Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-294

542 Àz országgyűlés képviselőházának szavazójogosultsága az egyéni választókerüle­tekben és kinek van szavazójogosultsága a lajstromos választókerületekben. A tízévi magyar állampolgárság jogcíme igen hátrányos lesz, ha figyelembe vesszük a mai történelmi időket, amikor reméljük, be fog következni a jövőben az a helyzet, hogy bizo­nyos területeket vissza fogunk szerezni. Elő fog fordulni ugyanis az az eset, hogy olyan állampolgároknak, akik a háború előtt 20—25 évig voltak magyar állampolgárok, nem lesz szavazati joguk a terület visszacsatolása után, csak akkor, ha újból megszerzik a magyar állampolgárságot és akkor is tízévi állampol­gárságot követelünk meg tőlük. Ezzel a sza­kasszal kapcsolatban feltétlenül intézkedni kellene abban a tekintetben, hogy az esetben, ha a jövőben esetleg visszacsatolnak területe­ket az országhoz, akkor azok a magyar állam­polgárok, akiknek a háború előtt megvolt az állampolgárságuk, minden további idő letelése nélkül feltétlenül automatikusan megszerezzék a szavazati jogosultságot. (Drozdy Győző: Ez természetes!) Nem' természetes, mert a törvény javaslat itteni 'rendelkezéséből az következik, hogy szükséges a magyar állampolgárságnak újból való megszerzése. Megkövetelik a 30 éves állampolgártól azt is, hogy családfenntartó legyen, azonban a kormányok nem gondoskodtak a múltban és ma sem gondoskodnak arról, hogy a fiatalság abba a helyzetbe kerüljön a gazdasági és tár­sadalmi életben, -hogy családot alapíthasson és pedig minél hamarabb. Teljesen érthetetlen, hogy amikor hiányzik a gondoskodás a fiatal­ságról, olyan jogcímeket vesznek fel ebbe a javaslatba, amelyeknek az ifjúság a legtöbb esetben nem tud eleget tenni, mert nem jut abba a helyzetbe, mert olyan gazdasági viszo­nyok vannak, hogy neui tud önálló exiszten­ciát teremteni> családot alapítani. A hatévi helybenlakás követelménye is teljesen érthetetlen, éppen a rossz gazdasági viszonyok következtében. Már többen felszó­laltak e tekintetben és követelték azt, hogy ok­vetlenül meg kellene adni a választói jogo­sultságot a hatévi helybenlakásra tekintet nél­kül azoknak a 'munkásoknak, alkik éppen szak­értelmüknél fogva nem alkalmazhatók sok ideig egy üzemben, mert abban az üzemben nincs állandóan megfelelő munka s ezért kény­telenek családjuk fenntartása végett vándo­rolni az országban. De nemcsak ilyen mun­kások vannak, hanem sok esetben magán­tisztviselők is ilyen helyzetbe kerülnek, mert nem tudnak maguknak a mostoha gazdasági és szociális viszonyok miatt exisztenciát te­remteni. A háború óta eddig minden választójogi törvényben volt egy olyan rendelkezés, hogy választójogosultsága van mindenkinek, aki az 1918. évi országgyűlési képviselőválasztók név­jegyzékében bent volt. Ebbe a javaslatba is feltétlenül he kellene venni egy olyan rendel­kezést, hogy akiknek eddig valamilyen jog­címük volt a választójogra,, választójoguktól nem fosztatnak meg, hanem azt továbbra is gyakorolhatják. (Keibel Mihály: Ne legyen jogfosztás!) Van egy rendelkezés is, ahol a Károly­csapatkereszt jogcíméhez kötik a választói jo­gosultságot. Meg vagyok róla győződve, hogy a falvakon, különösen a tanyai vidékeken a háborúban résztvett tűzharcosoknak legalább 50%-a annak ellenére,, hogy meghirdették a 29U. ülése 1938 április 5-én, keddeü. Károly-csapatkereszt megszerzésének feltéte­leit és határidejét, a Károly-csapatkeresztot nem fogja megszerezni és ennek következtében el fog esni a választói jogosultságtól. A ma­gam részéről tehát olyan további rendelkezést kérnék ebbe a szakaszba bevenni, hogy azok, akik utólag igazolják, ihogy a háborúban mint tűzharcosok résztvettek és vitézségi érmet sze­reztek,, de nem jutott tudomásukra, hogy ha­táridőhöz van kötve a Károly-csapatkereszthez és a vitézségi éremhez való jogosultság igazo­lása, amennyiben utólag igazolják jogosultsá­gukat a községi elöljáróságnál vagy a polgár­mesteri hivatalnál, megszerezhetik a választói jogosultságot. Teljesen érthetetlen a korhatárnak 30 évre való felemelése. Ha alkalmas volt a belügy­miniszter úr a háború előtt — akkor nem volt olyan bonyolult a gazdasági élet, mint ma — arra, hogy egy egész vármegyét mint főispán igazgasson és képesnek tartották a 24 éves fiatalembert,, hogy különböző kormányokat végigszolgáljon, akkor azt hiszem, hogy a mai fiatalság, amely a világháború és forradalmak tapasztalatainak és a 'háború után bekövetke­zett bonyolult gazdasági viszonyoknak tanul­mányozása folytán széles ismeretek birtokába került, érett erre a választójogra. Merem állítani, hogy a mai 24 éves fiatal­emberi sokkal több tapasztalattal rendelkezik, mint a békeidők 30—35 éves embere. Ilyen kö­rülmények között teljesen érthetetlen az, hogy a mai súlyos helyzetben, amikor sokkal na­gyobb tapasztalattal rendelkezik a 24 éves fiatalember, amikor esetleg katonai szolgála­tának is eleget tett, amikor családot is alapí­tana, de álláshoz nem tud jutni és ezért nem tud családfenntartó lenni, hanem őt tartja el még továbbra is a családja: ennek a fiatalem­bernek, aki a 24 esztendejével teljeskorú, nem adják meg a szavazati jogot, ha mindjárt egyetemet végzett is, hanem megkövetelik tőle a hatévi helybenlakást és csak abban az eset­ben jut ez az egyetemet végzett fiatalember a szavazati jog birtokába, ha igazolja azt, hogy az utolsó hat évben csak egyszer változtatta a lakóhelyét és állandó foglalkozása van. Ez mindenesetre olyan jogfosztás, nemcsak a néppel, hanem az egyetemi végzettséggel ren­delkező fiatalsággal szemben is, amelyet ok­vetlenül meg kell szüntetni. Állandóan féltik a titkos választójogtól a képviselőház nívóját. Azt mondják, hogy ha a választópolgároknak széles rétegei fognak sza­vazni, azok olyan képviselőket fognak ide be­küldeni, akiknek képzettsége és ismeretköre nem fog megfelelni azoknak a követelmények­nek, amelynek alapján ezt az országot gazda­ságilag és társadalmilag újjá kell építeni. 1867 óta a kormányok a közigazgatási hatóságok útján állandóan befolyást gyakorolhattak a választói jogosultságra. Módjukban volt a leg­tehetségesebb embereket beengedni a képvise­lőházba s .mégis fel kell tenni ;i kérdést, hogy a magasnívójú képviselőházban eleget tettek-e a magyar nép érdekében azoknak a gazdasági és szociális követelményeknek, amelyeknek ele­get kellett volna tenniök? S fel kell tennünk a kérdést arra is, vájjon az a 7 millió hold föld, amelynek földbirtok­reform során való igénybevétele ellen tiltakoz­tak, azoknak a magyaroknak a kezébe jutott-e Erdélyben, Bácskában és a Felvidéken, akik­nek kezére kellett volna juttatni, hogy ne le­hessen Magyarországot úgy feldarabolni, aho-

Next

/
Oldalképek
Tartalom