Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-277

Az országgyűlés képviselöházúnak 277. ami 10—15 holdas földbirtoknak felel meg, 5%-os teherviselést ró ki. Mi itt a helyzet! A 10—15 holdas földbirtokon a család végez el minden munkát, nincs tehát semmiféle jog­cím arra, hogy akármilyen kis összeggel is megterheljük és kötelezzük a biztosításhoz való hozzájárulásra. A nagyobb kisbirtokok, a 15—30 holdas birtokok már részben igénybe­vesznek bérmunkát., de a munka legnagyobb részét ezeken a birtokokon is csiak a gazda és családtagjai végzik, tehát szintén csak bizo­nyos részben lenne szabad megterhelni őket. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a 150 arany­korona feletti kataszteri tiszta jövedelmet hozó kisgazdaságok, tehát a 15 holdon felüli kis­birtokok ugyanolyan mértékben veszik ki a részüket a javaslat által megállapított terhek­ből, mint az 1000 holdas nagybirtok. A katasz­teri tiszta jövedelem után 18*25%-os terhet ró ki a törvényjavaslat a földbirtokra és ebből a teherviselésből a 15 holdas kisbirtokos is ugyanolyan mértékben veszi ki a maga részét, mint az ezerholdas nagybirtokos! T. Ház! Ezt a magam részéről egyáltalában nem tartom igazságosnak s szerettem volna, ha pártom idevonatkozó javaslata fogadtatotl volna el. Pártom javaslatot tett erre vonatko­zólag, hogy 200 aranykorona tiszta jövedelc mig mentesítsük a kisbirtokot a teherviselés alól, ezenfelül pedig bizonyos skála szerint ró­juk ki a terheket. 200-tól 1000 koronáig 5%-kal, 1000-től 50GO koronáig 10%-kai, 5000-től 10.000 koronáig 15%-kai, 10.000-től 20.000 koronáig 20%-kal és 20.000 aranykorona kataszteri tiszta jövedelem felett 25% pótlékkal terheltessenek meg a nagybirtokok, ami teljesen megfeleli volna a szociális igazságszolgáltatásnak. T- Ház! Képviselőtársaim nagyrészt már rámutattak azokra a hiányokra, amelyekben ez a javaslat szenved s amelyek miatt én sem tu­dom elfogadni. Ilyen az özvegyi nyugdíjnak a teljes hiánya. A miniszterelnök úr nyilatko­zata, amelyben 50%-os segély folyósítását he­lyezte kilátásba az özvegyek számára, tehát a havi 2 pengő 50 fillér egyáltalában nem elégít ki, mert az 5 pengő is egészen minimális ösz­szeg, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) napi 16 fillért tesz ki, tehát a 2 pengő 50 fillérre redu­kált összeg igazán nem nevezhető segítésnek. De a segély, mint jogcím sem elégít ki, mert jogot kellett volna megállapítani, mely hasonló körülmények között mindenkinek jár, aki arra rászorul. Ez volna az igazságos. Ha segélyt állapítok meg, ez lehetővé teszi ,azt, hogy a közigazgatási hatóság különféle szempontok mérlegelésével juttassa a párpengős alamizs­nát annak, aki jól viseli magát. Mint említettem, hiányzik a javaslatból az önálló kereső nőknek a biztosításba való bevo­nása is, hiányzik a rokkantság esetére való biz­tosítás és főleg hiányzik a gazdasági munka­vállalók betegségének esetére való gondosko­dás. T. Ház! A törvényhozás r az utóbbi időben többízben foglalkozott az egészségügyi szolgá­lat tökéletesítésével, az orvoskérdéssel. Sajnos, én csak azt a megállapítást tudom tenni, hogy ami az egyes emberrel való foglalkozást, ma­gát a gyógyítást illeti, az orvosi ellátás az utóbbi időben nem sokat haladt előre- Az ad­minisztrációja fejlődött, a statisztikák készítése igenis előrehaladt, különösen a vidékre vonat­koztatva. Méltóztassék csak megkérdezni a vi déki körorvosok ezreit, mennyi új statisztikát KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. ülése 1938 március 4.-én, pénteken. 43 kell nekik összeállítaniuk, (Malasits Gézái Már egyebet sem csinálnak, csak rubrikákat tölte­nek ki!) hogy hovatovább az idejük jelentős része arra rnegy, hogy a (különféle betegségek­ről, azoknak fajtáiról és egyebekről statisztikai jelentéseket készítsenek. A központban azután ezeket feldolgozzák s az ország színe elé bo­csátják, hogy íme, a magyar egészségügyi szol­gálat mennyire tökéletesedett. Én az egészség­ügyi szolgálat tökéletesítését abban szeretném iátni, hogy a betegek gyógyítása legyen töké­letesebb, legyen sokkal szélesebb körre kiter­jedő, mint eddig volt. Sajnos, ezen a téren azok az egyes intézkedések, amelyeket a Zöldkereszt­akciókkal kapcsolatban látunk, egyáltalán nem oldják meg a kérdést. Sokat beszélünk a cukor kérdéséről, 30 ya­gón cukrot adtak a Zöldkereszt révén a szegény gyermekeknek. 30 vágón culkor 300.000 kilogram­mot jelent, 300.000 kilogrammot adtak tehát ak­kor, amikor a 3 millió nincstelen magyar 7 éven aluli gyermekeinek száma 475.000. Ezeknek tehát egyenkint 60 deka cukor jut egy esztendőben. Azt gondolja a kormányzat és a magyar társa­dalom, hogy elintézte ezt a kérdést ilyen formá­ban, vagyis azzal, hogy összesen 30 vágón cuk­rot, azaz egy-egy szegény nincstelen gyermek­nek 60 deka cukrot ad? Azt hiszi, hogy ezzel a lelkiismeretét megnyugtathatja, hogy eleget tett annak, amit tennie kellett volna? Nem 30 vagonra volna itt szükség. A 475.000 nincstelen gyermek mindegyikének joga volna legalább arra a 10 kilogrammos fejadagra, ami az orszá­gos átlagnak megfelel. (Pinezieh István; Az sem voliia sok!) Ausztriában 30, Angliában 50 kilogramm a fejadag, de mi ne beszéljünk eny­nyiről, én csak 10 kilogrammot veszek s akkor 4,750.000 kilogrammról, vagyis 475 vagonról kel­lene beszélnem. És ez rendelkezésre is áll. (Propper Sándor: Kiviszik külföldre 9 filléres áron!) Hiszen ez az ország már az elmúlt évek­ben is 1000—2000 vagonra menő mennyiséget vitt ki külföldre 10 fillérért. (Zaj a szélscbal­oldalcn, — Propper Sándor: Ajándék!) Ezer vagonnak a kivitele 10 fillérjével 1 millió pem gőt jelent akkor. Erre a célra ez az 1 millió pengő nem áll rendelkezésre, t (Ügy van! ti g y van! a szélsőbaloldalon. — Zaj ) igazgatói /ize­lésekre rendelkezésre áll. (Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) A vidék egészségügyi szolgálata ilyen olaj­cseppekkel egyáltalán nincs megoldva. Az oszt­rák mezőgazdasági munkásbiztosítás, ahol ez a kérdés meg van oldva, a mezőgazdasági mun­kások egészségügyi szolgálatának ellátására 14 millió schillinget fordít, (Úgy van! a szélsőbal­oldalon. — Malasits Géza: Ezt a szocik csinál­ták.) Magyarországon semmit sem fordítanak erre. Én azonban ezt a kérdést nem is annyira mint önálló mezőgazdasági egészségügyi b:zto­sítási kérdést oldanám meg, -hiszen ott áll egy kiépített apparátus a vidék egészségügyi szol­gálatára, ott van a körorvosi intézmény. A kör­orvos állami alkalmazott, rendszeres fizetésseb csak be kellene állítani céltudatos szervezéssel ennek a szolgálatába. Ha ezt megtennénk, s ha az az egészségügyi szervezés, amelyről az u + óbbi időben beszélünk, ilyen irányban fejlődnék kii akkor igen sokat lehetne tenni még azzal a meglevő apparátussal is, amely rendelkezésre áll. T. Ház! Ha akár a cukor kérdéséről beszé­lek, akár a petróleumot, vagy a sót veszem, amelyet adóval megterhelve kell a szegény embernek vásárolnia, mindig pénzügyi szem­'7

Next

/
Oldalképek
Tartalom