Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-301
98 Az országgyűlés képviselőházának 30 (Mózes Sándor: Zavarja a vacsora 1 ?) Csodálom, nogy a képviselő úr nem érti meg, mit jelent az, ha egy rendőri felügyelet alá helyezett pártvezér mellett magasrangú állami tisztviselők tüntetnek. Az egyik állami tisztviselő, egy miniszteri tanácsos tartott egy beszédet, egy alispán pedig, akinek a feladata az, hogy a közrendet biztosítsa, szintén megjelenik ott. Es megint csak kénytelen vagyok az előttem fekvő lapra hivatkozni, amely lapnak a kormányhoz való közelállása, azt hiszem, nem lehet vita tárgya, mert a lap testvéri viszonyban van a kormánnyal, amennyiben a kereskedelmi és iparügyi miniszter úr .édestestvére adja ki. (Meizler Károly: Szabadkőműves egyesületeket is oszlattak fel, miért nem beszél azokról a képviselő úr?) Minthogy a t. képviselőtársam feladta nekem a kérdést, ennélfogva válaszolok rá. Örülök, hogy a képviselő úr nekem módot és alkalmat adott arra, hogy válaszolhassak. En semmiféle titkos társaságot — akár szabad kőműves, akár nem az — nem helyeslek. (Meizler Károly: De nem beszélt róla!) Ebben az országban egy nyilt hatalom legyen s ez a nyilt hatalom álljon az ország élén. En nem helyeslek semmiféle mellékkormányt, álkormányt, helyettes kormányzatot. Egy ország, amely élni és érvényesülni akar, csak egyféleképpen érvényesülhet: abban az esetben, ha az országban rend és nyugalom van. (Haám Artúr: Tiszta keresztény hatalom! — Meizler Károly: Ezt csak egy mondatban intézi el a képviselő úr, a másikról egy órát beszélt! — Mózes Sándor: Hét szabadkőműves egyesületet oszlattak fel a múlt héten! — Meizler Károly: Erről nem beszél! — Horváth Zoltán: Azokat sem helyesli! —• Meizler Károly: Egv mondatban! De a másikról egy óráig beszél.) Tőlem kérhet a képviselő úr bármiféle nyilatkozatot ebben a tárgyban. (Meizler Károly: Csak tárgyilagosságot kérek, nem nyilatkozatot!) Annál tárgyilagosabb nem lehetek, mint hogy azt mondom, hogy én mind a kettőt a legteljesebb mértékben helytelenítem, (RassayKároly: Haván!) Ha van! A t. kormány azok ellen el is rendelte a vizsgálatot, ha jól tudom. (Vázsonyi János: Éppen most!) Elrendelte a vizsgálatot még a jótékonycélú egyesületek ellen is. (Zaí a balközépen. — Mózes Sándor: Az csak cégér! — Rassay Károly: Vegye át és maga adjon a gyerekeknek ingyentejet és kenyeret! Legyen maga a cégét*! —. Mózes Sándor Maga is más képpen beszélt! A zsidókat a temetőbe küldötte!) Erre csak azt tudom mondani: ha jól tudom, ebben az országban — legalább is 3919 óta — mégis csak olyan uralom van, amely uralomnak 1919 óta módjában lett volna, ha itt lennének szabadkőműves egyesületek, azokkal szemben fellépni és nem tud t. képviselőtársam ezen az oldalon egy embert sem mondani, aki ebben az országban ezek mellett btirmikor állást foglalt volna. En azt mondom, hogy igenis, ha már a jogegyenlőség megszűnik, legalább a titkos társaságok terén kérünk jogegyenlőséget. Minden titkos társaságot fel kell oszlatni és azoknak a nyilvános hatalmaknak, amelvek az ország élén állnak, kell valóban gyakorolniuk a hatalmat. (Müller Antal: Ebben benne vagyunk!) Akkor képviselőtársam talán abban is benne lesz, hogy nem tartja valami nagyon örömtelinek azt, ha egy miniszterelnökségen működő tisztviselő úr, aki egy kuruc tábornokéhoz hasonló nevet visel, (Zaj a baloldalon.) — nem Eákóczi, . ülése 1938 április 28-án\ csütörtökön. 'hanem Eszterhás, de előzőleg 'más nevet viselt — kiad egy könyvet, amelynek címe »Forradalom«. Nekem, t. képviselőtársam, az a véleményem, hogy azok az urak, akik a magyar királyi miniszterelnökségen alkalmazásban vannak, ha már könyvet írnak, azt legalább ne »Forradalom« címmel írják, mert ha magasrangú, hivatalokban lévő köztisztviselő urak itt »Forradalom« cím alatt könyvet írnak, mit gondoljon az a szerencsétlen ember odalent a mélyben, akit úgyis állandóan forradalomra izgatnak? (Mózes Sándor: A cím még nem jelent semmit! — Egy hang a középen: As a kérdés, mi van a könyvben! — Zaj.) Méltóztassék megengedni, hogy arról is beszéljek néhány szót, hogy mik a forradalmi propaganda koefficiensei, mik annak az okai? Méltóztatik látni, semmilyen kérdést nem kerülök meg. Meggyőződésem, hogy a politikában három különös hibát követtek el az utóbbi időben: az első az volt, hogy a köztisztviselők fizetését, amelyet 1931-ben leszállítottak azon a címen, hogy a köztisztviselők fizetését nem bírja elviselni az állam, mert a bevételei csökkentek, nem állították vissza akkor sem, amikor a bevételek emelkedtek. Én itt nem most, hanem már éveken keresztül kaptam ezért a véleményemért olyan gorombaságokat a pénzügyminiszter uraktól, hogy bizony, ha nem lettem volna már hozzászokva ezekhez a nyilatkozatokhoz, nehezen viseltem volna el őket. Csak egyre hivatkozom. Egyszer Fabinyi igen t. miniszter úr azt mondta nekem, hogy: úgylátszik, a képviselő úr agytekervényei másféleképpen szuperálnak, mint a mi agytekervényeink. (Nagy Emil: Elég szépen fejezte ki magát! — Derültség.) Azért kaptam ezt a kijelentést a pénzügyminiszter úrtól, mert azt mondtam, hogy ha én mint államhatalom ígéretet teszek, nekem ezt az ígéretet be kell váltanom. Azért kaptam, mert azt mondtam: ha azt ígértem a köztisztviselőknek, hogy mihelyt a bevételek emelkednek, visszaállítjuk fizetésüket, akkor ezt teljesíteni is kell. (Hoinonnay Tivadar: Akkor még jól működtek az agytekervényei!) Akkor mondta nekem a pénzügyminiszter" úr, hogy rosszul működnek. ÍHoraonnay Tivadar: Nem volt igaza neki! — Horváth Zoltán: Az övé sokkal jobban működött!) Most próbálom megint azt mondani: ha a pénzügyminiszter úr ugyanannyit vesz be, mint amennyit bevett 1931-ben a tisztviselői fizetések leszállításakor, (Br. Berg Miksa: Most többet vesz be! — Egy hang jobbfelől: De nem- ezzel a, törvényjavaslattal kapcsolatosan! — Horváth Zoltán: Most minden drágább!) ha általában a pénzügyminisztérium bevételei magasabbak ma, mint 1931-ben. akkor miért méltóztatnak éhkoppon tartani azt a kistisztviselői kart, amely szabad prédája lesz minden lazításnak? fíÜgy van! Ügy van! balfelöl.) Nem lehet tovább nézni a magyar kistisztviselői karnak azt a szörnyűséges nyomorát, tengődését, amelyben él. (Meizler Károly: Homonnay elmondta már ötvenszer!) Az csak öröme önnek, t. képviselőtársam, ha az ön pártjába tartozó képviselőtársunkkal egy hangot ütök meg. Az én igazam nem lesz kisebb azzal, hogy más is elmondta. (Zaj balfelöl.) Nemcsak azért mondom ezt, mert magam is köztisztviselő voltam, hanem mert nehéz időkben, különösen amikor az országban zavarokat és nyugtalanságokat akarnak előidézni, nem lehetséges az, hogy az állami végrehajtó hatalom tényezői úgy járjanak a
