Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-278

56 Az országgyűlés képviselőházának segítségével ezt a nagy pusztítást a magyar mezőgazdasági munkásság soraiban el lehetne kerülni. Ezeket a szomorú adatokat és közismert tényeket azonban nemcsak én hangsúlyozom és nemcsak én akarom itt felhozni, mielőtt az előttünk fekvő törvényjavaslathoz hozzászólnék, hanem ezeket a szomorú tényeket megállapítja Szekfü Gyula egyetemi tanár is, akinek felfogása szerint (olvassa): »legalább két és félmillió ember biztos munka ós jövedelem nélkül, alkalmi jótékonysági akcióból tengeti éhező és fázó, tápláló élelmet, melegséget t és minden kultúrszükségletet nélkülöző életét. Ezeknek emberi méltóságába visszahelyezése nemcsak nagy, de talán egyetlen nemzeti feladatunk.« Ugyancsak ő állapítja meg a Három Nemzedék című munkájában (olvassa): »Ha a statisztikai felvételek alapján készült adatokat olvassuk táplálkozásáról, ruházatáról, gyermekei neveléséről, akkor kifordul ez ember szájából a falat és meleg szobában is végigborzong — hátán a hideg.« Megemlítem, .hogy az elmúlt tél is igen szomorú volt igen sok mezőgazdasági munkásra, sok helyen hiányzott most is az élelem, igen sok helyen nem tudták befűteni a szobát és nem tudtak meleg ételit .adni azoknak a gyermekeknek, akikből kell, hogy felnevelkedjenek a jövő magyar katonái. Igen szomorú tény az is, hogy állattenyésztésünk az egész országban nagyon kedvezőtlen helyzetben van és- a pestmegyei statisztikai adatok szerint 365 emberre jut egy tehén, amelynek tejével a csecsemőket táplálni kellene. Ezért egyik legégetőbb és legsúlyosabb feladata volna ia magyar (szociálpolitikának, ha a földművelésügyi minisztériumi azonnal elrendelné évekre az üszők levágásának a tilalmát, hogy állatállományunkat legalább ezzel az intézkedéssel szaporítani tudjuk. A mezőgazdasági munkásság nehéz helyzetének azután igen szomorú következményei vannak más téren is. A keresetnélküliség és a kis kereset a mezőgazdasági munkásságnak nemcsak az életszínvonalát süllyeszti a legmélyebbre, Ihanem előidézi ennek a néprétegnek a testi eísatnyulását is, ez pedig honvédelmi szempontból igen szomorú következmény ékkel jár. A kielégítő tápláléknak, a higiénikus lakásnak, a ruházatnak és a fűtőanyagnak a hiánya elképzelhetetlen pusztítást visz véghez a mezőgazdasági lakosság körében. Ez az^ egyik szomorú következménye a mezőgazdasági munkásság sivár gazdasági és szociális helyzetének, a másik szomorú következménye pedig^ az, hogy a mezőgazdasági munkásság nem italálván meg az életlehetőséget a falun, otthagyja otthonát esi a város felé gravitál, ahol azt hiszi, hogy könnyebben tudja mindennapi kenyerét megkeresni és családjának a megélhetését biztosítani. Ennek a városiba való vándorlásnak azután az a következménye van, hogy a mezőgazdasági munkásság jelentkezése rontja az ipari munkásság béreit is, de amellett maga is nehéz viszonyok közé kerül. Amikor az ipari gócpontok ós a főváros iaz ipari imunkásságott sem tudja kellő miértékben eltartani, akkor természetes, hogy a (mezőgazdasági munkásság is olyan erkölcsi és anyagi züllésbe kerül, amely előbb vagy utóbb a pusztulását fogj aelőidézni. Végül a mezőgazdasági munkásság szomorú ßssoßialiig! 'helyzete lerontja a mezőgazdasági munkásság faj fenntartási ösztöntét is. Meg kell állapítanunk, hogy a imulthan a mezőgazdasági 278. ülése 1938 március 8-án, kedden. munkásság volt az, ahol állandóan tapasztalhattuk a korai családalapítás szándékát, láttuk a falusi és a tanyai udvarokon, bogy a mezőgazdasági munkásokinaik 8—10—12 gyermekük iis volt. Sajnos, ma már nincs a falun ennyi gyermek. Régebben csak a módosabb kisgazdáik családjában fordult elő a születésiek korlátozása, ima azonban sajnos, a középosztályiban is dühöng a gyermektelenség —, úgyhogy középosztályunktól akár ki is pusztulhatna a népesség. Ujabban pedig a mezőgazdasági munkásság körében is kezd szokássá lenni a születések korlátozása, mert nincs életlehetőség, a mezőgazdasági munkásságnak nincs meg a módja arra, hogy gyermekeit kellőképpen élelmezni és eltartani tudja. A mezőgazdasági munkásságról mindennek ellerére ma is meg lehet állapítani, hogy ő az az életmedence, amelyből kikerül az az évi 60—70-000 főnyi népszaporulat, amelynek segítségével a statisztikai adatok szerint a magyar nép a jövőben mégis fenn fog maradni. Ez a 60—70.000 főnyi szaporodás azonban igen csekélynek mondható, ha figyelembe vesszük a körülöttünk lakó népek szaporodását, (Ügy van! balfelől.) különösen a románok és szerbek évi 200—250.000 főnyi szaporodását. Ha ez a helyzet további 30 éven keresztül fenn fog maradni, akkor 30 év múlva 15 milliós magyarság fog itt állani 60—65 milliónyi román és szerb néptömeg mellett, amiből következtetni lehet arra a veszélyre, amelynek a magyarság 30 esztendő múlva ki lehet téve. Amikor tehát a mezőgazdasági munkásság és cselédség szomorú szociális és gazdasági helyzetét igyekeztem feltárni, rá kell mutatnom, arra is, hogy miképpen lehet ezen a szomorú helyzeten segíteni, melyek azoik az esziközök, amelyeknek segítségével változtatni lehet ezen. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy a kivándorlással, azzal a régi módszerrel, amellyel a háború előtt igyekeztek segíteni a mezőgazdasági munkanélküliségen, ma már azért sem lehetne segíteni, mert a magyar nép ilymódon előálló vérvesztesége egy bekövetkező háború esetén ezen az exponált helyen és Európa legveszélyesebb zónájában katasztrofális következményekkel járna. Honvédelmi szempontból tehát feltétlenül és minden körülmények között meg kell akadályozni a magyar népesség bármi kis mértékben való kivándorlását is. A munkás exporttal csak igen kis mértékben lehet segíteni a mezőgazdasági munkanélküliségen. Ezt én egyáltalában nem tartom mellőzhetőnek és nem tartom veszedelmesnek a magyarságra nézve, mert hiszen az a körülmény, hogy a magyar mezőgazdasági munkás Németországba, vagy más államba elmegy mezőgazdasági munkát végezni, ott bizonyos megtakarításokra is tesz szert, ott olcsóbb iparcikkekből felruházkodik, esetleg az igénye megnövekedik és azután hazajőve, megtakarított pénzéből családját el tudja tartani, egyáltalában nem lehet veszedelmes a mi munkásságunkra és éppen ebből a szempontból ezt a munkás-exportot a mezőgazdasági munkanélküliség csökkentése egyik módjának tartom. Ugyanazt, ami mezőgazdasági munkásságunknak Németországban való elhelyezkedése kérdésével kapcsolatban fennáll, tapasztalhatjuk mi itt az országban, amikor ezerszámra jönnek be hozzánk a bolgárok, itt dolgoznak éveken keresztül és munkájuk eredményéből nemcsak tisztességesen megélnek, hanem megtakarítá-