Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-302

Az országgyűlés képviselőházának 302. ülése 1938 április 29-én, pénteken. 139 és tegye lehetővé, hogy az, aki a 400 millióból kölesont jegyez, annak egy részét, egy töredé­két hadikölcsönben fizesse vissza, a miniszter úr volt szíves í'elém kiáltani, hogy nagyon örül, hogy a szociáldekmokratapárt a gazdag embereket védelmezi. Tartozom kijelenteni, hogy a gazdag emberek nem szorultak a szo­ciáldekmokratapárt védelmére, azok pénzük erejénél fogva úgyis meg tudják magukat vé­deni, ennélfogva teljesen felesleges és szük­ségtelen volna, ha én a gazdag embereket akarnám megvédeni, hiszen csak nem akar­nám magamat nevetségessé tenni. De nem erről van szó, miniszter úr. Ren­geteg olyan ember van, aki nem ötezer, ha­nem tíz, huszonöt, harminc, negyvenezer pen­gőt szívesen hozott áldozatul annakidején ma­gas urak felszólítására a haza oltárára. A gyá­rakban dolgozó munkások is kénytelenek vol­tak hadikölcsönt jegyezni, és az, aki a frontról haza akart jönni családját meglátogatni, kény­telen volt hadikölcsönt jegyezni és azt be­fizetni. Idebent a bankok olyan hatalmas pro­paganda-apparátussal dolgoztak, hogy nem volt mód és lehetőség elkerülni a hadikölcsön­jegyzést. Tehát bizony még ma is rengeteg áldozata van ennek a hadikölcsönjegyzésnek és befizetésnek, úgyhogy a minimum, amit ebben a kérdésben észszerűen csinálni lehet, az, amit az előttem szóló Csoór Lajos igen t. képviselőtársam ajánlott. Négyszázmilliót kíván a miniszter xír a piacon felvenni. Nem gondolja-e a miniszter úr, micsoda furcsa állapot az, hogy a magyar állam fel akar venni 400 milliót akkor, ami­kor még az előbbi adósságát sem fizette ki. Könnyen beszél most a miniszter úr, hiszen ott van a Mabi., az Oti., ezek az intézmények, amelyekre lehet szelíd nyomást gyakorolni és • ennek hatása alatt á 400 millió előkerül. Ha azonban ország-világ előtt, Európa előtt azt akarjuk demonstrálni, hogy a magyar nép nagy erőfeszítést akar tenni abban az irány­ban, hogy igenis belső kölcsönnel segíti a kor­mányt, hogy a beruházásokat megcsinálja, akkor ennek első feltétele az lenne, hogy végrevalahára rendeztessék a hadikölcsönök ügye. Arra az érvre, amelyet a miniszter úr velem szemben használt, hogy tudniillik nehe­zen lehet megállapítani, hogy ki volt az ős­jegyző, hogy akadhatnak csalók, akik kicsal­ják az ősjegyzőktől a kötvényt olcsó pénzen és így a hadikölesönkötvényeket bemutatják, megjegyzem, hogy a Pénzintézeti Központban minden ősjegyző neve be van jegyezve, talán még az ujjlenyomata is ott van. (Reményi­Schneller Lajos pénzügyminiszter: Remélem, nincs ott az, ujjlenyomata! — Derültség.) Na­gyon sajnálom, hogy a miniszter úr olyan szűkmarkú álláspontra helyezkedett, pedig egy kis előzékenység ebben a kérdésben rengeteg sokat jelentett volna, gesztust jelentett volna a szerencsétlenek felé, akik jóhiszeműen hadi­kölcsönt jegyeztek és máig egy fillért sem kaptak. A másik dolog, amire ennél a szakasznál a miniszter úr figyelmét fel akarom hívni, az, hogy a miniszter úr beszédében nem szólt a lakásépítés előmozdításáról. Ha felveszünk ezermilliót azért, hogy főképpen a hadsereget fejlesszük, az ország ellenállását növeljük, akkor lehetetlen elmellőzni a lakásépítést úgy a fővárosban, mint a vidéken. Hiszen nem elég tankokat, lángszórókat, nehéz és könnyű gépfegyvereket beszerezni, ahhoz ember is kell és az, aki egy ilyen ön­kéntes toborzáson résztvesz, elszörnyűködve látja, milyen emberanyag kerül oda. A múlt­kor végignéztem Baross képviselő úr kerüle­tében, pedig az ott lakó embercsoport nem tartozik a legszegényebb emberek közé, mégis valami egészen szánalmas dolog, hogy azok a fiatalemberek hogyan néznek ott ki. Egészsé­ges ember csak egészséges lakásban nőhet fel. Ma az a helyzet, hogy a dolgozó néposztályok — akár a falusi, akár a városi munkásokat nézem — emberhez nem méltó lakásokban lak­nak és csak igen elenyésző azoknak a laká­soknak a száma, amelyek igazán minden te­kintetben megfelelők. A miniszter úr nem tett említést róla, de én újból nagybecsű figyelmébe ajánlom azt a hintázást, amely a pénzügyminisztérium, a belügyminisztérium és az Oti. között folyik az czerlakásos Horthy Miklós-telep tekintetében. Ha egyébre nem, legyenek a kormányzó úrra annyi tekintettel, hogy valósítsák meg ezt a tervet, ha már a kormányzó úr jubileumán nemzeti ajándékként azt mondották, hogy en­nek a jubileumnak emlékére építünk ezer la­kást, hogy ezer jóravaló ember oda beköltözve felnevelhesse családját és áldhassa a kor­mányzó urat, mondván, hogy neki köszönhet­jük, hogy egészséges lakásban lakunk. Ha an­nakidején elhatározták ennek a telepnek léte sítését, akkor mégsem lenne szabad kilenc esztendő óta futballozni ezzel a kérdéssel. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Reményi­Schneller Lajos pénzügyminiszter: Az Oti. ne akarjon más telket! Az Oti. telekre építsen, amelyet kijelölünk. Ez a nehézség!) Építsen akárhova... (Esztergályos János közbeszól.) Elnök: Esztergályos János képviselő úr, ne tessék közbeszólni. A házszabályok nem en­gedik meg a közbeszólást! Malasits Géza: ... mert ne csodálkozzanak az urak azon, hogy a parlament lejárja ma­gát, amikor a kormány elmellőz, elhanyagol ilyen dolgokat és nem törődik velük. Ez nem a miniszter úrra vonatkozik, hanem elődeire. Az emberek kint a Háznak tulajdonítják en­nek a telepnek elmaradását. Az emberek nai­vitásukban azt hiszik, hogy a képviselőház dolgozik lassan, azért nem lehetett felépíteni a Horthy Miklós-telepet. Ezeket voltam bátor a miniszter úr fi gyeimébe ajánlani. Lesz mód és lehetőség arra, hogy a miniszter úr emlékezzék majd szavaimra. Minél előbb érzik szükségét a segí­tésnek, minél előbb húzzák ki a nemzet testé­ből azt a szörnyen égető tüskét, amelyet hadi­kölcsönnek nevezünk, annál gyógyultabb, an­nál egészségesebb lesz a magyar közélet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki a szakaszhoz szólni? ('Néni!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem, méltóztatnak-e a szakaszt eredeti szövegében elfogadni, szemben Csoór Lajos képviselő úr módosító indítványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a kép viselő urakat, akik az eredeti szöveget fogad­ják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A Ház többsége az 1. %-t eredeti szövegezésé­ben fogadta el. Következik a 2. §. Kérem annak felolva­sását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom