Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-294

Az országgyűlés képviselőházának Tisztelettel kérek három pere meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Buchinger Manó: T. Ház! Mondom, mint ahogyan minden javaslatban voltak kisegítő jogcímek, itt is vannak, csakhogy itt a kisegítő jogcímeknél is óriási megnehezítések történtek. Azonkívül az új kisegítő jogcímeknek egész sora van, amelyek megnehezítést jelentenek. Ilyenek például: a családfenntartó-kritérium, a Károly-csapatkereszt megszerzése és így tovább. Ha azonban ezeket az akadályokat és nehézségeket netán az az, új választó mégis átugraná, err© az esetre is megvan az alapfeltételben a hatéves helybenlakás, amely ezen új megnehezített kisegítő jogcímek ellenére is elüti őt a választójogától, megfosztja választói jogosultságától. (Propper Sándor: Akadályverseny!) Azt hiszem, ez, példátlan és azért nagyon szeretném, ha a belügyminiszter úr felállna és volna szíves nekünk egyetlenegy argumentumot felhozni, hogy miért van azükség erre a hatéves helybenlakásra, szemben a világ valamennyi választójogi törvényével, mert nincs a világon még egy olyan ország és olyan választójogi törvény, amelyben a hatéves helybenlakás meg volna. (Farkas István: Hogy a munkásokat kizárhassák!) Ez magyar specialitás lesz. Ez Romániában sincs, Szovjet-Oroszországban sincs és sehol sincs. Ezért olyan nagy az elkeseredésünk, mert a miniszter úr nem akarja belátni, hogy ez sajátságosan a munkásosztály ellen szól. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon, — Farkas István: Belátja, de azért csinálja!) Ez az, ami nekünk fáj és ez az, ami a választók százezreit fogja a munkásosztály részéről jogfosztottá tenni. (Sárkány Ernő: Tegnap egymillióról volt szó, ma osak már százezrekről?) T. Ház! Befejezem. Ha a belügyminiszter úr itt nem hajlandó engedni, álljon fel és mondja meg nekünk, mi az az ok, amiért itt nem engedhet s amiért a munkások százezreit kell elütni a joguktól? Hiszen mi tettünk javaslatokat. (Farkas István: Csak a stréberek tudnak itt érvényesülni!) Mi tettünk olyan javaslatokat, amelyek méltányosak és elfogadhatóak. Tisza István, Kossuth Ferenc, sőt Bethlen István is, amikor választójogi javaslataikat megtették, mind elismerték azt, hogy a munkásosztálynak valamelyes speciális kedvezések járnak, s kimondották, hogy ipari területeken, bányaterületeken lehet valamelyes kivételezést tenni. Elismerték, hogy jogosultak azok is, akik a munkásbiztosítónak voltak a tagjai, ezenkívül kimondotta Tisza István, aki nem volt liberális, hogy ahol nyilvános számadásra kötelezett vállalatnál dolgozó munkásokról van szó, ott ezeket a kedvezéselset meg lehet adni. Ismétlem, álljon fel tehát a belügyminiszter úr s mondja meg nekünk, mi az az ok, amiért itt nem engedhet, amiért itt a munkások százezreit el kell ütni a joguktól? Megismétlem ezt annál is inkább, mert nem hallottunk egyetlenegy elfogadható érvet sem ezzel kapcsolatban s ezért azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy itt a kormányzat olyan törvényjavaslatot s ennek keretében olyan szakaszt hoz, amely a munkásokban a parlamentarizmustoa vetett hitet igenis, ki fogja ölni. Ezért sem fogadjuk el ezt a jogtalanságot tartalmazó szakaszt és követeljük, hogy ezen valami változás történjék az utolsó pillanatban. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) 29

It. ülése 1938 április 5-én, kedden. 549 Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Óhajt a miniszter úr szólni? (Széll József belügyminiszter: Nem!) A tanácskozást tehát befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. (Farkas István: Még nem is válaszol! Magyar munkásság: ébredj fel, lásd, mit csinálnak veled! — Zaj!) Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a szakaszt eredeti szövegében elfogadni, szemben Peyer Károly és társai képviselő urak indítványával, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják az eredeti szöveget, méltóztassanak felállani! (Megtörténik!) Többség! A Ház a szakaszt eredeti szövegében fogadta el. Következik a 25. §. Kérem annak felolvasását. Huszár Mihály jegyző (olvassa a törvényjavaslat 25—26. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 27. §-t.) Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Lányi Márton előadó: T. Ház! Indítványozom, hogy a 27. § 5. pontja helyébe a következő szöveg vétessék fel (olvassa): »5. az atya, akinek atyai hatalmát a hatóság jogerősen megszüntette, vagy az az anya, akit a hatóság a természetes és törvényes gyámi tiszttől elmozdított (1877 : XX. te, 57. §), az alatt az idő alatt, míg gyermeke másnak gyámsága alatt áll, de legalább az atyai hatalom megszüntetésétől, illetőleg a természetes • és törvényes gyámi tiszttől való elmozdításától számított kiét évig«. T. Ház! Az 5, pont hiányát pótolja az a módosítás, hogy az atyai hatalomtól elmozdított atyával egy tekintet alá essék az az anya is, akit a gyámhatóság a gyámi törvény 57. §-a alapján a természetes és törvényes gyám tisztségétől elmozdított. Tisztelettel kérem, méltóztassék a 27. §-t ezzel a módosítással elfogadni. Elnök: Peyer Károly képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! A választók összeírása alkalmával ismételten tapasztaltuk azt, hogy egyes vidéki közigazgatási hatóságok azokat, akik akár várostól^ akár valamely más intézménytől az ínséges időkre. vagy a munkanélküliségre való tekintettel segélyben részesültek, olyanoknak minősítették, mint aki közsegélyből, vagy közjótékonyságból élnek. Ezt a felfogást nem tartom helyesnek és ez nem fogadható el azért sem, mert hiszen ha ezen az alapon indulunk el, akkor mindazokat a gazdákat, akik ma védettség alatt állanak, ugyanígy ki kellene zárni a választójogból, mert a védettség nagyobb előnyt, a köztől több támogatást nyújt, mint az az egypár pengő, amellyel közsegély, vagy közjótékonyság címén segélyeznek egyeseket. A törvényjavaslat ugyan igyekszik a 4§-ban azt magyarázgatni, (hogy osak azok zárhatóik ki a választójogból, aikik szegfényházban, vagy menhelyszera intézményiben ingyen, vagy a íakás ellenértékéül nem tekinthető díjért laknak és nem érti bele ebbe a kategóriába azokat, akik a Társadalombiztosító Intézettől kapnak valamelyes segélyt. Mégis kérem, ne méltóztassék itt felvenni a törvényjavaslatba azt, hogy nincs választójoga annak, aki közjótéikonyságból, vagy közsegélyből él, mert az a körülmény, hogy valaki átmenetileg