Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-302
Az országgyűlés képviselőházának 302. Ahogy azt az előbb Szetsey t. képviselőtársam; kifejtette, az ügyvédi kamarák kiküldötteinek is helyet kellene foglalniuk a döntőbizottságokban. Én ezt a témát nem tudom abból a saeimpomitból nézni, mint ahogy azt a pénzügyminiszter úr fejtegette az, általános vitát befejező beszedőben, mert az adófelszólamlási bizotságok előtt is elsősorban nem ügyvédeket adóztatnak meg, hanem általában az adózó polgárságot, amely a városokban elsősorban kereskedőkből és iparosokból áll, a vidéken, a falun pedig gazdákból, kereskedőkből és iparosokból. Mégis minden egyes adófelszólamlási bizottságiban az ügyvédi kaanara kiküldötte is helyet foglal (Krompaszky Miksa: Mert adózik az ügyvéd isi) s amint közbeszólott t. képviselőtársam, mondja, az ügyvédek is hozzájárulnak az állam fenntartá8á^hoz , adójukkal is, tehát nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is elősegítik az állam fenntartását. Az ügyvédi kamarák kiküldötteinek azonban legelsősorban talán azért kellene helyet foglalniuk ezekben, a döntőbizoititságokban, ugyanúgy, mint az adófelszólamlási bizottságokban, mert jogi tudásúikkal — itt jogi kérdések feltétlenül szerepelnek — a helyzet ismeretével csak elősegíthetik egyrészt az adózó közönség, másrészt a kincstár jogos, méltányos és igazságos érdekeit. Éppen ezért annalk a tradíciónak alapján, amely a magyar jogfejlődésben mindenkoron ebben az irányban fejlődött ki, annak a meglévő állapotnak alapján, amely az adófelszólaimlási bizottságokban: ímegvan, kérem ezen indítványomnak megfelelően azt, hogy a^ felső döntőbizottságokban az ügyvédi kamarák kiküldöttei is helyét foglaljanak, még pedig olyan módon, hogy a bizottság tagjainak száma 8^ról 10-re emeltessék fel és a két új tag közül az egyiket a kamatra küldje ki, a másikat pedig a kamara, tagjai köaül a pénzügyminiszter nevezze ki. Tisztelettel kérem indítványom elfogadását, annak ellenére, hogy a »laseiate ogni speranza« jegyében szólalok fel minden törvényjavaslat tárgyalásánál. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Gr. Széchenyi György szólásra jelentkezik.) Gróf Széchenyi Gyöngy képviselő úr kíván szólni! Gr. Széchenyi György: T. Képviselőház! A 11. §-hoz ugyanaz á megjegyzésem van, ami volt már a döntőbizottságokra nézve a 10. §-nál. Itt is a többséget, az elnököt, ezenkívül a tagok felét a pénzügyminiszter nevezi ki, tehát a tagok kijelölésével már megvan az abszolút többség. Itt még fokozódik a belyezt súlyossága a központi hatalom befolyása szempontjából azáltal, hogy még az érdekképviseletek esetleg lemondó tagjai helyett bekerülő új tagokat is a miniszter úr nevezi ki s az előadót is a miniszter jelöli ki, úgyhogy a miniszter befolyása itt még fokozottabb, mint a vidékig intézméniyeknéi Természetesen ezt semnnuiikép sem tudom a magáimévá tenni, mert veszedelmesnek tartom; a nemzet kiskorúsítását, az intelligencia szellemi fejlődésének^ és agilitásának, a közéletben való részvételének a csökkentését, visszafejlesztését, sőt hatálytalanítását látom ebben a szakaszban, ahogyan ugyanezt a jelenséget az elmúlt években néhány törvényjavaslat tátrgyalása alkalmával már szóvátettem. A leghatározottabban ellemaeim <azt az iirányt, amely a diktatúra felé vezet, amely mindinkább eltávolít bennünket á demokratikus és ülése 1938 április %9-én, pénteken. 145 olyan irányoktól, amelyek a nemzet nevelését s az egyéniségre és nem a tömegösztönökre | akarják bízni. {Ügy van! a baloldaion.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) ]: Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A j tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és kérí dem a t. Házat, méltóztatnak-e a 11. §-t, szemI ben Vázsonyi képviselő úr módosító indítvá: nyával elfogadni, igen vagy nem? {Igen!) A j Ház az eredeti szöveget fogadta eL j, Következik a 12. §. Gaal Olivér jegyző (felolvassa a 12. §-t, i amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — l — Felolvassa a 13. §-t). Elnök: Csoór Lajos képviselő úr követke; zik. Csoór Lajos: T- Képviselőház!! E szakaszhoz ;. tisztelettel indítványozom, hogy elemi károk : esetén halasztást adhasson a pénzügyminisiz.; ter. iürre vonatkozólag a törvényjavaslat mail gyarázásánál azt méltóztatott mondani, hogy ez az adóbehajtási szabályokban benne van. I En ennek ellenére indítványomat fenntartom azért, hogy ez a törvényben benne legyen és pontosan meg legyen határozva a pénzügy| miniszternek ez a joga. Kérem indítványom elfogadását. Elnök: Gróf Széchenyi György képviselő ; úr következik. Gr. Széchenyi György: T. Képviselőház! A 13. §-nál megint ugyanaz a megjegyzésem, — s ezt már együtt akartam a címnél megtenni, amit azonban az előző elnök úr nem engedett meg — hogy a pénzügyiminiszter úr rendsizeresen viszatérő jövedelem nemléte esetén a féléyenkiniti, vagy évenkinti fizetés engedélyezését magamak tartotta fenn, ahelyett, hogy ; objektív kritériumot állapított volna meg, ; amelynek alapján mindenki egyenlően, az ezzel kapott jog szerint fiizethefcte volna a rá i kivetett összeget. Elnök: Szetsey István képviselő urat illeti | a szó. Szetsey István: T. Képviselőház! Ehhez a ; szakaszhoz ugyanazon irányban óhajtottan felszólalni, mint Széchenyi képviselő úr. Hozz'áteszeon azt, amit Grecsák előadó úr is említett, hqgy 29.000 érdekelt birtokosról van szó. A nálam lévő statisztikai ikönyv ugyan nem 29.000-ben, hanem 83.000 J ben állapítja meg ezeknek a létszámát, de ezt csak annak igazolá| sara hoztam fel, hogy legalább is 20^30—40.000 földibirtokost fog érdekelni. Kinek az érdeke az, hogy a pénzügyminisztériumhoz legalább 20-000 kérvény fusson be, kétpengős bélyeggel s így 40.000 pengő foj jék be azokon a kérvényeken, amelyekben a földbirtokosok kérik a fizetésnek félévenkint, vagy évenkint történő engedélyezését? Mert egy gazdát sem fognak olyan helyzetben találni, hogy negyedévente fizessen ilyen hatalmas összegeiket. Negyedévenfcint nem ellenek a lovak, nem b orj áznak a tehenek, nem aratnak a igazdák. (Csoór Lajos: Talán a házinyulak!) A 13. § 4. pontja megengedi a miniszter úr^ nak, hogy megengedhesse, hogy a beruházási hozzájárulás részleteit ifélévenkiint vagy évtínkint esedékes részletekben fizethessék. Hozzáfűzi ehhez a kifejezéshez, hogy »ha rendszeresen visszatérő jövedelmük nincsen«. Hogy van-e vagy nincs, azt a bevallásból kell tisztázni s akkor a miniszter úr megszabadul 10— 20.000 akta elintézésiétől, a földbirtokos közön22*
