Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-302

Az országgyűlés képviselőházának 302. katlan dolog, hogy ilyen különböző célra szolgáló kölcsönök felvételére irányuló programin okát a kormány egy törvényjavaslatban terjeszt elő. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Széchenyi György: A cím első szava a honvédelem. Azok után, amiket a miniszter úr mondott, kétségtelen, hogy a szóbanforgó öszszeg túlnyomó részét erre a célra kell fordítanunk. Nem látom azonban annak szükségét, hogy a honvédelem céljaira szolgáló törvényt más célok szolgálatára utaló címmel együtt terjesszenek a Ház elé. A honvédelem olyan fontos ténykedés, hogy igenis nyíltan és határozottan meg kell mondani, hogy akár az egész összeget a honvédelem céljára fordítjuk. Ha a hadsereg a népért van és politikamentesen dolgozik, akkor ezzel a programmal valamennyien egyetértünk és minden áldozatot készek vagyunk meghozni a hadseregért. Helytelenítem azonban a különböző kérdések együttes tárgyalását azért, mert így nincs meg az ellenőrzés lehetősége. A miniszter úr közölt ugyan egy számot a bizottságban, — nem voltam jelen s így nem tudom, milyen számot közölt — ez azonban még öt magát sem kötelezi, — hiszen csak egy futó válasz volt — tehát még sokkal kevésbbé kötelezi utódját és a kormányt. Ennek folytán, bár az utolsó §-ban némi kis utalás van az ellenőrzés lehetőségére, folyan formában azonban, amely az ellenőrzést a Ház elől elvonja. Sajnálattal tapasztalom különben törvényhozásunkkal, kapcsolatban, — már jó ideje itt ülök ebben a Házban — hogy állandóan rövidítik a Ház befolyását olyan lényeges kérdésekben, amelyek a törvényhozás elé tartoznak. Sajnálom ezt annál is inkább^ mert mindezeknek a kérdéseknek az elvonása előmozdítja azt, hogy mindinkább távolódnak attól a demokratikus vonaltól, amely bennünket a Nyugathoz fűz, viszont állandóan közeledünk ahhoz a diktatórikus vonalhoz, amely egyes szomszédállamokban fennáll. Ez a vonal és ez az irányzat súlyos következményekkel jár, mert bennünket közelebb taszít és könnyebben megvalósíthatóvá válik.,. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetni vagyok kénytelen, hogy nem a házszabályoknak megfelelően szól hozzá a címhez, hanem újabb általános vitát provokál. A magam részéről figyelmeztetem, hogy a házszabályok' méltóztassék ragaszkodni, mert különben a szót meg fogom vonni a képviselő úrtól. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Széchenyi György: A címmel kapcsolatban még az a megjegyzésem, hogy a közgazdaság fejlesztésére és a népjóléti célokra szolgáló beruházásokra vonatkozólag szintén csak általános ködös megjegyzések vannak a javaslatban, amelyek nem megfelelőek, mert a közgazdaság érdeke és magának a népjólétnek érdeke is azt kívánja, hogy általános ködös meghatározásokon kívül a törvényhozás informálva legyen a kormánynak azon részletes konstruktív programmjáról is, amely Programm nem maradhat a kormány zsebében, nem maradhat egyes miniszterek fiókjában, hanem igenis, az egész nemzet köztudomására kell azokat hozni és mindenki, legalább is az arra hivatott törvényhozás ellenőrzését ezirányban törvényszerűen, alkotmán y szerűen biztosítanunk kell. Minthogy az elnök úr nem engedi meg nekem, (Gr. Festetics Domonkos: Nem az elnök úr, hanem a házszabályok! — Propper Sánülése 1938 április 29-én, pénteken. 137 dor: A szokásjog szerint lehet a címnél mindenről beszélni!) hogy arról szóljak, amiről beszélni kívántam, ennek folytán a további hozzászólástól elállók. Elnök: Más szólásra nem jelentkezett. Széchenyi György képviselő úr más címet nem ajánlott, a cím tehát meg nem támadtatváu, elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §. Kérem a jegyző urat annak felolvasására. Csikvándi Ernő jegyző (felolvassa a törvényjavaslat 1. §-át). Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr az általános vita befejezésekor előbb elmondott felszólalásában kitért mindazokra az indítványokra, amelyeket ehhez a törvényjavaslathoz előterjeszteni bátor voltam. Ezeket az indítványokat a pénzügyminiszter úr mind vissza is utasította. Ennek ellenére mély tisztelettel még egy utolsó kísérletet vagyok bátor tenni és nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ezeket az indítványokat a részletes tárgyalás során méltóztassék újabb megfontolás tárgyává tenni és lehetőleg elfogadni. Az 1. §-hoz tiszteletteljes indítványom az, hogy az 5000 koronán aluli eredeti jegyzésű hadikölcsönjegyzők kártalanítására ebből az Összegből 50 millió pengőt hasítson ki a kormány. A mélyen t. pénzügyminiszter úr azt mondotta, nem térhetünk el attól az elvtől, hogy ez egy beruházási törvény, ennek keretében tehát nem eszközölhetünk hadikölcsönvalorizációt és utalt arra is, hogy antiszociális volna az a megoldási mód, amely szerint, ha valaki jegyez a rendes kölcsönből, akkor bizonyos százalékig valorizáltassék az ő hadikölcsöne. En ilyen megoldási módot nem is indítványoztam. Én azt kérném és azt indítványozom, hogy ezeknek a legkisebb jegyzőknek, ezeknek az egészen elesett embereknek ebből a beruházási összegből juttasson a kormány egy olyan összegét, 50 millió pengőt, amellyel az 5000 koronán aluli hadikölcsönöket valorizáltan visszavásárolni lehetne. Meggyőződésem szerint ez volna a legnagyobbszabásű beruházás ezzel a beruházási javaslattal kapcsolatban, mert beruházás volna ez abban az értelemben, hogy a közhitelt, a közbizalmat, az állami kölcsönkibocsátások iránti odaadást megerősítené és lehetővé tenné azt, hogy az emberek bízzanak a kormányzatoknak, nemcsak a régieknek, de a mostaninak is az ígéretében. Ez olyan beruházás, amelyre az államnak a jövőben nagymértékben szüksége lesz. En nem akarok sötét színeket festeni, sötét adatokat elősorolni ezekről a hadikölcsönökről, a ténvek maguk ismeretesek mindenki ©lőtt és ezeknek külön hangulatkeltő színezése nem változtat, nem javíthat az én előadásom értékén. Magára arra a tényre utalok, hogy ezeknek az 1000—2000—5000 koronás hadikölcsönjegvzőknek a kielégítését meg kell kezdenünk a iövő szemüontjából, mert méltóztassék tudomásul venni, hogy nekünk ' még egy újabb belső kölcsönre is lesz szükségünk, az egészen bizonyos, esetleg újabb hadikölesönre is lesz szűkségünk, nekünk tehát most kell megmutatnunk azt, hogy az állam nem feledkezik el az ő kötelezettségéről. Nem kívánom én annak a tízmilliárd értékű hadikölcsönnek a valorizálását, egyelőre csak SÍ*