Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

102 Az országgyűlés képviselőházának 301. ülése 1938 április 28-án, csütörtökön. vczkedési szabadságot a politikai és gazdasági téren egyaránt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szűnjék meg az az állapot, amely az országban van, hogy a földmíveseket, azokat a szegény embereket, akik a legnehezebb körülmények között élnek az országban, huszadrangú tényezőknek tekintik, amikor gazdasági szervezkedésükről van szó. Tessék megnézni a magyar falvakat, hogy a szervezetlenségnek milyen szomorú állapotában élnek az emberek és csak időnkint, az olvasókörökben és ami még ennél is szomorúbb, a kocsmákban tudják összedugni a fejüket és ott beszélhetnek azokról a kérdésekről, amelyek a mai időkben rendkívül nagy mértékben érintik őket. De ha nem is arról volna szó, hogy azért szervezkedjenek, hogy gazdasági érdekeiket megvédjék, hanem ha kizárólag csak arról volna szó, hogy egyenjogúak lehessenek és megkapják azt, ami a városi népnek, a társadalom más rétegeinek meg van adva: a szervezkedés szabadságát, ha csak az egyenjogúsítás szempontjából követelném ezt, akkor is ezt kellene követelnem, de ezen túl — hangsúlyozom -— gazdasági szempontból, gazdasági és politikai érdekeik védelme szempontjából is feltétlenül szükség van arra, hogy ezek a szegény emberek végre megkapják a szervezkedési szabadságot. T. Képviselőház! A javaslat — mint mondottam — teljesen kétségben hagy bennünket és egyáltalában nem kapunk felvilágosítást arról, vájjon a mezőgazdasággal kapcsolatosan milyen összegeket akar felhasználni a kormány. Egyáltalában nem látjuk a javaslatban, hogy például utak építésére mennyit szán a kormány, egyáltalában nem tűnik ki a törvényjavaslatból, hogy az országnak melyik részein akarnak utakat építeni. Mindenesetre felhívom a kormány figyelmét arra, hogy az Alföldön, a Tiszántúl a városok és a falvak télen teljesen elmerülnek a sárban, lehetetlenné válik a különböző javak elszállítása, melyeket ott a birtokosok, a gazdák, kisgazdák, a törpebirtokosok termelnek. A lisztet egész télre tárolniok kell, mert télen nem tudnak még a malmokba sem bemenni. A legképtelenebb állapotok vannak az ország egyes részein, még törvényhatósági városokban is. Hódmezővásárhelyen például 132.000 katasztrális hold területen csak 48 km az állami utak hossza. Az állam csak akkor segíthet lényegesen a lakosságon az útépítéssel, ha minden politikai szempontot kikapcsolnak ebből a kérdésből, ha nem a szerint kezelik az egyes vidékeket, hogy vájjon ott ellenzéki érzelműek-e a lakosok vagy pedig kormánypártiak, hanem ha tisztán csak a szükséglet szerint, vagyis a szerint kezelik, hogy szükség van-e ott megfelelő, járható utakra. Az állam azzal segíthet rajtuk, ha ezeken a területeken az utakat, legalább is az utak bizonyos részét, állami utakká nyilvánítja. Meg kell említenem még egy igen fontos szempontot: a Tiszántúl majdnem teljesen ei van vágva a Dunántúltól és ezzel a nyugati piacoktól, csak Budapesten keresztül tud érintkezni a nyugati piacokkal, vasúton is és köves úton is egyaránt. Feltétlenül szükség volna arra, hogy a szeged-bajai utat kiépítsék, mert mai állapotában egyáltalában nem alkalmas a forgalom lebonyolítására. A Dunántúl felé nincs a Tiszántúlnak megfelelő vasiiti összeköttetése, csak a legnehezebb körülmények között, nagyon körülményesen közelíthető meg a Dunántúl, mert egyáltalában nincs megfelelő, jól kiépített út. Ezzel a beruházási törvényjavaslattal tehát az a kötelessége a kormánynak, hogy a Tiszántúlt és a Duna-Tiszaközét megfelelő jó úttal, jó autóúttal végre összekössék a Dunántúllal és ezzel a nyugati piacokat közelebb hozzák az Alföldhöz, a Tiszántúlhoz és a Duna-Tiszaközéhez. Az Alföld mezőgazdaságának ez elsőrendű és rendkívül fontos érdeke. Ügy látom, a törvényjavaslatból legalább is az tűnik ki, hogy a kormány az öntözőgazdálkodás bevezetésére is több pénzt szán. Mindenesetre felhívom a figyelmet arra, hogy nem elégséges bizonyos vidékeken csak az öntözőgazdálkodás bevezetésével megkönnyíteni a parasztság helyzetét, hanem ezzel egyidejűleg gondoskodnia kell a kormányzatnak arról is, hogy megfelelő ipari feldolgozóüzemek álljanak rendelkezésre az így előállott többtermelés termékeinek feldolgozására. Az Alföldön, a Tiszántúlon alig van valami jelentékenyebb ipari üzem, amely a mezőgazdasággal kapcsolatos, egy-két cukorgyárat és a gőzmalmokat leszámítva, nincsenek olyan üzemek, amelyek a mezőgazdaság terményeit dolgozzák fel. Egy-egyévi bővebb zöldség- és gyümölcstermés esetén az Alföldön, a Tiszántúl konzervgyárak hiányában a zöldségf éj éknek és a gyümölcsnek roppant nagy százaléka veszendőbe megy, elpusztul, otthagyják a piacokon vagy pedig egyáltalában össze sem gyűjtik, ez pedig roppant nagy kár az egész magyar közgazdaságra. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a kormány a legteljesebb mértékben támogassa és segítse elő azokat a törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy ezeken a vidékeken megfelelő mezőgazdasági ipari üzemek létesüljenek. Egy másik dolog, t. Képviselőház, amiről beszélni akarok, a falu egészségügye. Divatos dolog ma a falu egészségügyéről beszélni^ a kormányzat is állandóan hangoztatja, méltóztassanak azonban tudomásul venni, hogy a jó ivóvízzel való ellátás nagyon fontos ugyan, de a falu egészségügyét csak ezzel az egy dologgal nem lehet megjavítani és a Zöldkeresztes-mozgalom is bármennyire tiszteletreméltó, Önmagában véve nem segít a falu egészségügyén. Sokkal többet segítene az, ha a falusi népesség több bevételhez juthatna, a törpebirtokosok, a kisbirtokosok és földmunkások egyaránt és ha a kormány megváltoztatná ezeknek a társadalmi rétegeknek a gazdasági viszonyait. Az alföldi falvakban és az alföldi városokban, de általában mindenütt a mezőgazdasági népesség lakásviszonyainak megjavítása olyan dolog, amely igenis bele kell hogy tartozzék egy ilyen nagy, hatalmas erőfeszítésbe, amelyet most az ország népétől kérnek. A jó lakás a szegény ember részére is fontos. Ezidőszerint leírhatatlan állapotok vannak ebben a tekintetben. Nem emberhez méltóak azok az odúk, amelyekben a magyar föld népe lakik. Egészségtelenek, tele vannak különböző betegségek csiráival. De ezen túl egyes vidékeken a szegény ember nem is kap lakást, különösen ha gyermekei vannak. Munkáslakásokat kell tehát építeni a mezőgazdasági munkások részére. Azok a munkáslakások, amelyeket a háború előtt építettek, habár igen szerény körülmények között jöttek is létre a magyar falvakban, habár nem is felelnek meg mindenben az egészségügy követelményeinek,