Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-303

156 Az országgyűlés képviselőházának 303. ról vagy az ott elhangzott valamely kijelentésről, az ott történt egyes eseményekről a sajtóban tudósítás ne tétessék közzé, a zári tárgyalás elrendelése lehetővé teszi ennek a megakadályozását. (Antal István államtitkár: Azután, amikor már megtörtént a kijelentés!) Nem! Bocsánatot kérek, bármikor! Azt mondja a törvény, hogy a bíróság a nyilvánosság kizárását az egész főtárgyalásra vagy egy részére nézve bármikor elrendelheti, ha a tárgyalás nyilvánossága a közrendet vagy a közerkölcsiséget veszélyeztetné. (Antal István államtitkár: Ha már megtörtént a kijelentés. hiába rendelik el a zárt tárgyalást!) A tárgyalás bíróság előtt folyik. A bíróság láthatja. hogy mik vannak és mik következnek abban a perben és előrelátó lehet. Ha olyan részhez ér, amelyről azt gondolja, hogy nem való a nyilvánosság elé, elrendelheti a nyilvánosság kizárását. De nem tudom, milyen nagy közérdek fűződhetik ahhoz, hogy egy nyilvános tárgyalásról ne jelenjék meg tudósítás? (Nagy Emil; Jogos magánérdek is van!) Elismerem, a törvény statuálja a jogos magánérdek fogalmát, de kérdem, miért szenvedjen kárt ezért a sajtónyilvánosság? (Propper Sándor: A legjobb védelme ez a panamahajlamnak!) T. Ház! A -bizottságban is említettem már, hogy annakidején, — jó pár évvel ezelőtt — amikor egy sajtóankétot tartottak, a sajtóankét résztvevői előtt feküdt egy törvényjavaslat, amelynek egyik szakasza vétséget' statuált arra az esetre, ha nem hív szellemben jelenik meg a tudósítás és az ezáltal valakinek a jó hírnevét veszélyezteti. Ángyán Béla igen t. képviselőtársam a bizottságban elmondotta, hogy milyen pergőtűznek volt kitéve ennek az intézkedésnek a kodifikálása miatt. Különösen a jó hírnév kérdése volt vita tárgya. Néhai Doleschall Alfréd egyetemi tanár azt mondotta: tessék meghatározni, mi a jó hírnév? Mit jelent a jó hírnév és hol van annak cezúrája? És igaza volt, mert amit valaki jó hírnévnek tart magára vonatkoztatva, azt talán más nem tartja annak. Szóval nagyon nehéz ennek a fogalomnak a meghatározása. Mondom, ebben a javaslatban külön vétségként volt statuálva — és így került egyáltalában szóba — a hív szellemben való közlés, ami szintén nyitott kérdés. Mi a hív szellemben való közlés? E tekintetben mostanában is differenciák merültek fel? Ha például a sajtó arra lenne kötelezve, hogy a magyar országgyűlés képviselőházának üléséről teljes tudósítást adjon, akkor a sajtó abban a pillanatban agyon lenne ütve, mert más nem jelenhetnék meg a lapokban, mint csak az ülésekről szóló tudósítás és minden más kiszorulna. Ma a sajtó a maga pártállása szerint hozza a közleményeket. Ez természetes is, hiszen ha a teljes tárgyilagosság alapján mindenkinek a beszédét egyformán kiadnák, akkor a sajtó elpusztulna. A régi, az 1848-as törvény és a jelenlegi törvény megállapította, hogy a hív szellemben való közlés nem büntetendő és kártérítésnek sem szolgálhat alapjául, a mélyen t. kormány jélenlengi javaslata azonban túlmegy ezekben a kérdésekben, amikor a sajtót egyik legnagyobb jelentőségétől és lényegétől: a nyilvánosságtól fosztja meg és ugyanakkor felállít egy közönségnyilvánosságot, szembehelyezvén azt a sajtónyilvánossággal. Én nem tartom helyesnek és megfelelőnek ennek az ügynek ^ ilyen módon való elintézését. (Propper Sándor: ülése 1938 május 2-án, hétfőn. Majd örülnek a panamisták! Azokról majd ne essek szó a nyilvánosság előtt!) A jelenleg érvényben lévő 1914 : XIV. te. 44. §-a a következőket mondja (olvassa): »Az olyan közlemény tartalma miatt, amely az országgyűlés, vagy bizottságai, a hatóságok, vagy más a törvény által alkotott testületek nyilvános iratait, vagy azok nyilvános tárgyalásait hív szellemben és igazán közli, sem bűnvádi eljárásnak, sem kártérítési igénynek' nincs helye.« A miniszteri indokolás pedig a következőket mondja erről (olvassa): »E rendelkezés alkotmányos államban, hol a polgároknak a közügyekbe beleszólásuk és betekintésük van, a közszabadságok egyik biztosítéka. Amit minden polgárnak meghallgatni szabadságában áll, annak megírásától senki sem tiltható el.« Mondom és ismétlem, itt a sajtószabadságnak egyik súlyos sérelmével állunk szemben. (Antal István: Angliában így van, mióta a világ áll!) Nem tudom, milyen ügyekre vonatkozóan. (Antal István: Minden ügyben, nemcsak sajtóügyekben!) Nem akarok most az angol jogrendszerbe beletévedni, mindössze csak azt mondom, hogy Magyarországon nem tudom ezt helyeselni és nem tudom ezt az intézkedést a sajtószabadság elvével összeegyeztetni. (Buchinger Manó: Az angol választójogot!? — Propper Sándor: Az angol erkölcsöket! — Fábián Béla: Ne menjünk idegen példák után!) Méltóztassanak megengedni, hogy ezekután a törvényjavaslat harmadik részéről, az időszaki lapok engedélyezésének kérdéséről szóljak. Az időszaki lapok engedélyezésének ügye a sajtószabadsággal szintén éles ellentétben áll. A jelenleg érvényben lévő törvény 16. §-a kimondja, hogy időszaki lapot mindenki szabadon alapíthat, az alapításhoz engedély nem szükséges. Ezt a sajtószabadság alapján mondja ki és állapítja meg a törvény és ezzel — a sajtószabadsággal szemben homlokegyenest ellentétben — a jelenlegi törvényjavaslat a lapalapítást és indítást engedélyhez köti. Ez megint olyan kérdés, amellyel kapcsolatban vissza kell mennem a háborúra, Háború esetén a kivételes intézkedéseknek helyük van, mert háború esetén semmiféle tényező és orgánum külön nem járhat el, mert mindennek bele kell illeszkednie a hadviselés érdekeibe, Háború esetén tehát felfüggesztem a sajtószabadságot. Ez természetes dolog. Engedelmet kérek, ez az intézkedés azonban béke idejében egy háborús csökevény. Béke idejében a lapalapítás és indítás engedélyhez kötése a sajtószabadsággal összeütközésbe kerül. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy volt bizonyos ellentét a Közigazgatási Bíróság és a Kúria között s most ezt az ellentétet a törvényjavaslat úgy intézi el és úgy oldja meg, hogy a lapindítást minden esetben engedélyhez köti, szemben az 1914. évi sajtótörvénnyel, amely nyiltan és egyenesen kimondotta, hogy lapindításhoz engedély nem kell. időszaki lapot mindenki alapíthat. Ilyen körülmények között a betiltás kérdése is a kormány kezében van. A mélyen t. miniszter úr beszédében és a törvényjavaslat indokolásában is arra hivatkozik, hogy ne beszéljünk előzetes cenzúráról, mert a könyvvizsgálatot nem egy közigazgatási hatóság, hanem a királyi ügyészség indítványa alapján a bíróság fogja elvégezni.