Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-294

Az országgyűlés képviselőházának 29 k- ülése 1938 április 5-én, kedden. 537 hozástól a nőknek ez a háttérbe szorítása különösen a tapasztalatok alapján. Az, aki egy kicsit visszafelé gondolkozik és visszahelyezi magát a háborús korszakba, a nő ott volt mindenhol, ahová a haza érdeke szólította. Amikor ott láttuk a nőket gyárakban dolgozni éjjelnappal, a muníciógyárakban a férfiak helyéi), amikor láttuk, hogy fenntartotta a család folytonosságát, közben nevelte gyermekét, amikor láttuk, hogy fennmaradó kevés idejében kénytelen volt éjjel vagy nappal, rekkenő hőségben vagy fagyasztó, dermesztő hidegben kiülni az utcára az üzletek elé, és megvárni> amíg megkapja azt a szűkre szabott fejadagot: akkor valóban hálátlanság a nőt külön elbírálás alá venni, számára nehezebbé tenni a választójog megszerzését. T. Ház! Talán kellemetlen tapasztalataink vannak a nőknek a politikába való bevonulásával kapcsolatban? A belügyminiszter úr ennek a Háznak újabb tagjai közé tartozik és talán nem ismeri annak a kevés nőnek működését, akik a magyar parlamentarizmus működésében, a magyar parlament munkájában resztvettek. Nem kellemetlen a tapasztalat. Az ide bekerült nőképviselők nemcsak a szemnek kellemes színfoltot adtak a nagy férfitömegben, hanem, — azt hiszem, ezt valamennyien megállapíthatjuk, — kivétel nélkül hasznára, díszére váltak a magyar törvényhozásnak. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Van ennek a Háznak jelenleg is egy kormánypárti képviselőnője, egy kereszténypárti képviselőnője és egy szociáldemokrata [képviselőnője, és senki sem mondhatja, aki tárgyilagos, hogy ez a három nőképviselőtársunk nem a legteljesebb hozzáértéssel, lelkiismeretességgel végzi a maga törvényhozói funkcióját. Elsősorban ők hozták be ebbe a Házba a szociális gondolatot, a melegséget, amellyel meg akarják oldani a szociális problémákat, a nők, az anya gondosságát képviselik itt ebben a törvényhozásban, úgyhogy az én felfogásom szerint kevesen is vannak, többre volna szükség, hogy eredményes szociális munkát produkálhasson ez a törvényhozás, amely túlnyomórészben politizálásban éli ki magát. En a magam részéről, ha módosm volna, sok fénfiképviselőtársamat nagyon szívesen felcserélném nőképviselőkkal. (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon. — Br. Vay Miklós: Minden második nő legyen. — Rupert Rezső: A legtöbb képviselőnek inkább a feleségét kellene idehozni. — Derültség.) És ha különbséget kell tenni, ha egyáltalában megengedhető volna a demokrácia szempontjából a különbségtevés, inkább a nők javára kellene különbséget tenni és a nőket kellene előnyösebb helyzetbe hozni, mert, mint mondottam, a nő ma éppolyan dolgozó ember, mint a férfi, éppolyan keményen verekszik a sorssal, mint a férfi, némelyik nő talán többet dolgozik, mint a férfi. Az. azonban bizonyos, hogy feltétlenül többet szenved, mint a férfi. Ez nem frázis, ezt mi ismerjük, mi munkások tudjuk anyáink, feleségünk, testvéreink sorsából hogy többet szenvednek, mint a férfiak. Nem akarunk különbséget tenni, azt azonban az igazság és méltányosság szempontjából feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a törvényhozás egyforma elbírálásban részesítse a férfit és a nőt. Különben csak tetszelgés az, hogy egyforma a választójog és a nőnek is megadjuk a választójogot, csak tetszelgés akikor, amikor azt látjuk, hogy e feltételek alapján a dolgozó nőnek, a proletárnőnek, a kispolgárnőnek tulajdonképpen alig lesz választóKÉPVISELÖBÁZI NAPLÓ XVII. joga, (Ügy van! 'a szélsőbaloldalon.) mert nagyon kevesen lesznek azok, akik e feltételek alapján bekerülnek a választói jogosultságba, hiszen olyan feltételeket szab ez a 20. §, amelyeknek egyiikét-másikát talán még tudják: produkálni a nők, de nagyon nehéz valamennyit egyszerre produkálni. Sok szó esett itt a nők választójogának egyik feltételéről, a három élő gyermekről. Az eredeti javaslatban még négy gyermek volt a feltétel. Darányi Kálmán miniszterelnök úrnak négy gyermek kell mindén proletár- és kispolgári családban; az 1925: XXVI. te. még megelégedett hárommal, a korábbi törvények és törvénytervezetek pedig egyáltalában nem gondoltak arra, hogy a nőik választói jogosultságát Összekössék a gyermekáldással. Ujabban rájöttek arra, hogy ezzel talán elő lehet segíteni a magyarság szaporodását, úgy fogván fel a dolgot, hogy a gyermekáldás és a népszaporodás tulajdonképpen etikai kérdés. Számtalanszor kifejtettük már azt az álláspontunkat, amelyben minden szociológus, tehát nemcsak szocialista, hanem szociológus is osztozik, hogy a gyermekáldás nem etikai, hanem gazdasági kérdés. Feltételeket megkövetelni és nem adni meg hozzá azt, ami szükséges volna, szerintem erkölcstelen dolog és különösen az a törvényhozás részéről, amelynek messzebbre kell látnia, mint amennyire az egyes ember lát. Tessék megfordítani a sorrendet. En is szükségesnek tartom azt, hogy a gyermekáldást a magyarság jövője szempontjából elősegítsük, de ha ezt akarjuk,, akkor meg kell fordítanunk a isorrendet: tessék lehetővé tenni a családalapítást, hogy a fiatalok aggály nélkül niehessenek^ egy új életformába és alapíthassanak családot, Tessék lehetővé tenni a gyermekek felnevelését, ruházását, gondozását, hogy minden szülő el tudja látni, ruházni, taníttatni tudja a gyermekét; majd akkor áll elő az erkölcsi jogosultsága a törvényhozásnaik .arra, hogy a gyermek áldást mint választójogi feltételt követelje meg a nőktől. (Kéthly Anna: A sokgyermekes családnak ma nem adnak lakást!) Peyer Károly képviselőtársunk mondotta itt tréfásan, — de van alapja ennek a tréfának — hogy három gyermeket a cigányaszszonyok egészen bizonyosan ki fognak tudni mutatni, viszont a kormány azzal nyugtathatja meg magát, hogy a cigány asszonyok nem szoktak hat évig egyhelyben lakni, tehát nem fenyeget az a veszély,, hogy a cigány asszony ok túlságosan bekerülnek majd a választól jogosultságba; de én egy igen nagy orvosi tekintélyre, dr. Imre Bélára hivatkozom, aki 1920-ban egy szegedi ankéten a gyermekkérdéssel ^ foglalkozva, megállapította, hogy könnyelműséget követ el, sőt — továbbment, azt mondotta — be kellene csukatni azt a szülőt, aki gazdasági körülményeinek vizsgálata nélkül ajándékozza meg gyermekkel a társadalmat, mert ha nem tud róluk gondoskodni, nem tudja őket ellátni, előbb-utóbb az egész társadalomnak terhére válik az olyan gyermek,, akit a szülei nem tudnak gondozni, nem tudnak ellátni, nem tudnak eltartani. Tessék tehát megfordítani a sorrendet: jöjjön előbb a nők számára a jog, jöjjön a lehetőséig a családalapításra, azután egészen bizonyos, — minthogy az emberi életet 'és a társadalom létét mégis csak a gazdasági kérdések és gazdasági lehetőségek determinálják — hogy ennek alapján majd előáll a lehetősége annak, 78