Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

96 Az országgyűlés képviselőházának 301 nem volna olyan lojális, akkor itt baj volna. -— Nyiri István: Nem bántom! Azt kérdem: ők vájjon nem csinálják? —- Fricke Valér: Baj nem volna! — Rassay Károly: Nagyon lojális a magyar sajtó és az ellenzék e pillanatban! Tessék tudomásul venni! — Horváth Zoltán: ÍJgy van! — Nyiri István: Nem csinálnak semmit! — Zaj.) Hosszú esztendőkön keresztül, mondhatnám, évtizedeken keresztül Magyarországon általános nagy harc folyt az általános, egyenlő, községenkinti, titkos, mindenkire kiterjedő választójogért és e helyett kaptunk egy általános és nyilvános, minden községre kiterjedő lázítási versenyt. Az egész országban, — bocsánatot kérek — mintha minden kerék felmondotta volna a szolgálatot, mégpedig mintha minden agynak a kereke felmondotta volna a szolgálatot. Az egész országban folyik egy lázítási verseny, minden ember túl akarja a másikat licitálni, (Horváth Zoltán: A Lipótmezőről sokan kiszabadultak!) mintha itt egyszerre a földkerekségen semmi egyéb nem volna fontos, mint az, hogy hol lehet megszerezni azokat az agitácionális eszközöket, amelyek segítségével meg lehet maradni a hatalomban, vagy meg lehet szerezni a hatalmat. 1 Ha az ember elmegy akárhova Budapest székesfővárosban, vagy pedig a vidéken, mindenütt méltóztatnak látni, hogy az emberek a sok jelszó között tulajdonképpen má? nem tudják, hogy melyik az, amelyik után menniök kellene. Amikor reggel kimegyek az uccára, már nem tudom, hogy voltaképpen kik után kell mennem. Például, amikor ma reggel felébredtem és kimentem az utcára, azt kívánták tőlem, hogy meneteljek a turáni vadászokkal. Az egyik nap menjek a turáni vadászokkal, a másik nap menjek arra, de végeredményben sohasem tudom merre menjek hát. Be nemcsak én vagyok így. Az az egyszerű polgár, akinek az egyik oldalon ezt mondják, a másik oldalon pedig azt mondják, — szintén nem tudja, úgyhogy végeredményben a szegény polgár eljut a megbolondulásnak abba a stádiumába, hogy nem tudja, hogy ki itt a becsületes ember, egyáltalán vannak-e még a közpályán működő emberek között tisztességes emberek. Mert még soha itt a keresztvizet az emberekről úgy le nem szedték, mint ahogyan ma leszedik. Nincs már közpályán működő ember, akiről meg ne jelent volna röpirat vagy vérfertőzésről... (Meizler Károly: Hát arról, akin nincs keresztvíz?) Azt mondtam, hogy leszedik a keresztvizet arról is, akin van keresztvíz, hát még arról, akin nincs keresztvíz! Itt a lazításnál az 1919 augusztus 1. nem határ. Azokkal szemben is lázítanak, akik nem 1919 augusztus elseje után, hanem állítólag Árpáddal jöttek be az országba. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Tessék nekem a legutolsó röpirat- és a legutolsó sajtókampány után mutatni olyan politikust, aki intaktul, érintetlenül áll a nemzeti közvélemény előtt. Itt minden politikusról azt mondják, hogy az egyik itt lopott, a másik ott lopott, a harmadik erre vagy arra kihasználta a hatalmát, úgyhogy a polgár azt hiszi, hogy azokat az embereket, akik a magyar közéletben szerepeltek, mind fel kellene kötni. (Gr. Festetics Domonkos: Sajnos, sokszor igaz is volt!) De t. képviselőtársam, az mind igaz, amit itt írnak? (Gr. Apponyi György: Te is . ülése 1938 április 28-án

r csütörtökön. benne vagy, Darányi is benne van, mindenki benne van! Nem olvastad? — Gr. Festetics Domonkos: Én nem szoktam az utcán összeszedegetni ezeket! — Meizler Károly közbeszól.) T. képviselőtársam, remélem, nem úgy ismer, mintha valamit elhallgatnék. Én még soha életemben nem beszéltem másként, mint nyiltan. Én 16 esztendeje vagyok ebben a képviselűházban és nemcsak itt beszéltem mindig nyiltan, hanem mielőtt képviselő lettem volna, például az októberi forradalom kitörése napján is volt annyi bátorságom, hogy felállottam egy nyilvános gyűlésen a Bírói és Ügyészi Egyesület értekezletén.., (Meizler Károly: Másokban is van hasonló bátorság! — Bródy Ernő: Az olyan nagy baj?) De énbennem volt akkor annyi bátorság és most is van annyi bátorság, hogy felszólalok itt ebben az általános nagy bepiszkolási hadjáratban, (Vázsonyi János: Akkor nagyon kevés emberben volt bátorság!) amikor ez az általános nagy bepiszkolási és bemocskolási hadjárat folyik az országban, amikor az ország állítólagos nemzeti értékeit egymásután tapossák sárba, hogy itt lassankint ne maradjon más, mint csak az ismeretlenség homályából felbukkanó, magukat miszticizmussal körülvevő férfiak, mint egyedüliek, akikre ennek a nemzetnek nehéz sorsából való megváltását rá lehet bízni. Ilyen körülmények között kell hogy itt, a képviselőházban ezekről a kérdésekről őszintén és nyiltan beszéljünk és hogy legyen végre — bocsánatot kérek, hogy ezt én vagyok szerénytelen előhozni itt a képviselőházban — több bátorság a magyar középosztályban (Mozgás.) azokkal szemben, akik ezt az országot ismét tönkre akarják tenni. Legyen több bátorság, mint volt 1918 októberében. (Vázsonyi János: Ma csak konjunktúrabátorság van!) Méltóztassék gondolni talán a röpcédulafrontra, vagy méltóztassék gondolni azokra a repülőgyűlésekre, amelyeket az országban, sajnos, titokban tarnak (Gr. Apponyi György: Mindenki tud róluk!) nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is és amely gyűlésekről mindenki tud, noha ezeket titokban tartják. (Br. Berg Miksa: Csak a belügyminiszter úr nem tud róluk!) Valamelyik nap olvastam az újságban például azt, hogy Budapest székesfővárosban egy olyan helyiségben, amelyben a politikai működést a belügyminiszter úr betiltotta, százával esketnek fel embereket. (Rassay Károly: Ügy van! Igaz!) Bejelentették az igazságügyminiszter úrnak, hogy így történt, megjelent az újságokban, tud róla egész csomó képviselő, cáfolat nem jelent meg róla és sem itt, a képviselőházban, sem sehol nem hallunk arról, hogy igaz-e hát az, hogy Budapesten, a főváros kellős közepén az igazságügyminiszter úrnak bejelentettek embereket a törvény ellenére, a kormány akarata ellenére esketnek fel. Tisztelettel kérdezem én, mit kellene itt tenni és^ ki az, aki itt valamit tenni fog végeredményben? Beszélnünk kell erről, azért kell beszélnünk, mert, sajnos, a destrukcióban ennek is komoly szerepe van. Nem mondom azt, hogy ebben az országban ezelőtt is, meg az utóbbi időben is nem voltak titkos társaságok, de lehetetlen, hogy bárki, egy rossz éjszaka után a hivatalában titkos társaságot alapítson és le* hetetlen, hogy Budapesten már két hónappal ezelőtt hetvenkét titkos társaság működhetett. Hogy ez hová fog vezetni és hogy ezzel szemben el kell-e járrni» vagy nem kell-e eljárni ;ak-