta, hogy baj van, vagyis abban a nyomdatermékben rettenetes izgatás és bűnös demagógia van, javaslatot tett a vizsgálóbírónak, hogy le kell foglalni az öszszes példányokat. Igen ám, de közben eltelt egy nap, két nap, sőt három nap is s a példányok tekintélyes része — ha. csak behánysz áz is — már kiment a közönség körébe, bottal kellett tehát ütni a nyomukat, bár detektívek jártak trafikról-trafikra, néhány száz példánv mégis megragadt, valahol. Jól mondja Antal államtitkár úr, hogy olyan történelmi becsre tettek szert és olyan értéket nyertek azok a nyomdatermékek, amelyeknek lefoglalását és megsemmisítését elrendelték s amelvek ilyen módon fennmaradtak, mint azok a 'bélyegek, amelyeket a posta kivételes alkalmakkor ad ki s amelyeket később a bélyeggyűjtők igen nagy szeretettel kezelnek. Nem lesz tehát más különbség — az Isten szerelmére kegyeskedjenek ezt megfontolni — a mai helyzet és a jövő helyzet között, mint az, hogy a jövőben nwi lesz módna senkinek arra, hogy mielőtt még megállapíttatnék az, van-e a nyomdatermékben bűncselekmény, igen vagy nem. má^s legalább néhánv százat kicsempésszenek a közönség körébe. Erről a néhány száz szerencsésen kicsempészett példányról van szóÉn nagyon szeretném, ha ezt a javaslatot úsy lnhetne módosítani, hogy egyáltalán ne érintsük a könyveket, csak a röpiratokat, de mint ahogy nehé?; megmondani azt. hogy tinóból mikor lesz ökör. úgy nehéz megmondani azt is, hogy a röpiratból mikor lesz könyv. (Derültség a jobboldalon.) Ilyen bizonytalan KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIÏI. határokat nem lehet megállapítani, (Malasits Géza: A ponyvairodalom fog nagyszerűen fejlődni!) Miért tetszik ez gondolni, t. képviselőtársam? (Malasits Géza: A komoly irodalom elsorvad!) Mondom mégegyszer, örömmel tennék kivételt a könyvekkel szemben, de nem lehet a határvonalat megállapítani a röpirat és a könyv között, és én egyáltalában nem tudom elfogadni azt az észjárást, hogy azért nem lehet majd könyvet írni, mert amikor beadta a nyolc napig kell várni, hogy az ügyész, illetve a bíróság a könyvben talál-e bűncselekményt, vagy sem? Ha nyolc nap alatt nem talál benne, nem szól semmit és szabadjára mehet a könyv. Ez a nyolcnapos vesztegzár — mint ahogy yesztegzárba szokták tenni a fertőző vidékről érkezett utasokat — nem jelentheti azt, hogy megbukott az irodalom és azt sem, amit a t. barátom mond. hogy csak ponyvákat lehet a jövőben írni. (Malasits Géza: De igen!) En szívesen elfogadok minden ellenvéleményt, de hogy ez azt jelentené, hogy a nyolcnapos' vesztegzár miatt nem lehet könyvet kiadni, ezt nem látom be és nem tudom semmiképpen sem megérteni. Mégegyszer ismétlem: a különbség a jelen és a jövő között egyedül csak az, hogy a törvényjavaslat intenciói szerint az a néhányszáz, a közönség körébe gyorsan kijutott példány jövőre oda nem juthat ki, hanem csak, ha a független bíró kimondotta azt, hogy van benne bűncselekmény, vagy nincs benne bűncselekmény, akkor történik valami az illető nyomdatermékekkel. Ha nincs bennük bűncselekmény, mennek a termékek a maguk útján, ha pedig van bennük bűncselekmény, akkor hatékonyan még abban a stádiumban fogja meg őket a független bíróság, amikor még nem mentek ki a közönség körébe, amikor tehát azok az értékes példányok, amelyekre t. barátom rámutatott, még nem jutottak el az olvasókhoz. Ez a különbség, és én nem értem, hogyan lehet ezt olyan tragikus módon festeni, hogy ez a javaslat előzetes cenzúrát jelent és a sajtószabadság meggátlása. Ez nem egyéb, mint^ hatékonyabbá tétele a független bíróság döntésének, hogy még idejében tudja elcsípni azokat a nyomtatványokat, amelyekben izgatás, demagógia, vagy súlyos sérelem van bárki ellen, stb., szóval, amelyekben a bűncselekmények különböző fajtája jelentkezik. T. Ház! Ezzel végeztem is a javaslat első részével és most áttérek arra a részre, amely azt tartalmazza, hogy a tárgyaló bírónak joga van megtiltani bizonyos kérdéseknek a sajtóban való közlését. Ha nem vagyok unalmas, legyen szabad ezzel a kérdéssel közelebbről foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Én kifejezem azt a leszűrt meggyőződésemet, hogy az a módszer, hogy a bíró megtilthatja bizonyos dolgok közlését, sokkal helyesebb, mint a zárt tárgyalás intézményének örökös forszírozása. Nagyon sok olyan ügy van ugyanis, amely például engem, mint magánembert nagyon érdekel. Lehet, hogy egy rokonom is szerepel az ügyben, nekem tehát érdekem az, hogy meglássam, hogy a bíróság a nyilvánosság ellenőrzése r mellett miképpen folytatja le az illető ügy tárgyalását. Ha zárfc ülést rendelnek el minden léptennyom, akkor két tanú kivételével más ember nem is tudhatja a vádlotton, a sértetten és az ügyészen kívül, hogy mi történt benn az igazság kohójában? Helyes tehát az, hogy legyen a tárgyalás nyilvános s a zárt tárgyalás minél ritkább, e mellett azonban gátoltassék meg az, hogy a nyilvánosság nagy fokozá29