Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

120 Az országgyűlés képviselőházának 301 tulajdonosokra, akiíknek házak jelenti öreg­ségükre a nyugdíjukat. (Mózes Sándor; Csa­ládi házuk van!) Itt vannak a panaszos s két­ségbeesett levelek tömegei. Határozottan ál­líthatom, hogy siralmas, a legnagyobb mér­tékben szánalmat és együttérzést kiváltó ese­tek tömegeit sorolhatnám fel a mélyen t. Ház előtt. De ez fölösleges, mert mindenki tudja, hogy elég jelentékeny a polgári középosztály­hoz s kispolgársághoz tartozó azoknak a ház­tulajdonosoknak a száma, akik szabad pályá­kon működve és élve, megtakarított pénzük­ből szereztek házat, hogy annak jövedelméből, mint nyugdíjból, öregségükre megélhessenek. (Nagy Emil: Ezek 50.000 pengő értéken alu­liak!) Vannak ezen felüliek is. Amint mond­tam, körülbelül 60*00 pengős összjövedelemnél nincsen beruházási hozzájárulás. Csakhogy 6000 pengős nyers ihiázbérjövedelmet hozó ház­ból ma megélni nem lehet, még kenyérre sem kerül, mert ha a 65%. adót méltóztatik leszá­mítani, továbbá a tatarozási, tűzbiztosítási és minden egyéb kiadásokat, merem állítani a helyzet ismerete alapján s felelősségem teljes tudatában, bogy még száraz kenyérre sem ke­rül. Tehát azoknak, akiknél a ház nyugdíj ­számba megy, nagyobb jövedelmű háznak kell birtokában lenniök. Ugyancsak külön elbírálás alá tartozónak tekinteném még az úgynevezett kislakásos há­zak tulajdonosait. A mélyen t. pénzügyminisz­ter úr belátására és megértésére kívánom bízni ezeket a különösen kíméletre szorulókat. Mél­tóztatnak nagyon jól tudni, hogy vidéken min­denütt, ahol nagyobb gyáripar van, de külö­nösen Budapesten sok az úgynevezett kislaká­sos ház. Ezek azok a házak, amelyekben 10— 15—20 egyszobás-konyihás lakás van, szóval a ház nagyságának megfelelő számú ilyen lakás. Ezekben a házakban a háztulajdonosok, elte­kintve attól, hogy óriási veszteségeket kell szenvednie, részint a lakások üressége, részint béreik behajthatatlansága miatt, még egy kü­lön bérbehajtó gondnokot kell tartania, akinek, ha fizetést nem is ad, legalább is ingyenlakást kell nyújtania. Ezeknél a kislakásos házaknál tehát a sok gyermek miatt is sokkal nagyobb a tatarozási kötelezettség, a fenntartási köte­lezettség pedig sokkal több pénzbe kerül, ezek tehát sokkal nagyobb terhet viselnek, mint más házkategóriák. A kislakásos háztulajdo­nosoknál, nemkülönben az úgynevezett nyug­díj-háztulajdonosoknál bizonyos kímélet feltét­lenül szükséges volna. Ha másoknál nem le­het, legalább ezeknél a kategóriáknál méltóz­tassék — ha már az állam érdeke nem enged meg többet — a 13-as szorszószámot 10-re le­szállítani. Ezeknél a kategóriáknál ' szociális^ kímé­letre és segítségre van szükség, méltóztassék tehát a fizetést az 5 év helyett 10 évre megál­lapítani. Ha ez nem volna lehetséges, a fize­tést úgy kellene felosztani, hogy kétharmadot öt év alatt, egyharmadot pedig a második öt év alatt fizethessenek. Azért mondok több al­ternatívát, mert nekem nincs más célom, mint hogy tárgyilagosan felhívjam a figyelmet azokra, akiket nem szabad szerencsétlenekkké, földönfutókká tenni, még a szó szoros értelmé­ben szerencsétlenebbekké tenni azoknál, aki­ken ezzel a törvényjavaslattal segíteni aka­runk. (Helyeslés half elől.) Még egy-két kérdésre kívánok rámutatni, még pedig elsősorban a haszonélvezet kérdé­sére. A törvényjavaslat 3. és 15. §-airól szólok. A 3. § 1. pontja utolsó mondatában azt mondja, ülése 1938 április 28-án, csütörtökön. hogy (olvassa): »A haszonélvezettel terhelt va­gyont azonban a tulajdonosnál kell vagyon­ként számításba venni.« Ebből kétségtelenül következik, hogy a beruházási hozzájárulást a tulajdonosnak kellene fizetnie, mert hiszen alapja a tulajdon, a vagyon. Ezen az elven át­tör a 15. § 2. bekezdése, amely megállapítja az egyetemleges felelősséget a haszonélvezet és a' tulajdonos között. Ez helyes. így van ez a jö­vedelem- és a vagyonadónál. De ennél tovább­megy ez a törvény és ezzel megítélésem sze­rint jogbizonytalanságot teremt, mert tisztán és kizárólag a véletlentől és a pénzügyi ható­ság tetszésétől teszi függővé azon vagyoni jogkövetkezmény érvényesülését, amely bekö­vetkezik arra az esetre, ha a haszonélvezőtől, vagy a tulajdonostól hajtják be a beruházási hozzájárulást. Ilyen bizonytalan helyzet te­remtése pedig ma a tulajdonos és a haszon­élvező között a bizonytalan perek tömegét fogja megindítani, amely bizonytalan perek bizonytalanságát különösen fokozza, hogy maga a törvényben való körülírás és a vita eldöntésére szolgáló meghatározás is bizony­talan. Ilyen perek tömegének nem szabad ki­tenni a haszonélvezőket és tulajdonosokat ak­kor, amikor az állam tőlük nagy anyagi meg­terhelést kíván. Ez a szakasz azt mondja, hogy (olvassa): »Amennyiben a beruházási hozzájárulás fizetése következtében a haszon­élvezőnek a haszonélvezetből eredő jövedelme a tisztes eltartás mértékét el nem éri, a ha­szonélvező >a haszonélvezettel terhelt vagyon tulajdonosától r megtérítést követelhet.« Ha tehát a haszonélvezőtől hajtják be, a haszon­élvező csak abban az esetben követelhet a tu­lajdonostól megtérítést, ha a haszonélvezetből eredő jövedelem a tisztes eltartás mértékét el nem éri. Ha azonban a tulajdonostól hajtják be, — és itt van az esetlegesség, itt van az a véletlen, ami helytelen — ebben az esetben a tulajdonos a beruházási hozzájárulás kifize­tett összege után évi 4%-os megtérítést köve­telhet. Ez a szabályozás helytelen! Helytelen pedig azért, inert a beruházási hozzájárulás a va­gyont sújtja, a törvény azon az elven nyugszik, hogy a beruházási hozzájárulást a vagyonnak kell fizetnie. Hallottam a képviselőházban olyan álláspont kifejezésre juttatását, hogy nem érzik igazságtalannak, hogy óriási jöve­delmek mentesülnek minden hozzájárulási kö­telezettség alól, ellenben aránylag kisebb va­gyonúknak is fizetniök kell ezt? Ha tehát hor­ribilisán nagy jövedelmeket nem lehet igénybe­venni, mert a beruházási hozzájárulás alapja a vagyon, akkor miért kelljen éppen legnagyobb részében az özvegyek jövedelmét igénybevenni a tulajdont, a vagyont terhelő beruházási hoz­zájárulásért? Ezt igazságtalannak és jogilag bizonytalannak tartom és az ezen való változ­tatás feltétlenül szükséges. A 10 §. a döntő bizottságokról intézkedik és azt mondja, hogy a háztulajdonosok részéről egy tagot a polgármester jelöl ki ebbe a bizott­ságba. Arra kérem a mélyen t. pénzügyminisz­ter urat, tegye megfontolás tárgyává, hogy a háztulajdonos tagot ne a polgármester nevezze ki, illetve a polgármester nevezze ki ott, ahoi nincsen belügyminiszteri jóváhagyással mű­ködő háztulajdonosi egyesület. Azokban a vá­rosokban azonban, amelyekben belügy minis zte­rileg jóváhagyott alapszabályok szerint mű­ködő háztulajdonosi egyesület, tehát érdekkép­képviselet van, ezt a tagot a háztulajdonosok

Next

/
Oldalképek
Tartalom