Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-293

488 Az országgyűlés képviselőházának tűztünk napirendre, mert ez a nyolc év óta fennálló párt és az a nagy ember, akinek ércbevésett képe itt van előttem, (Gaál Gastonnak a padon elhelyezett bronzplakettjére mutat,) már réges-régen hirdette annak szükségességét, hogy az egész kartel, az egész banktőke, az egész ingó tőke túltengésével és túlhata.lmával szemben a népi érdekeket végre komolyan kell gondozásba venni. Nekünk új mondanivalónk ebben a kérdésben nincs. De revideálni valónk sincs. Ellenben az igen t. kormányzatnak volna végre mondani valója. (Kun Béla: Törvényjavaslatokat kérjük gyorsan! — Tasnádi Nagy András: Meglesz! — Andaházi-Kasnya Béla: Csak nevezzék ki továbbra is kegyelmes urakká a zsidókat! — vitéz Csicsery-Rónay István: Az már megszűnt! — Felkiáltások a baloldalon: Tehát volt!) Egy bizonyos: ennek a pártnak a második emeletén nem csinálnak más politikát, mint az első emeleten. (Úgy van! Ügy van! Taps a baloldalon. — Br. Berg Miksa: Ez így van! — Peyer Károly: Mennyi a kormány főtanácsosi taksa? — Propper Sándor: Attól függ, mennyit lehet kivágni belőlük! — Zaj.) Mi a magunk programmját, ami nem is volna kötelességünk, letettük az asztalra, várjuk azonban, hogy a kormány is idejöjjön végre a programmal. (Sulyok Dezső: Benne van a 95 pontban!— vitéz Csicsery-Rónay István: A győri beszéd megmondja! — Horváth Zoltán: Volt már 95 pont is!) De egyebet is várunk a t. kormánytól. Ha a kormány a maga politkáját leszögezte és végre komoly cselekedetekben végrehajtani is akarja, ugyanakkor vonjon határvonalat a forradalom és a maga politikája közé, (Ügy van! a baloldalon.) ne tűrjön rendbontást, ne tűrjön erőszakot, ne tűrjön törvénytelenséget. (Felkiáltások jobbfelŐl: Hol van? — Rassay Károly: Hát Lovasberenviben? — Rátz Kálmán: Az a maguk fantáziája! — Mojzes János: Zendülés a húsosfazeikak mellett! — Gallasz Ágost Rudolf közbeszól. — Rajniss Ferenc: Én lelkismeretem szerint azt védem, amit jónak látok !) Elnök: Rajniss képviselő urlat kérem, ne vitázzon külön Gallasz képviselő úrral. Eckhardt Tibor: T. Ház! Az a rendkívüli bölcs és atyai szeretettel elmondott szózat, amelyet Magyarország kormányzója tegnap az ország népéhez intézett, (Hosszantartó, nagy taps a Ház minden oldalán. — Rupert Rezső: Szentistváni bölcseségű beszéd volt!), felment engem attól a kötelességtől, hogy én itt bármiféle bizonyítékkal jöjjek akkor, amikor

1 a kormányzó úr a maga beszédében megállapította, hogy bizonyos rendbontó és törvénytelen törekvések és kísérletek ellen igenis védekeznie kell az egész nemzetnek. (Horváth Zoltán: Mit szólsz ehhez, Rajniss? — Derültség. — Egy han(j a jobboldalon: Miért Rajniss? — Rajniss Ferenc: Én mindenesetre nem. revideálok, képviselő úr! — Horváth Zoltán: Én sem! — Peyer Károly: Már revideált, nem kell újra revideálnia! — Mojzes János: Már sokszor megtörtént! — Elnök csenget. — Zaj.) T. Ház! A unai magyar élet megoldatlan problémái mellett, amelyek kétségtelenül fco*imoly okai a nyugtalanságnak, ia nyugtalanság további okát abiban látom, hoigy, sajnos, országunkban a diszciplína megromlott,, a fegyelem megromlott (Bfo Vay Mikióte-: !Ra~ kovszky megmutatta!) és a fegyelem helyreállítása, a kormányzati tekintély helyreállítása nagyon fontos. Különös dolog, hogy ezt mi innen az ellenzéki oldalról követeljük, (Br. Vay Miklós; A pártfegyelem ig megromlott magukja, ülése 1938 április i-én, hétfőn. nál!) de én hivatkozom arra,, hogy amíg ezek a szörnyen piszkolódó röpcédulák és röpiratok csak az én személyemet támadták, sohasem panaszkodtam, sohasem jöttem a Ház elé, de amikor ugyanilyen hangnemben kezdik már a kormányzat tekintélyét is támadni, azt szóvá kell tennem. (vitéz Csicsery-Rónáy István: Agent provocateurök csinálják! — Peyer Károly: Fogják: meg az agent provocateur őket! Miért nem nyomozzák ki? — Rupert Rezső: Szálasi úr akart a kormányzó úr helyére ülni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Eckhardt Tibor: A kormányzati tekintély bemocskolása és lejáratása ellen nemcsak önöknek kell tiltakjozniok, hanem nekünk ellenzéknek is. mert amikor a kormányzat tekintélyét védjük, akkor a magyar állam becsületét és a magyar nemzet tekintélyét is védjük. (Ügy van! Taps a baloldalon. — Br. Vay Miklós: Nincs szükség rá! — Andaházi-Kasnya Béla: Nem tetszik neki. a (tekintély védelme ! — Sulyok Dezső: A Haynau-hasonlat!) T. Ház! Húszesztendei távollét után az elmúlt hónapban viszontláttam Erdélyt és lélekben megint átéltem azokat a jelleneteket, amelyeket 1918-ban, mint egyszerű főszolgabíró éltem végig. Lélekben átéltem megint azokat a jeleneteket, .amikor naponként letört valami a magyar életből, abból, amit szentnek, nagynak tartunk és tisztelünk. Végigéltem, hogyan tapostak bele az egyéni becsületbe, végigéltem újból lélekben, hogyan tapostak bele a keresztény vallásba a kereszténységbe, hogyan törték le naponként ennek a szent, ezeréves magyar hazának egy-egy darabját és hogyan jutott Erdély az ebek harmincadjára, nem az ellenség erejéből, hanem a saját gyengeségünk miatt. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Aki egy forradalmat végigcsinált úgy, mint ahogy én végigcsináltam, az nem -'akar tmég egy forradalmat (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és ahogy kijöttem Erdélyből, azzal a szent elhatározással jöttem ki, hogy azt a forradalmat pedig, amely készülni akar Magyarországon, idejében fogjuk letörni! (Ügy van! Taps a baloldalon.) T. Ház! A forradalommal szemben az ellenforradalom szükségességét hirdetem.- Az ellenforradalmat idejében írneg fogjuk csinálni a forradalmárok ellen. Ez alatt az ellenforradaloim alatt a szegedi ellenforradalom, politikai, szellemi és erkölcsi hagyatékát értem, (Helyeslés és taps balfelől.), lamelyet a maga egészében soha meg nem valósítottak, amelyből csak darabkák jutottak be a magyar közéletbe, azt az ellenforradalmat, amely a /miagyar paraszt és a magyar úr Összefogásán épült fel. Ez alatt a ' »paraszt« szó alatt azonban egy magyar életformát értek, olyan magyart, aki hazafias, tisztességtudó, megteszi a (kötelességét, áldozatkész és^ helytáll a maga gondolataiért és eszményeiért. Ilyen a magyar paraszt! Magyar »úr« alatt pedig nem tudatlan strébert értek (Ügy van! Ügy van! balfelől!), hanem azt a magyar urat értem, aki hajlandó : áldozni a közért, aki a noblesse oblige elvének alapján áll. Ez a magyar úr! Ezt a magyar parasztot és ezt a magyar urat most, amikor a magyar élet felett végre derengeni kezd, össze kell fogni (Ügy van! Ügy van! balfelől.), nem egy kormányban — én fütyülök a kormányra, ha arról van szó (Taps a baloldalon.) — hanem össze kell fogni egy olyan nemzeti összefogásban, amely minden felforgató törekvéssel szemben, ha kell, a