Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-277

44 Az országgyűlés képviseloházúnak 27 pontokkal jönnek elénk, amelyek a kérdés megoldását lehetetlenné teszik. Mi »azonban itt tulajdonképpen a kincstárnak olyan pénzéről beszélünk, amely nincs meg, mert az után a cukor után, amelyet ez a 3 milliós munkásréteg és zsellértömeg nem fogyaszt el az országban, a kincstárnak nincs bevétele. Ha tehát én ezt a széles népréteget ellátnám cukorral, és olcsóbb, fogyasztási adóval nem terhelt egyéb cikkekkel, tehát olcsóbb petróleummal, olcsó sóval és olcsó cukorral, akkor a kincstár tulajdonképpen egy olyan adóbevételről mondana le, amely ezidőszerint nem folyik be. Nem folyik be azért, mert ez a társadalmi réteg ezidőszerint nem fogyasztóképes. De mégis teremtenék egy új fogyasztó réteget, a cukortermelést fokozni tudnám, egyéb vonatkozásokban pedig az ellátást a lakosság körében tökéletesebbé tudnám tenni, a nélkül, hogy ezért a kincstár részéről különösebb áldozatokat kellene hozni. Ha mezőgazdasági biztosításról és szociális igazságszolgáltatásról beszélünk ezzel a réteggel szemben, nem szabad megfeledkeznünk ezekről a kérdésekről sem, mert ezeknek a megoldása legalább olyan fontos, mint az ebben a törvényjavaslatban biztosított juttatások. Ezzel a törvénnyel kapcsolatosan most egy katasztert állíthatunk fel és megállapíthatjuk, hogy kik azok, akik a biztosítottak kategóriájába tartoznak. Nem látok semmi nehézséget abban, hogy azok részére, akik törvény alapján a biztosítottaknak ebbe a kategóriájába tartoznak, ezeknek az olcsó, adómentes cukor, só, petróleum kedvezményét is megadjuk. Továbbmenően azok részére, a 2 és 5 hold közötti kategóriába tartozó kisbirtokosok részére pedig, akiknek számára az önkéntes biztosításnak az eredeti feltételek mellett vialó lehetővétételét kérem, biztosítsuk ugyanezeknek a kedvezményeknek a felét. Ha a Ház, a kormány egy ilyen megoldással jönne, ha ilyen mértékben elégítené ki az ország legszegényebb, legelesettebb néprétegét, azt a népréteget, amelyen azonban ennek az országnak nemcsak jelene, hanem jövője is alapszik, akkor el lehetne mondani, hogy megtettük kötelességünket ezzel a néppel szemben! Az, amit eddig tettünk, csak egy gyenge lépés! (Esztergályos János: Hol van már megint ia többségi párt! — Farkas István: Künn tárgyalnak! — Propper Sándor: óriási érdeklődés mezőgazdasági problémák iránt! — Esztergályos János: Egy többségi párti úr van itt! — Propper Sándor: Abban van az egység, hogy egyen vannak! — Zaj.) Arra nézve, hogy a mezőgazdasági munkás-néprétegek milyen nehézségek közt tengetik a maguk életét, méltóztassanak megengedni, hogy egy hozzám jött munkásember keresetéről olvassak fel néhány adatot. Egy Savanyú József nevű munkásról van szó. (Halijuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. -— Zaj.) Nem fiktív név, valóságos név. Savanyú József a neve. Ez a szegény ember egyik fogadónapomon felkeresett és elhozta hozzám a maga ikereseti statisztikáját. Nem ezt, amelyik nálam van, hanem egy másikat, a még pontosabbat és részletesebbet, amelyet az illetékes hatóságnak is bemutattam. Három évre visszamenően, pontosan feltüntetve napról napra az adatokat, a következő képet adja ez a statisztika arról, hogy egy öttagú család mennyit keres egy év alatt. Olyan részletesen, hogy mit keres például január 12-én, amikor elmegy az '. ülése 1988 március Jf-én, pénteken. ] erdőre fát vágni; keresett egy kupac fát, hogy mi ennek az értéke stb., stb. Kezemben lévő kimutatást 1937 április 1-től november 30-ig terjedő időre állította össze és ez a következőket tartalmazza. Tavaszi cukorrépamunka, holdanként 25 pengő: 30 pengő kereset. A takarmányrépát negyedesben vállalta, a tengerit harmadosban vállalta, értéikét az ősszel számolja el, amikor betakarítják a termést. A napszám 1-20 és 1'60 pengő között mozgott a tavasz folyamán (Esztergályos János: Látástól vakulásig!) és keresett 18-20 pengőt a tavasz folyamán. Majd aratási és cséplési munkát vállalt, az aratást :a 11-ifc részért, a cséplést 3.5%-ért vállalttá. Búzából keresett 476 kg-ot; 19 pengőjével, becsületesen elszámolva, ez 9044 pengő. Árpából keresett 596 kg-ot, 17 pengőjével számolva, 101-32 pengőt, zabból keresett 115 kg-ot, 14'40 pengőjével számolva, 16-56 pengőt, rozsból 141 kg-ot, 18 pengőjével számítva, keresett 25'38 pengőt. A napszám nyáron 1*60 és 2'60 pengő között mozgott, de nem igen volt, mert csak 5'60 pengőt keresett készpénzben a nyáron, hiszen aratással volt elfoglalva. Ősszel lucernakaszálással keresett 620 kg lucernát, azaz 3 pengőjével I860 pengőt. A tengerit részesként munkálta meg s az ő része 1240 kg-ot tett ki; 6-50 pengővel számolva a csöves tengerit, tehát becsületesen elszámolva ezzel is, 80'25 pengő volt a keresete. A tengeriszárat is értékesítette 2-10 pengőért. A takarmányrépából negyedesben 35 métermázsát keresett, 110 pengőjével, ez kitesz 35-50 pengőt. A búzaszalmát is értékesítette, 550 kg-ot, 2 pengőjével és 11 pengőt kapott érte. Az őszi hónapokban 1 pengő és 120 pengő között mozgott a napszám és 9'80 pengőt keresett; csak ennyi volt a napszámlehetőség. Összes bevétele másodmagával 47955 pengő volt, mert nyáron az aratás alkalmával egy segédszemélyt is kénytelen volt tartani, akinek külön kifizetett 83.07 pengőit. (Malasits Géza: Ez még a jobbik eset! Rosszabbak is vannak a nagybirtok árnyékában!) Ha levonjuk a 8307 pengőt a 47955 pengőből, marad 39640 pengő kereset, amelyből öttagú családjával kellett megélnie. (Hertelendy Miklós: Van jobb is, rosszabb is! Ez változó!) Savanyú összeállításából látjuk, hogy mi a helyzet a mezőgazdasági munkásság körében. Határozottan intelligens, szorgalmas, törekvő ember és nyugodtan állíthatom, hogy sokkal fontosabb pozícióban is megfelelne, mert intelligenciájával és pontosságával tanúságot tett arról, hogy arra alkalmas volna. Megjegyzem még azt, hogy adatait illetékes tényezők is igazolták előttem. Ez az ember azzal jött hozzám, tegyem lehetővé a külföldre való kimenetelt és munkavállalást. Én beajánlottam kérését illetékes helyen, de sajnos, a mai napig nem történt meg az elintézés. Tudomásom van róla, hogy egyes gazdasági tényezők a helyszínén állást foglaltak Savanyú József és a, többi munkás kérése ellen. Azt mondják: politikai szempont. Ezzel én nem akarok foglalkozni, bár az a nézetem, hogy ha Olaszország békeidőben százezerszámra tudott Dél-Amerikába mezőgazdasági munkást küldeni, mert az olasz föld nem tudta foglalkoztatni őket és ez a százezer főnyi munkás hazahozta keresetét és ezzel az olasz fizetési mérleget javította, de a belső olasz életet is könnyebbé tette, .akkor Magyarországra sem lehet szégyen, ha egyesek kimennek idegenbe és ott munkát keresnek és megélhetésüket biz-