Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-294
Az országgyűlés képviselőházának ként is el kellett volna végezni, mert az a munka nem állhatott meg, a politikai megbízottak fogalmi köre alá vesszük. (Lányi Márton előadó: Ez már tisztázva van!) Azt hiszem, ,a »politikai megbízott« kifejezést, amelyet az eddigi törvényből vett át a javaslat, pontosan körül kell írni. < (Meizler Károly: Bármilyen munkát végzett is! — Zaj a baloldalon.) Bocsánatot kérek, termelőbiztos lehetett olyan úr is, aki most közöttünk ül. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Amikor borbiztosságról beszélek, akkor olyan férfiakra gondolok, akik most köztiszteletben : állanak, akik most különféle katolikus egyletek vezetői, (Meizler Károly: Nem jelent semmit!) mindenféle társadalmi egyesületek vezetői, akik nagy tekintélynek örvendenek s akiknek a liazafiasságához nem férhet szó. (Űgy van! — Mozgás és zaj a balközépen.) Ezeket az egyéneket nem lehet így megbélyegeznünk. Méltóztassék! e helyett kimondani, hogy politikai megbízott alatt ,az értendő, aki tényleg valamilyen politikai természetű tevékenységet fejtett ki. Végül helytelennek tartom azt is, hogy bűntett miatt elítélt egyén l nem lehet többé képviselő. Ezt-azért tartom helytelennek, mert amint már számtalanszor rámutattam, a bűntett nem jelent szükségképpen diffamáló dolgot. Vannak olyan cselekmények, amelyeket a büntetőtöryényikönyv*Í bűntettnek minősít, de mégsem diffamálóak s ha valaki ilyen cselekményt követ el, nem helyes a választhatóságból kizárni. Az ilyen cselekmény elkövetése esetleg vérmérséklet dolga, heves fellobbanás következménye, amely adott esetben lélektanilag kellőleg meg is van indokolva. Ha például egy fiatal férfi 25 éves korában lelövi feleségének csábítóját, az egész életében nem lehet képviselő, holott nyilvánvaló az, hogy ezt nagyon sokan megtennék hasonló esetben. Szükségesnek tartom tehát annak kimondását, hogy csak lukrativ jellegű, vagy más oknál fogva diffamáló természetű büntettek miatt lehessen megfosztani valakit a képviselővé választás lehetőségétől. 1 Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársaim által előadott igazságok dokumentálására saját életemből mondok két rövid kis esetet. 1912 óta vagyok újságíró és a legutóbbi öt esztendőben a következők történtek velem. Az egyik községben egy' községi írnok — nevezzük Pintér Jánosinak — sikkasztott. Az újságban megírtuk, hogy Pintér János sikkasztott. Pintér János feljelentett azért, hogy őt megrágalmaztam, a bíróság megállapította, hogy tényleg megrágalmaztam és 50 pengő pénzbüntetésre ítélt, (vitéz Kő Jó" zsef: Nagyon helyes!) Ez volt az egyik eset. Egy esztendőre rá azt írtam meg egy csirkefogóról, hogy Kiskunhalas határában elfogtákés betörőszerszámoíkat találtak nála. Ez a bíróság elé vitte a dolgot és kiderült, hogy nem találtak nála betörőszerszámot. (Dulin Jenő: Óra javító eszközök voltak!) Elítéltek száz pengő pénzbüntetésre. A csirkefogót azután egy hónap múlva tényleg elítélték különféle betörésekért hat esztendőre, tehát végeredményben kiderült, hogy tényleg betörő volt, a száz pengő pénzbüntetés azonban már rajtam volt s én nem jártam utána, hogy ezt valahogyan töröljék. Végeredményben az a helyzet, hogy ilyen dolgok miatt kétszer is elítélhetnek valakit pénzKÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XVII. Wí. ülése 1938 április 5-én, kedden. Mí büntetésre s akkor az illető már nem lehet képviselő. Megemlítem azonban ezzel szemben, hogy négy esztendeig voltam a harctéren s a mellemet telerakhatnám kitüntetésekkel. Sa választhatóság szempontjából — azért, mert két csirkefogóról megírtam, hogy ezt meg ezt tették és 50 meg 100 pengő pénzbüntetésre ítéltek — mégis egy sorba vagyok helyezve azokkal a hazaárulókkal, akik átpártoltak az ellenséghez vagy egyéb ilyen dolgokat csináltak. Nem szoktam a saját ügyeimet idehozni, nem is azért hozom ide, mert én ez alól ki fogok bújni valami formában, (Derültség.) nem is az én személyein a lényeges, hanem az újságírói rendnek, ennek a veszélyes foglalkozásnak a helyzetét akartam illusztrálni. Éppen azért kérem a mélyen t. igazságügyminiszter urat, hogy hivatkozással a 28. §-ra, méltóztassék ezt a szakaszt visszavonni es újraszövegezni és megtisztelni bennünket, újságírókat (Dulin Jenő: Engedje magát kapacitálni!) azzal, hogy ne állítsanak bennünket minden aprólékos dologért a hazaárulókkal és más ilyenekkel egysorba, mert ha ezt nem méltóztatik megtenni, akkor nincs értelme, hogy itt tovább tárgyaljunk, menjünk ki és vége az egésznek. Elnök: Kíván még valaki szólni*? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt szólni. Mikecz Ödön igazságügy miniszter: T Ház! A belügyminiszter úrral egyetértésben a következőkben van szerencsém felfogásomat az előterjesztett módosító indítványokkal kapcsolatban közölni. A jelenleg tárgyalás alatt levő szakasznak általánosságban való visszavonását és a régi törvény idevonatkozó rendelkezésével való pótlását indítványozta Meizler Károly igen t. képviselőtársam. Azt hiszem, általános óhaj volt e törvényjavaslat elkészítésénél, — és ez az óhaj nem csupán a kormánypárt részéről nyilvánult meg — hogy fokozott biztosítékokat kell szerezni a tekintetben, hogy azok, akik választhatósági jogot nyernek, tehát passzív választójogot kapnak, a lehetőség: szerint az eddiginél magasabb mértékkel méressenek meg. Méltóztatnak tudni, hogy az 1925:XXVI. te. mntén igen sok kizáró okot állapít meg más felsorolásban, más rendszer szerint, amely kizáró okoknak az alapelvei átvétettek a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatba is. Itt tulajdonképpen a legerősebben támadott kérdés az, vájjon a sajtó útján vagy nyilvánosan vagy aljas indokból elkövetett rágalmazásért kétízben elítéltek, kimaradjanak-e vagy sem. (Rupert Rezső: Az aljas indok maradhat!) Ha a felszólalásokat mérlegre vetnénk, szinte az az impressziója keletkeznék az embernek, mintha a közéleti szereplést a rágalmazással méltóztatnának egyenértékűnek venni. (Élénk ellenmondások a baloldalon. — Rupert Rezső: Ez a szólásszabadság kérdése!) A szólásszabadság nem a rágalmazás szabadsága. (Ugy van! ugy van! a jobboldalon és a középen:— Rupert Rezső: Téves ítéletek, téves elítélések vannak! — Zaj a jobboldalon.) Méltóztassék helyesen mérlegelni azt, vájjon közérdek-e az a helyzet, hogy ma az emberek .becsülete sztabad préda. (Zaj a baloldalon.) Kétségtelen, hogy ma a becsületet úgyszólván semmi nem védi, mert a törvény intézkedései annyira enyhék,, hogy a legtisztességesebb ember is ki van téve a leggyalázatosabb módon 81
