Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-293
Az országgyűlés képviselőházának hatszáznál több választó lehetőleg ne legyen egy-egy szavazókörben.« T. Ház! Erre a módosításra azért van szükség, mert a képviselőház közjogi bizottsága a 6. i-nak a jelenlegi szövegben történt elfogadása után a törvényjavaslat jelenlegi 104. §-ába olyan rendelkezést vett fel, amely a 6. § (1) bekezdésének jelenlegi szövegével nincs Összhangban. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a módosítást elfogadni. Egyszersmind bátor vagyok még indítványozni a 6. § (5) bekezdéséhez a következőket (olvassa): Indítványozom, hogy az (5) bekezdés harmadik sorában »és az ilyen ...« szavakkal kezdődő szövegrész — a bekezdés végéig — töröltessék és helyébe a következő rendelkezés vétessék fel: »Az, új beosztás — az azt megállapító határozat jogerőre emelkedését — január hó 1. napján lép hatályba.« T. Ház! Ezzel a rendelkezéssel kiküszöböljük azt a jelenleg is fennáltó visszás helyzetet, hogy a változtatással érintett szavazókörökről párhuzamosan kétféle névjegyzéket kellett volna készíteni. A névjegyzékek ugyanis az új összeállítás, illetve a kiigazítás évét követő évre érvényesek. A névjegyzék összeállításának, illetve a kiigazításnak időpontjában tehát nem lehet előre tudni, hogy a következő évben, amikor ez a névjegyzék érvényes lesz. az országgyűlés esetleges feloszlatása következtében nem kezdődik-e új képviselő választási időszak. A képviselőválasztási időszak, ciklus lejártának évére pedig azért nem lehet a névjegyzéket csak az új beosztás szerint elkészíteni, mert a törvényjavaslatnak az 1925. évi XXVI. te 13. §-a (6) bekezdésével egyező jelenlegi szövege szerint az esetleges időszaki választásokat a régi beosztás szerint készített névjegyzék alapján kell megtartani. A 6. § (5) bekezdésében foglalt korlátozásnak különben sincsen semmi jelentősége, mert a szavazókörök módosítása a kerületi beosztásra nincs kihatással. Tisztelettel kérem, {méltóztassék ezt a 6. § (5) bekezdésére vonatkozó indítványomat is elfogadni. Elnök: Kíván még valaki szólni a szakaszhoz? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Széll József belügyminiszter: T. Ház! Az előadó úr módosító indítványait elfogadom. Elnök; A tanácskozást befejezettnek nyilvánítóim. Következik a határozathozatal. A szakaszhoz az előadó úr adott be módosítást Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 6. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben az előadó úr módosító indítványaival? (Nem!) A Ház a 6. §-t az, előadó úr módosító indítványaival fogadta el. Következik a 7. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Huszár Mihály jegyző (felolvassa a 7. §-t): Vázsonyi János! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik 1 ? Huszár Mihály jegyző: Sulyok Dezső! Sulyok Dezső: T. Ház! A 7. §-hoz benyújtott módosító indítványom ekképpen szól (olvassa): »Egyéni választókerületben a megválasztáshoz^ viszonylagos többség, azonban a leadott érvényes szavazatoknak legalább 40 százaléka szükséges.« Jfe a módosító indítvány visszaállítja azt 293. ülése 1938 április í-én, hétfőn. 509 az állapotot, amely a miniszteri törvényjavaslatban volt és amelyet a bizottsági tárgyalás változtatott meg. Az az elv, hogy az egyéni kerületekben kettőnél több jelölt fellépése esetén 1 abszolút többség nem szükséges, azon alapszik, | hogy lehetőleg ki akarja küszöbölni a javasiai a pótválasztásokat, amelyek a választóközönsegnek sok esetben felesleges izgalmat, a jelölteknek és pártoknak felesleges költséget okoznak. (Farkas Elemér: Nem lehet bezárni a parlament kapuit. — Zaj.) Mi kezdettől fogva az abszolút többség elvi alapján állottunk, (He lycslés a baloldalon.) a mélyen t. többségi párt azonban ezt az elgondolásunkat nem engedte érvényesülni. Rendkívül csodálkozom azon, hogy most a többségi párt oldaláról kapunk ezért szemrehányást. (Farkas Elemér: .Nem szemrehányást!) A többségi párt most találja érthetetlennek, hogy mi most nyújtjuk be ezt az indítványt. De miután abba a kényszerhelyzetbe jutottunk, hogy a relatív többség kimondott elvén, a lényegen, az alapelven, úgy sem tudunk változtatni, (Zaj a jobboldalon.) hiába nyújtanánk be ebben a tekintetben módosító indítványt, mert a belügyminiszter úrtól bizonyára azt a választ kapnánk, amit már néhányszor kaptunk, hogy ez a módosítás ellenkezik a javaslat alapelveivel, tehát nem fogadható el, ennek következtében — megszívlelve azokat a szavakat, amelyeket a mélyen t, belügyminiszter úr ma Bethlen János krónikájából idézett: »mindig tudjuk, hogy mit kellene tenni, | de csak azt tehetjük, amit lehet tenni« — megpróbáljuk ezt a hibát, ha egyáltalában hiba, annyira korrigálni, amennyire csak lehet és ezért indítványozzuk, hogy 35 százalék semmi körülmények között sem legyen elégséges egy képviselő^ megválasztásához, hanem legalább 40 százalékhoz kösse a törvény a megválasztást. Amikor indítványomat megteszem, tulajdonképpen a polgári gondolatot kívánom ezzel védeni. A tapasztalat ugyanis azt bizonyítja, hogy rendszerint a polgári pártok szoktak szétforgácsolódni. Hogy csak a Ház mai helyzetéből induljak ki, ebben a Házban ma négy polgári párt áll részben egymásmellett, részben egymással szemben: a nemzeti egység pártja, a független kisgazdapárt, az egyesült kereszténypárt és a Rassay-párt, amelynek hivatalos nevét ebben a pillanatban hírtelen nem is tudom. (Felkiáltások a baloldalon: Es a többiek'?) Vannak még kis pártok is, adassék nekik tisztelet, kit amint illet. A tapasztalat tehát azt mutatja, hogy a polgári pártok rendszerint egymással rivalizálnak és küzdenek a választások alatt. Ezzel szemben az úgynevezett szélsőséges pártok, amelyek a polgári gondolattal, a parlamentáris képviseleti rendszerrel szemben állanak, egységesen vonulnak fel a küzdelemben, nem tagozódnak széjjel, nem gyengítik egymás erejét, hanem, ha egyébként ellentétek állanak is fenn közöttük, a választások alkalmával a közös jelöltet támogatják. Megtörténhetik tehát az, hogy valamely kerület j polgári többsége részekre oszlik és akkor a 35 i százalékos leszállított arány lehetővé teszi azt, ! hogy valamely szélsőséges párt, amely a poli gári gondolattal áll szemben, amelyet tehát elvi alap választ el a többi pártoktól, csúszik be, annak a jelöltje lesz képviselő. Ezért tehát azt indítványozom, hogy ezt az arányszámot méltóztassék 40 százalékra felemelni, mert ezzel, lha ez a veszély nincs is kiküszöbölve, mindenesetre kisebbedik. Végeredményben minden gyakorlati szempont félretételével, elméleti alapon is lehetet73*
