Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-301
104: Az országgyűlés képviselőházának 301. ülése 1938 április 28-án^ csütörtökön. delemről beszélünk, hanem a honvédelmi kérdés átterjed és kiterjed az összes termelési ágakra... (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Képviselő urak, tessék helyüket eh foglalni. Friedrich István: ...az összes foglalkozási ágakra, az egész dolgozó társadalomra, úgyszólván az egész nemzetre is. Amikor tehát ma ezzel a javaslattal kapcsolatban honvédelmi kérdésekről beszélünk, akkor nemcsak az esetleg majd hadrakelő hadseregre kell gondolnunk, hanem gondolnunk kell egész dolgozó társadalmunkra, nemzetünkre, amelynek adott esetben a honvédelmi feladatot a maga összeségében, egész erejének — pszichikai és fizikai erejének — latbavetésével kell megoldania. A modern honvédelem ma már az iskolában kezdi a kiképzést. Ma nem akkor kezdik a katonát kiképezni, amikor mint rekruta belép a laktanyába, hanem már az iskolatermekben előkészítik honvédelmi kötelezettségeinek teljesítésére. Két-három évtizeddel ezelőtt még elég volt, ha az iskolában a nép gyermekeit megtanították írni és olvasni, a polgári osztály gyermekeit pedig előkészítették a lateinerpályákra. Ez már a múlté. A mostani nemzet, a mostani állam és a jövő egészen más igényeket, egészen más követelményeket támaszt a mai honvédelmi probléma tekintetében. Az időnek ezt a parancsát tagadhatatlanul elsősorban a totalitásos rendszerű államok vették észre. így masiroznak Olaszországban a balillák fegyverrel és a régi római díszlépésben, így menetel a Hitler-Jugend, a glédákba sorakozott,^ az uniformisokba öltözött német milliók élén. És szerényebb mértékben nálunk ezeknek a helyén ott van a mi nagyon jól bevált levente-intézményünk, amely azonban, sajnos, mostanáig az állami költségvetés keretében még nem tudta azt a támogatást megkapni, amelyre feltétlenül sürgős szüksége volna. Hiszen elég, ha ilyen leventegyakorlatot megnézünk, látjuk, hogy azok a szegény iparosgyermekek rossz cipőben és rossz ruhában gyakorlatoznak. Feltétlenül szükséges, hogy ezek a szegény ifjak legalább jó cipőt és ruhát kapjanak az államtól, a kincstártól erre a célra, mert ez kitűnő morális hatással lenne rájuk. (Helyeslés.) Felhívom tehát a pénzügyminiszter úr figyelmét erre a kérdésre az egymilliárdos tervvel kapcsolatban. Ne tűrjük tovább, hogy ezek a szegény leventeif jak rongyosan járjanak a gyakorlótérre, mert ez morális szempontból egyenesen lesújtó képet ad. (Igaz! Ügy van! — Ember Sándor: Legalább egyszeri étkezést kellene nekik adni!) En tehát helyeslem, hogy a kormány enné] a par excellence h önvédelmi javaslatnál a gazdasági szakképzés és a népoktatás céljaira tekintélyes összegeket fordít. De helyes intenciónak tartom azt is, hogy a honvédelem technikai fejlesztésén kívül népünk szociális helyzetén is igyekszik beruházásokkal segíteni. Mert ne felejtsük el: nincsen olyan katonai szervezési zseni, aki a mai kornak megfelelő honvédelmet tudna szervezni olyan országban, ahol a nép egyharmada nincstelenségben és nyomó rúságban sínylődik. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Az átfogó honvédelmi gondolaton, .a célirányos népnevelésen, a mélyenszántó szociálpolitikai talajmunkán kívül még a nemzetgaz daság prosperitására is feltétlenül súlyt kell helyeznünk. Ahogyan a hadrakelt seregnek szüksége van éltető szellemre és olyan célkitűzésekre, amelyeket az egész nemzet helyesel, éppen úgy nem nélkülözheti azt a fizikai és gazdasági utánpótlást sem, amelyet egyedülés kizárólag egy prosperáló magángazdaság tud utánaküldeni. A javaslat — elismerem — ennek tudatában igyekszik is a gazdasági élet ritmusán lendíteni, amikor a bányászattól és a nyersanyagkutatástól kezdve a közmunkákon át egészen a mezőgazdasági hitelek biztosításáig a különböző foglalkozási és termelési ágaknak a hóna alá akar nyúlni. Én tehát* ezt a keretet és ezt a konstrukciót, amelyben az igen t. kormány a honvédelem problémáját most ebben a javaslatban a Ház elé hozta, helyesnek is indokoltnak tartom. Ezért ezt a javaslatot elfogadom, habár a kormány általános politikai vonalvezetésével sok tekintetben nem tudok egyetérteni. Ennek elmondása után azonban szeretnék más kérdéskomplexumokkal foglalkozni, amelyek szorosan összefüggnek a honvédelem kérdésével. Ki akarom emelni, hogy az iskolai előképzésen, azután a különböző szociálpolitikai előmunkálatokon, a gazdasági élet fejlesztésén kívül a modern honvédelemnek még egy olyan faktorával kell foglalkozni, amellyel itt nagyon ritkán foglalkozunk és «ez az a lelki beállítottság, az a pszichológiai atmoszféra, amelyben egy nemzet egyedül a honvédelemre felkészülhet. Imrédy Béla gazdasági miniszter úr tegnapelőtt a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának biztosításáról beszélve, (vitéz Csicsery-Rónay István: Nagyon okosan beszélt!) nagyon jó összefoglaló képet adott a világgaz dasági helyzetről. Elmondotta, hogy bizonyos szektorokban a gazdasági élet ritmusa megtorpant és ecsetelte azt a gazdasági és pénzügyi felkészültséget, amellyel mi ennek az ezermilliós nemzeti munkatervnek nekivágunk. Ilyen megnyugtató, ilyen biztató, egyes vonatkozásaiban valósággal ragyogó képet eddig csak két esetben hallottam ebben a Házban. Egyszer Bud János akkori csúcsminisztersége idején, (Derültség.) amikor a kincstári feleslegek és a külföldi kölcsönök aranykorát éltük. Azután másodszor Wekerle Sándor miniszterségének első periódusában, amikor olyan jólétben dúskáltunk, hogy maga a kincstárnok sem tudta, hogy hogy állunk a százmilliókkal ezen a fronton és a másikon. (Gr. Festetics Domonkos: Ez igaz! — Rassay Károly: Tapsoltak neki! ~ Gr, Festetics Domonkos; En nem! — Rassay Károly: Te nem voltál itt!) Ez a két precedens jutott eszembe, amikor Imrédy Béla ragyogó beszédét olvastam, amely mindenképpen megnyugtatott. Sőt.kiemelte azt is, hogy a kibocsátandó kölcsön háromnegyedrésze már bizto sítva van és megnyugtatott bennünket arra vonatkozóan is, hogy ennek további sorsasem függ attól, hogy ki milyen kedvű vagy ki hogyan aludta át az éjszakát. f Szerinte mindenünk van: megvan a szükséges forgótőkénk, megvan a nyersanyagunk, megvannak^ a szükséges anyagkészleteink, szállítóeszközeink, hitelszervezeteinkben rendelkezésre állnak a likvid eszközök, amelyek bármikor mobilizálhatók. Nem kell mást csinálni, — mondta a miniszter úr — mint ügyesen összehangolni ezeket a koefficienseket, kombinálni és minden tovább fog menni a maga útján. Egy műhelytitkot is elárult. Azt mondta, hogy ha nem is fog befolyni semmiféle deviza a Nemzeti