Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-303

172 Az országgyűlés képviselőházának SOS. ülése 19SB május 2-àn, hètfoçi. gármestere előtt tett nyilatkozatát, amely sze­rint Szakmáry János — y-nal — hozzájárul ahhoz, hogy Erzsébet nevű leánya Szálasi Fe­renc I-ső oszt. számvevő őrmesterhez férjhez­mehessen. Bemutatóim eredetiben a császár és királyi hadsereg részéről 1860 május hó 5-én kiállított osztálylapot Szálasi Antal számára, amelyben ki van mondva, hogy született 1829-hen. 1849-beii als Gemeiner und ehemaliger Honved, a ©sá­szári t hadseregibe asszentáltatott. Tehát 48-as honvéd volf a nagyapja, így került Bécsibe, ahol vele, a volt szabadságharcos honvéddel 12 évet szolgáltattak le; 1861-ben kapta meg az eredetiben bemutatott és Szálasi Antal névre kiállított obsitot. Ezért kellett (Szálasi Ferenc édesapjának Bécsben születnie. Azt mondotta Sulyok Dezső képviselőtár­sam, hogy Szálasi édesapja hazudott akkor, amikor erzsébetvárosi illetőségűnek mondotta magát. Bemutatom eredetiben Erzsébetváros szabad királyi város tanácsának bizonyítvá­nyát, amely szerint 1896-ban kimondotta, hogy Szállási Ferenc, Szállasy Antal és Helmreich Julianna fia, erzsébetvárosi illetőségű. Azt mondotta Sulyok Dezső képviselőtár­sam, hogy* az ifjabb Szálasi Ferenc nem ma­gyar _ állampolgár. Eredetiben bemutatóim Er­zsébetváros tanácsának 1906 október 23-án ki­állított honossági bizonyítványát, amely sze­rint a Kassán, 1897 január 6-án született Szá­lasi Ferenc erzsébetvárosi illetőségű magyar honpolgár. \ Azóta volt módomhan 'beszerezni újabb ok­iratokat is. Azt mondotta Sulyok Dezső képviselőtár­sam, hogy idősb Szálasi Ferenc helytelenül és jogtalanul írta imagát Szálasának. Erre vonat­kozólag bemutatom az eredeti születési anya­könyvi okiratot, amelyet Bécsben állítottak ki és amely szerint neve Franz Szálasi. Azt is mondotta Sulyok Dezső képviselő­társam, hogy idősb Szálasi Ferenc nem tudott magyarul és meg kellett neki magyarázni né­metül fia születési anyakönyvi kivonatát. Erre vonatkozólag eredetiben bemutatom a k. k. Infanterie Kadétensehule zu Wien bizo­nyítványát, amely szerint 1881/82-ben a kadet­iskolának növendéke volt idősb Szálasi Ferenc, akinek osztályzata a következő: Ungarische Sprache: Gut, tehát jól beszélt magyarul. Be­mutatom a k. und k. Offizierswaisen-Institut osztályzatát 1880-ból idősb Szálasi Ferenc ré­szére, amelyben azt írja: Ungarische Sprache: gut, tehát már 1880-ban is jól beszélt magyarul. Azt mondotta továbbá Sulyok Dezső képvi­selő úr, hogy Szálasi apja trénőrmester volt és dekkolt a háborúban. Erre vonatkozólag be­mutatom eredetiben ő császári és királyi apos­toli felségének Szálasi Ferenc részére adomá­nyozott okiratát, amely szerint a legmagasabb elismerését adta 1917-ben Szálasi Ferenc ap­jának. Azt mondották, hogy őrmester volt. Bemu­tatom eredetiben a cs. és kir. hadügyminiszté­riumnak 1910 április 26-án kelt okiratát, amely szerint Szálasi Ferencet a hadügyminisztérium 1910 május 1-i ranggal kinevezi Militär-Bau­rechnungsoberoffizial-lá, amely századosi rang­nak felel meg. (Rupert Rezső: Az sem volna baj, ha őrmester!) De én igazolok mindent, amit itt kifogásoltak. Bemutatom eredetiben ő császári és királyi apostoli felség által Franz Szálasi részére 1916 március 21-én adományozott koronás arany érdemkeresztről szóló okmányt. Bemutatom eredetiben Csáky honvédelmi miniszter aláírásával az 1926-ban 2995. szám alatt kiállított okmányt, amely szerint idősb Szálasi Ferencnek tényleges szolgálata idejé­nek megállapítása alapján 35 évi hű szolgála­táért a díszérmet adományozták. Azt mondották, hogy Szálasi Ferenc édes­apja bitorolja a rangját, nem lévén sohasem őrnagy. Bemutatom a képviselőház egyik tagjának, Friedrich István országgyűlési képviselő úr­nak, mint akkori hadügyminiszternek aláírá­sával 21.313/1919. szám alatt kiállított igazol­ványát (olvasa): »Igazolvány az 1919. 52. számú rendeleti közlönyben közzétett 14.550/elnöki 31. számú körrendelet 4. §-ának harmadik pontja alapján Szálasi Ferenc őrnagy, építési szám­vevőtiszt úr részére, kinek a forradalmi moz­galmak keletkezése óta tanúsított magatartása igazolt. Aláírva Friedrich István hadügymi­niszter. Bemutatom a m. kir. honvédelmi miniszter úrnak 1920-ban 35.002. szám alatt kiállított ere­deti okmányát. A miniszter rendeletéből: Ri­manóczy alezredes értesíti Szálasi Ferenc őr­nagy, építési számvevő tiszt urat, hogy nyug­állományba helyezi. Azt mondották, hogy hamisan használja az y ibetűt. Itt van a kezeimben a ibelügyminisE­ter úr állanipolgársáigi (bizonyítványa, hiteles másolatban, amely 1922-hen kelt e amely^ a Szállasy (Szálasi) nyugalmazott őrnagy, épí­tési számvevő magyar állampolgárságát iga­zolja. Tekintve aizonhan, hogy a családi ok­mányokon és különféle iratokon a név több­féleképpen, y-nal és i-vel szerepel, 1930 február 28-án idősb Szálasi Ferenc felterjesztést inté­zett a belügyminiszter úrhoz, melynek szövege többek között a következő (olvassa); »Azzal az alázatos kérelemmel játiyilok nagyméltóságod elé, miszerint a csatolt okmánymásolatok alap­ján vezetéknevemnek a helyes írásmódját meg­állapítani és velem közöltetni kegyeskedjék azt, hogy az okmányokban háromféleképpen írott vezetéknevem közül melyiket szabad, il­letve vagyok köteles használni.« Bemutatom az eredeti postai feladóvevényt, amely igazolja, hogy ez a levél Miskolc városban 1930 március 3-án a helügyminiszterhézi címezve lett beadva. Mivel kétségbevonták, hogy idősb Szálasi Ferenc és ilyen módon ifjabb Szálasi Ferenc sem magyar állampolgár, bemutatom a már a múlt szerdai ülésen jelzett aktát a ibeiügymi­n'iszter 96-067/1922. XIII. számú okmányát, :amely mint idősb Szálasi Ferenc állampolgár­sági 'bizonyítványa, hiteles másolatban fekszik előttem s amelyet a miskolci vegyesdandárpa­rancsnokság állított ki. Az eredeti okmányokat a kezemhől ki nem adom, ellenben mindezeket az 1 eredeti 'okmányo­kat leteszem a Ház asztalára részben fotókó­piában, résziben hiteles közjegyzői másolat­ban, illetőleg a miskolci vegyes dandárpa­rancsnokság által kiállított másolatban, össze­sen tehát 18 hiteles másolatot és 17 eredetiről készült fotókópiát. Őszintén sajnálom, hogy Sulyok Dezső képviselő úr ezt a felsizólalásomat sem tartotta érdemesnek meghallgatni, mert' meg vagyok róla győződve, hogy az eredeti okmányok és hiteles másolatok, láttára Sulyok Dezső képvi­selő úr alkalmat tálált volna arra, hogy egy ártatlanul meghurcolt, becsületében igaiádul

Next

/
Oldalképek
Tartalom