Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-277

46 Az országgyűlés képviselőházának 27 maga az alaptéma. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Én most nem óhajtok a mélyen t. képviselő urakkal vitába szállni, csak tényeket igyekszem lerögzíteni és idevetíteni, amennyire szerény tehetségemtől telik. Az előttem szólott képviselő úr is igen sötét jelent festett, (Horváth Ferenc: A tényleges helyzetet!) méltóztassék tehát nekem megengedni, hogy én az Ő szavait folytatva, kövessem őt ugyanezen az úton. (Farkas István: Arról nem is lehet mást festeni!) Végül azután a titkos választójog mégis csak idekerült a Ház elé, a nagy nyilvánosság elé, ma már tárgyaljuk, hamarosan megalkotjuk és íme, hónapok óta megint egy új refrén, megint egy új mottó foglalkoztatja a közvéleményt, a politikát, a sajtót; mást nem hallunk, mást sem olvas az ember, mint a szélsőséges izgatásokról, a társadalmi feszültségekről és egyebekről írt cikkeiket. Tehát ismét egy új jelszó férkőzött be minden néven nevezendő politikai témának a hátterébe és mélyébe. (Farkas István: Nem is új, már régi! 1914 óta megvan! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Hogy őszinte legyek, nem nagyon ismerem ki magam, mert a legteljesebb tohuvabohu uralkodik. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Az egyik oldalon mást sem lehet hallani, mint azt, hogy csendőrért es rendőrért kiabálnak, a közigazgatást invokálják napról napra, hogy csapjon oda, teremtsen rendet, csukassa le, oszlassa fel stb. (Farkas István: A közigazgatás egyebet sem tesz!) Természetesen a balszélen ülők elsősorban is azt kívánják, hogy a jobbszélen ülőkkel történjék ez. (Malasits Géza: Nem, mi nem kívánunk ilyent! Mi egyenlő elbánást kívánunk! — Farkas István: Egyenlő mértéket! — Nagy zaj^ a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Malasits Géza: Egyenlőséget kívánunk az elbánásban! — Andaházi-Kasnya Béla: Mi köze ennek a javaslathoz! — Farkas István: Ne a jobboldali terrort ültessék a bürokráciába^ A bürokrácia legyen pártatlan! Mi tartjuk fenn! — Nagy zaj-) Elnök: Farkas képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Farkas István: Bűnös az az állam, amely ezt fenntartja!) Farkas István képviselő urat rendreutasítom. vitéz Martsekényi Imre: Mélyen t. Képviselőház! A másik álláspont, amelyről már töbh előttem szólott képviselőtársam megemlékezett éppen ennek a javaslatnak a tárgyalása kapcsán, az, hogy egyedül ilyen intézkedésekkel sem az elégedetlenséget, sem a szélsőségeket nem fogjuk levezetni. A szélsőség, légyen az a mezőgazdaságban, légyen az a városi néprétegek között, nem ok, hanem okozat, egy láz, amelyről éppen előttem szólott Horváth igen t. képviselőtársam beszélt, (Zaj a szélsőbaloldalon.) amikor a háborúelőtti időket idézte, egy láz, amely régi bűnök eredményeképpen maradt itt és régi sebeket üszkösít, annyira, hogy azok ma már csontra és velőre hatnak. Semmit sem lehet megoldani azzal, hogy ezeket a lázbetegeket, hogy magát ezt a betegséget csendőrrel, rendőrrel, puskatussal fenyegetjük, — néha kell ez is, nem mondom — (Esztergályos János: A választáson! — Zaj.) de tagadnom kell, hogy ez az egyedüli reményünk és hogy ezzel mindent el lehet intézni. Nem az okozatot, hanem az okokat kell megszüntetni. (Malasits Géza: Ügy van! Mi az okokat keressük! — Farkas István: A kapitalista rend az oka a bajoknak! Az bomlik fel! '. illése 1938 március U-én, pénteken. — Zaj a szélsőbaloldalon.) A mezőgazdasági munkásságnak nem a panaszait kell elhallgattatni, még akkor sem, ha talán még élesebben kerülnek is a nyilvánosság elé, hanem igenis, a panaszokon kell segíteni és azokat kell orvosolni, (Malasits Géza: De éppen azt nem teszik! — Farkas István: Halljuk az okokat!) mint ahogy ez a javaslat szintén egy lépés ezeknek az orvoslása felé. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Itt van előttünk a mezőgazdasági munkások öregségi biztosításáról szóló törvényjavaslat és a túloldalról igen sok felszólaló képviselőtársam kifogásolta, hogy miért nem oldottuk meg ezt a problémát száz százalékig. Még a lehetőségeket is felsorolták. Mélyen t. Ház! Ez a javaslat olyan atmoszférában került a Ház elé, amikor ezzel a javaslattal kapcsolatban igen sok más probléma került úgy a politikai életben, mint a sajtóban napirendre és igen sok más probléma vár megoldásra. Csak néhányat említek meg, amely a közvéleményben forog: a szociális reformok sürgetése, a hitelélet megrendszabályozása, a kartelkérdés, a falusi és városi nyomor megszüntetése, a belső kölcsön, a fegyverkezés, az ifjúság kérdése, a gazdasági pozíciók elfoglalásának vágya a feltörekvő keresztény ifjúság részéről (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Müller Antal: Jogos!) és nézzünk egyszer szembe ezzel is: a zsidókérdés, (Esztergályos János: Most már egyenesben vagyunk!) a, sajtó és az irodalom szellemének a kritikája, és ellenkritikája. (Malasits Géza: Most arról tessék beszélni, mi lesz a keresztényekkel!) Azzal, hogy elhallgatjuk ezeket a kérdéseket, nem fogjuk őket megoldani, hanem csak jobban elmérgesítjük. (Farkas István: Mi lesz a hitbizományokkal?) Ez az az atmoszféra, amelyben ez a javaslat megszületett és amelyben ezt ma itt tárgyaljuk. (Farkas István: Azért ilyen rossz! — Takács Ferenc: Folyton szónokolnak csak!) Mielőtt kritikát gyakorolunk e felett a javaslat felett, vegyük ezeket a tényeket mind számba s nézzünk szembe ezekkel a kérdésekkel, amelyek közszájon forognak és csak azután gyakoroljunk olyan százszázalékos kritikát, mint amilyet előttem szólott t. képviselőtársam gyakorolt. Merem állítani, hogy Magyarországon még soha olyan világosan nem kristályosodott ki a közvéleményben a politikai teendők sorozata, mint éppen most. Áll ez ránk és önökre is egyformán. Kormánypárt és ellenzék egyformán látja a tennivalók sorozatát, sőt továbbmegyek: talán csak nüanszbeli differenciák vannak köztünk bizonyos szociális és gazdasági tennivalókat illetőleg és ezek a nüanszbeli differenciák is többnyire csak mennyiségiek. Ugyanez áll erre a javaslatra is. Senki sem vonta kétségbe a javaslat intézkedéseinek helyességét, a javaslat szellemének^ a helyességét, csak mennyiségileg licitálták túl egyik vagy másik oldalon egy-egy paragrafus intézkedéseit. Ha már a mennyiségekről s a politikai differenciákban uralkodó mennyiségekről beszélek, legyen szabad a mohamedánok Korán-meséjére hivatkoznom. A mohamedánok ugyanis azt mondjak, hogy vagy benne van valami a Koránban és akkor nem szükséges, hogy a többi könyvekben is benne legyen, vagy pedig nincs benne s akkor azt az igazhivő muzulmán, mint haszontalant, elveti magától. (Farkas István: Ez a javaslat is olyan!) A keletiek igen jó bölcselők voltak. Ha ez áll abban a vonatkozásban, akkor áll gazdasági vonatkozásban is.