Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-297
Az országgyűlés képviselőházának nem teljesítettünk tényleges fizetést, hanem az esedékes összegek helyett kincstárjegyeket helyeztünk letétbe. A külföldi hitelezőkkel 1937. nyarán folyamatba tett tárgyalások abból az alapelvből indultak ki, hogy a jövőben, — a népszövetségi kölcsöntől eltekintve, ahol a megállapodás végleges — egyellőre három éven át, devizában teljesítünk fizetéseket még pedig egy kissé magasabb mérvben, mint eddig. Ennek az a következménye, hogy ezentúl gyakorlatilag többet fizetünk ki államadóssági szolgálatra mint eddig, de mert elesik a kincstárjegyek letételének szükségessége, amelyek névértéke kiadásként volt előirányozva a költségvetésben, végeredményben az államadósságok előirányzatát a költségvetésben 32 millióval csökkenteni lehetett az előző költségvetéshez képest. Áttérve a közigazgatás kiadásaira, ezek a folyó évre előirányzott kereken 822 millióval szemben kereken 848 miliót tesznek. A többlet tehát 26 millió, azaz 3%. Ehhez azonban még hozzá kell számítanunk az államadósságok szolgálatánál előirányzott 32 millió pengős csökkenést, úgyhogy a valóságban 58 millió pengővel magasabb a többi kiadás, amiből azonban 24 millió pengő az az emelkedés, amely a már előbb említett tisztviselői fizetésemelésből, a nyugdíjak emeléséből és más tételek automatikus emelkedéséből, valamint a mezőgazdasági öregségi biztosítással kapcsolatban a tárgyalás alatt levő törvény kihatásaként jelentkezik. Ezek levonása után mintegy 34 millió pengő marad, ami a kielégítendő szükségleteket és„ a megoldandó feladatokat tekintve, valóban nem mondható soknak. Azt hiszem, nincs a Házban senki, aki ne venné örömmel tudomásul, hogy a többletből több miiit 27 millió pengőt a mindenki szívéhez legközelebb álló tárcának, a honvédelmi tárcának dotálására fordítottunk, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) természetesen azon a 600 millió pengőn felül, amelyet az egymilliárdos beruházási program keretében fogunk a honvédség céljaira fordítani. Az üzemek kiadási többlete kereken 41 millió. Ebből közel kilencmillió esik az illetményemelésékre és egyéb automatikusan jelentkező többletekre, míg a kiadási többlet oroszlánrésze a nagyobb forgalommal és az üze'mnek erősebb foglalkoztatásával függ össze, tehát bevételszerző jellegű kiadás. Az előbb ismertettek alapján a költségvetési mérleg helyzete a következőképpen alakul: bevételek a közigazgatásnál 878'5 millió pengő, az üzemeknél 456 5 millió pengő, összesen 1335 millió pengő- Ezzel szemben a kiadások öszszege a közigazgatásnál 848'3 millió pengő, az üzemeknél 486'6 millió pengő, összesen 1334 9 millió pengő. Azaz a költségvetés pontosan 103.000 pengő sufficittel végződik. Mélyen t. Ház! Azt hiszem, egy pillanatra megállhatunk ennél a ténynél, hogy a költségvetésünk megint többletet multat, helyesebben mondva, egyensúlyban van. Elismeréssel kell megemlékeznem ezzel kapcsolatban a nemzet áldozatkészségéről, lemondani tudásáról és az annyit aposztrofált névtelen adófizetőkről. (Felkiáltások a balközépen; Bizony! Bizony.' — Mózes Sándor: Mit tesznek az ő érdekükben?! — Zaj. —Halljukf Halljuk! a jobboldalon.) Kijár nézetem szerint az elismerés ezért az eredményért azoknak a kormányoknak is, amelyek népszerűségük veszélyeztetésével céltudatosan és tervszerűen munkálkod297. ülése 1938 április 8-án, pénteken. 3 tak ennek az eredménynek elérése érdekében. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) T, Ház! Méltóztassék megengedni, hogy most rátérjek a kiadások egyes csoportjainak alakulására. A tényleges szolgálatban álló alkalmazottak személyi járandóságainak összege á közigazgatásnál 259 millióról 273 millióra, az. üzemeknél pedig 105 millióról 112 millióra, együttvéve tehát 21 millióval emelkedett, elsősorban a fizetéseknek legutóbbi emelése folytán, de azért is, mert különösen a városi számvevőségek államosítása, továbbá egyes új intézmények — főleg iskolák — létesítése következtében és az állástalan ifjúság elhelyezése érdekében múlhatatlanul szükséges a létszámnak a közigazgatásnál 1896 fővel, az üzemeknél pedig 755 fővel való emelése. (Malasits Géza: Ezt nevezik racionalizálásnak!) Ha az adott államháztartási helyzetben nem is állott módunkban derék tisztviselői karunknak illetményeit nagyobb mértékben emelni,, a lehetőséghez képest igyekeztünk egyéb vonatkozásokban segí^ téni a helyzetükön. Ezt a célt szolgálja az új nagyméretű Otba. kórház felépítése, a rendelőintézet megtörtént kibővítése és tisztviselői üdülőtelepek létesítése. Bízom, benne, hogy a magyar köztisztviselői kar — a nehéz időket megértve — kipróbált hűségével és áldozatkészségével veszi ki részét az ötéves terv sikerének előmozdításából s egyedül az egyetemes nemzeti érdekeket tartva szem előtt, pártatlanul és teljes odaadással teljesíti kötelességét, hogy ezzel a maga részéről is biztosítsa a jobb magyar jövő kialakulását. (Helyeslés a jobboldalon. — Gr. Apponyi György: Vissza kellene állítani a fizetésüket!) A nyugdíjak költségei 244 millióról 253 millióra emelkednek, szintén elsősorban a nyugdíjak emelése folytán, de a nyugdíjasok és özvegyek számának a közigazgatásnál újabb 453, az üzemeknél pedig 1877 fővel történt emelkedése következtében is. (Peyer Károly: A mozitulajdonosok lemondhatnának a nyugdíjról!) Rá kell mutatnom, hogy a nyugdíjteher változatlanul, sőt még mindig fokozódó mértékben súlyos és aránytalan terhe államháztartásunknak, miért is foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel, hogy miképp lehetne a nyugdíj terheknek legalább is további emelkedését megakadályozni. A kiadások egyes csoportjaival kapcsolatban még csak a beruházásokról kívánok megemlékezni. Bár, — mint tudni méltóztatnak — a legközelebbi öt évben a beruházások zöme a nagy munkatervben történő beruházások költségeire esik, amelyekről majd még részletesen leszek bátor a t. Háznak beszámolni, súlyt helyeztünk arra, hogy a költségvetésben lehetőleg az eddigieknek megfelelő összeget hagyjuk benne beruházások címén. Ennél az eljárásnál az az elv vezetett bennünket, hogy a költségvetést lehetőleg normális jkeretben. tartsuk és ne essünk abba a hibába, hogy mindent az egyszeri nagy beruházási programra toljunk át, még lyan invesztíciókat is, amelyekhez hasonlók ragy. beruházási program lebonyolítása utái s fel fognak merülni. Ezt szem előtt tartva, a költségvetésben ezúttal is 44. és félmillió pengőt irányoztak elő beruházásokra, aminek körülbelül fele az állami közigazgatásra és fele az állami üzemekre esik, az utóbbiakból 18 millió pengő az államvasutak és közel 4 millió pengő a posta beruházásaira, 1*
