Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-277

Az országgyűlés képviselőházúnak 277. ülése 1938 március h-én, pénteken, 41 noucok, sőt az utóbbiak az összes foglalkozta- i fottaknak legalább felét teszik ki, úgyhogy ha levonom ezek számát-az 1,300.000-ből, akkor á független kisiparosság lélekszáma a családtagokkal együtt 500.000-ét, de legfeljebb 600.000-et képvisel. A magyar társadalomnak most említett 2'5 milliónyi független elemeivel szembe áll a 9 milliónyi magyarságból legalább 6 millió emfeer, vagyis az ország lakosságának kétharmad része, szinte háromnegyed része, mely függő helyzetben van, melynek sem a vagyona, sem a jövedelme nem biztosít hosszabb időn keresztül nyugodt megélhetést. Kikből áll ez a 6 millió lélekszámot tevő s függő helyzetben lévő magyarság? Kezdjük a sort az ipari munkásokkal. Azoknak az ipari munkásoknak száma, kik az Oti. keretében nyernek egészségi, rokkantsági és öregségi biztosítást, az 1935. év végén 651-000 lelket tett ki. A Mabi.-ban, a bányatárspénztárakban és az egyéb biztosító intézmények keretében 282125 ipari s egyéb munkás és alkalmazott volt biztosítva. Ez a két szám együttvéve 928.423 lelket, a hozzátartozókkal együtí pedig körülbelül 1800.000 lelket tesz ki. Az ipari munkások és egyéb bérmunkások családtagjaik eme nagy kategóriája után következik mindjárt az állami alkalmazottak és nyugdíjasok igen tekintélyes csoportja. Imrédy Béla volt pénzügyminiszter úr állapította meg itt a Házban pár év előtt, hogy az állami és közületi alkalmazottak és nyugdíjasok, valamint ezek hozzátartozóinak a száma az ország lakosságának körülbelül 10%-át teszi ki, tehát 800—900.000 lélekről van itt szó. A harmadik nagy kategória a mezőgazdasági munkásoknak és a törpebirtokosoknak az a nagy száma, akikről ez a javaslat kíván gondoskodni. Hárommillió emberről beszél a statisztika, a tudományos megállapítás, de ez a törvényjavaslat, még a bizottsági tárgyalások folyamán kiterjesztett formájában is legfeljebb ^csak 2.300.000 lélek aggkori, öregségi biztosításáról gondoskodik, úgy-ahogy. Ha ugyanis ahhoz a 850.000 emberhez, akikről beszélünk, ugyanannyi hozzátartozót számítok akkor 1,700.000-res lélekszámot kapok s hiä a 18 éven aluliakat számítom, a statisztika szerint, akkor körülbelül kijön az a 2,300.000 lélek, akikkel ez a törvényjavaslat foglalkozik Mi történjék a másik 700.000-rel, akik kiesnek még abból a csekély biztosításból is.. amelyet ez a törvényjavaslat nyújt? Hiszen ma az a helyzet, hogy 2-5—3—4 hold éppen úgy nem nyújt biztos megélhetést, mint 1—2 hold. Az illető éppen úgy kénytelen bérmunkával megkeresni a maga megélhetését és éppen úgy vigasztalan öregségnek tekint elébe, mint a kisebb mezőgazdasági birtokkal bíró földtulajdonos! T. Ház! A törvényjavaslat nagy hibájának tartom azt, hogy ugyanolyan feltételek mellett, mint azoknál, akikre ez a törvény vonatkozik, nem tette lehetővé, hogy legalább önkéntes biztosítás útján a 3—5 katasztrális holddal bíró törpebirtokosokés zsellérek is részesülhessenek ebben a szerény ' kenyérben, ebben a szerény öregségi biztosításban, amelyet ez a javaslat lehetővé tesz. A kormány részéről arra hivatkoznak, hogy a javaslatnak ilyirányú kiterjesztése- lényegesen nagyobb pénzügyi áldozatot tett volna az állam részéről szükségessé. 700-000 emberről van szó lélekszámban, férfit, nőt eV gyermeket együttvéve. Ha keresőkre számítjuk ezt át, körülbelül 260.000 önálló gazdasági egyednek felel meg. Ha ennek fele önkéntes biztosítás útján részt akart volna venni ennek a törvénynek az előnyeiben, körülbelül csak 130.000 embert kellett volna számításba venni, ami alig 20%-ot jelent azokkal szemben, akikre a törvényjavaslat vonatkozik. Pénzügyi szempontból nem találtam^ volna lehetetlennek azt, hogy ezeket is bevonjuk a törvény keretébe. T. Ház! Mojzes képviselőtársam már foglalkozott az önálló kereső nők biztosításával, Nem akarok ezzel részletesebben foglalkozni, csak arra utalok, hogy ezeknek száma a magyar statisztika, szerint igen jelentős, a mezőgazdaság Ikeretében 470.000 önállóan kereső nő dolgozik. Tudom azt, hogy _ ezeknek jelentős, része az idők folyamán kiválik az önálló kereső nők sorából, de egy kisebb részük kétségtelenül abba a helyzetbe kerül, hogy sem férjhezmenni sem olyan önálló, biztos exisztenciát magának teremteni nem tud, hogy abból öregség esetére megélhetése biztosítva legyen. Én tehát ugyanolyan feltételek mellett, — hangsúlyozom — mint ezen törvényben a kötelező biztosítottaknál, önkéntes biztosítás során ezekre is kiterjesztendőnek tartom a biztosítási lehetőséget. T. Ház! Nem akarom a járadék nagyságát külön kritika tárgyává tenni, előttem szólott t. képviselőtársaim részletesen t foglalkoztak vele, csak azt akarom megállapítani, hogy^ a magyar társadalom biztonsága ennek a kérdésnek ilyetén való elintézésével megnyugtatóan megoldva nincs. A helyes megoldás kétségtelenül az lenne, hogy ebből a hárommilliónyi függő helyzetben levő tömegből minél több független exisztenciát kellene és kellett volna _ teremtenünk. Hangsúlyozom azt, amit Mojzes képviselőtársam, hogy tulajdonképpen egy erőteljes földbirtokpolitilka tudná ezt a kérdést nemzeti szempontból és a társadalom biztonsága szempontjából megnyugtatóan megoldani. Ha nyugatról hozunk példákat, akkor azt mondják, hogy fejlettebb gazdasági viszonyok közt levő országokról vau szó. Méltóztassék megengedni, hogy keletről, Romániából hozzak példát A román földbirtolkreform 1937 augusztus 1-éig 5,804.833 hektárt, körülbelül 10 millió katasztrális hold földet juttatott parcellázás, telepítés formájában a kisemberek kezébe. (Rátz Kálmán: De kiktől vették el?) Tudom, hogy ez szomorú része a magyar birtokpolitikának, amellyel csak azért nem akarok foglalkozni, mert Mojzes képviselőtársam elég részletesen foglalkozott vele. Az ó-királyságban — tehát nem elszakított magyar területen — 648.843 embert, Erdélyben 310.583, Bukovinában 76.911, Besszarábiában 357.016, összesen 1.393.353 egyént tettek független elemmé, kisgazdává. Négy-öt lelket számítva egy családra, ez 5—6—7 millió embernek felel meg. Ha Románia háborúutáni zavaros politikai, társadalmi helyzetéből t kilábolt, akkor az többé-kevésbbé ennek tulajdonítható. Mi ezt a kérdést el szoktuk intézni a mi szomorú erdélyi kérdésünkkel! (Rátz Kálmán: Francia és külföldi tőke segítségével történt!) Ennek a kérdésnek megoldásánál mindig azt halljuk, hogy ez pénzkérdés. (Rátz Kálmán: Az is!) Igen t. képviselőtársam, teljesen tudatában vagyok a kérdés gazdasági és pénzügyi vonatkozásainak. Mojzes képviselőtársam imént állapította meg, hogy mit kellett volna tenni a háborúelőtti magyar földbirtokpolitika terén. (Rátz Kálmán: Ez igaz!) Hétmillió holdnyi nagybirtokot csatoltak