Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

Az országgyűlés képviselőházának l gyerekeink is, nemcsaik az öné!) Azok menjenek Palesztinába! (Farkasfalvi Farkas Géza: Én mehetek Palesztinába nyugodtan!) Tessék ott küzdeni a népi önrendelkezésért az arabokkal szemben. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nekem semmi közöm sincs hozzájuk!) Az angolokra bízzák, hogy kiverjék az arabokat Palesztinából. Menjenek ők maguk oda, verjék ki az arabokat, mutassák meg, hogy mit tudnak. (Zaj. — Elnök csenget. — Rupert Rezső: A saját birtokán sem meri kiverni a zsidókat, zsidó a bérlője!) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, maradjon csendben! Gr. Festetics Sándor: Éppen azért igazi megfontolás után arra kérem az igen t. miniszterelnök urat, hogy ne írja bele a nevét a magyar történelem fekete lapjaira. (Br. Berg Miksa: Most tessék mosolyogni!) Ne írja be a nevét Haynau mellé, hanem tegye ezt a javaslatot még egyszer revízió tárgyává. {Nagy zaj. — Sulyok Dezső: Most tapsoljon Károlyi gróf! — Br. Berg Miksa: Darányi a második Haynau! — Zaj. —- Elnök csenaH. — Gr. Károlyi Viktor: Nem fogom magától megkérdezni, hogy mikor tapsoljak. — Sulyok Dezső: Most tessék tapsolni!) Elnök: Sulyok képviselő urat kérem, maradjon csendiben. (Felkiáltások balfelől: Haynau párt! — Sulyok Dezső: Most tapsoljon! — Zaj.) Csendet kéirek, képviselő urak! (Gr. Károlyi Viktor: Majd én tudom, hogy mikor tapsolok. — Ulain Ferenc: Most miért nem tapsolnak az urak? — Rajniss Ferenc közbeszól.) Uajniss képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Br. Berg Miksa: Még a saját miniszterelnöküket sem védik meg!) Gr. Festetics Sándor: Arra kérem az igen t. miniszterelnök urat, hogy ne zárja ki a magyar ifjúságot az alkotmány sáncaiból. (Sulyok Dezső: Egyszer már együtt voltak, Károlyi meg Festetics.) Elnök: Sulyok képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Gr. Károlyi Viktor: Én Sulyokkal, hála Istennek, sohasem voltam együtt! — Sulyok Dezső: Hála Istennek!) Gr. Festetics Sándor: T. Ház! Ez a választójogi javaslat nem volt mindig ilyen magános vándor az európai politika országútjain. (Rassay Károly: Ez a javaslati) Ennek volt egy társa a szomszédban. Ketten voltak a »darizó mangárok«, mint ahogy mondani szokták! (Élénk derültség. — Mojzes János: Arizona? — Derültség.) A szomszédból jptt társ egy kicsit türelmetlen volt, elvesztette türelmét, túl gyorsan rohant előre a cél felé, a nemzeti szocializmus megsemmisítése felé _ és szegény fejével egyenesen berohant a dutyiba. (Derültség és zaj. — Mojzes János: Talán Arizonába? — Rassay Károly: Ki ez?) Erre azután társa is megijedt, nem mert többé előremenni, mert fél, hogy ő is így jár, (Rassay Károly: Keresztrejtvény!) visszamenni nem mert, (Rassay Károly: Égy szót sem értek!) mert még nem ismeri el azt az elvet, hogy szégyen a futás, de hasznos, (Sulyok Dezső: A Haynau-párt mit szól ehhez?) Éppen ezért megáll nyugodtan, várakozik egy önmagát kiélt politikai rendszer niebelungi elve alapján, mint ahogy a Niebelung-énekben meg van írva: Ich liebe und besitze, ich kann schlafen! (Zaj.) Ez a hazai vándor leül az országút szélére, (Élénk felkiáltások balfelől: Üljön le! — DeKÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XVII. 192. ülése 1938 április 1-en, pénteken. 451 rültség.) de akkor veszi észre, hogy tüskéken ül. (Felkiáltások balfelől: Üljön le!) Igen t. miniszterelnök úr, a csendŐrszuronyokon nem lehet ülve maradni. (Derültség. — Nagy zaj és mozgás,) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Ulain Ferenc! Elnök: Ulain Ferenc képviselő urat illeti a szó! (Hosszantartó nagy zaj. — Rassay Károly: Én már tudom, ki a másik vándor! Szeretnétek, ha elmondanám? — Derültség. — Rassay Károly: Schussnigg a másik vándor! — Zaj. — vitéz Makray Lajos: Krajcáros komédia! — Br. Berg Miksa: Ez a nemzeti szocializmus? — Zaj.) Csendet kérek, tképviselő urak! Ulain iképviselő úr méltóztassék beszédét megkezdeni! Ulain Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Mint olyan képviselő, aki egyetlen párthoz sem tartozom, a normális körülmények között minden pártra nézve természetes felelősség nélkül csak a magam gondolatait terjesztem itt most elő. Bejelentem, hogy a javaslatot elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Bejelentem azt is, hogy azokat a kifogásokat, amelyeket főként az ellenzéki oldalról hangoztattak képviselőtársaim, sok tekintetben indokoltaknak és helyeseknek tartom.. Azt hiszem, a, t. túloldal is tisztában van azzal, hogy ez a javaslat nem tűzte ki céljául azt, hogy valami választójogi tökéletességet alkosson. Nehéz helyzetben, a viszonyokhoz mérten azok, akik ezt a törvényjavaslatot megkonstruálták, igyekeztek egy törvényjavaslatot a Ház elé hozni a végből, hogy talán évek, vagy évtizedeik múlva a továbbfejlesztés lehetősége clőállhasson. Én éppen azért nem is foglalkozom ennek a javaslatnak részleteivel, ha most felszólalok» azt csak azért teszem, hogy három körülményt ajánljak a t. Háznak megfontolásra. Ez a három körülmény, amit én itt most szóvátenni szándékozom, a következő: 1. melyek voltak azok az okok, amelyek ennek a törvényjavaslatnak a megszületésére, a megteremtésére, szinte azt kell mondanom: kényszerítették a kormányhatalmat; 2. milyen célzattal, milyen elgondolással konstru áltatott meg a javaslat, ennek következtében a magyar társadalom előtt, talán valamikor a történelem előtt is, kik lesznek felelősek elsősorban — a törvényhozó testülettől eltekintve — azért, hogy ezt a javaslatot megkonstruálták és a Ház elé hozták; végül 3, hozzá akarok szólni ahhoz a gondolathoz, amelyet ebben a Házban egy képviselődtársunk felvetett és amelynek a rövid kifejezése az, hogy: koncentráció. Engedjék meg nekem, hogy az okok keresése végett egy történelmi távlatot tárjak fel önök előtt, mert csak a történelem adja meg a magyarázatát annak, hogyan és miért juthattunk oda, hogy ezt a javaslatot itt most tárgyalnunk kell. Képviselőtársaim túlnyomó része emlékezik arra, hogy 1919-ben a Friedrich-kormány egy választási rendeletet bocsátott ki a legkorrektebb választójogi elvek alapján, titkos választójog volt minden 24. életévét betöltött magyar állampolgár javára, nők és férfiak javára egyaránt. A választás lezajlott. Sokan vannak itt képviselőtársaim közül, akik igazolhatják, hogy eltekintve az akkori radikális gondolkozású tényezőktől, egy abszolút korrekt és terrormentes választás zajlott le. Kijelentem, a szociáldemokráciára nem tartom ezt az állítást, (Farkas István: Somogyi Bélát 66