Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-292

Az országgyűlés képviselőházának 2 vetve — ebben a választójogi javaslatban is , játszik. A keresztény párt igen t. szónoka leszö- i gezte magát a férfiakéval azonos feltételű női választójog mellett. Erről a szűkített feltételű választójogról nem mondhatta azt, hogy általában véve nőellenes, mert hiszen ez nem felel meg a valóságnak, azzal a puszta ténnyel, hogy a női _ választójogot kodifikálja. Nem

< fejtette ki azt, — amit mi látunk ebben a javaslatban éppen a női választójoggal kapcsolatban, — hogy ez a javaslat általában nem nőellenes, hanem munkásnőellenes, (Űgy van! Űgy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ez az igazság!), értve alatta egyformán a falusi munkásnőt és a városi munkásnőt, a városi dolgozó nőt. Ez a törvényjavaslat a választójogból a munkásnőt rekeszti ki s a női választójognak ilyen megalkotása nem jelent egyebet, mint ellensúlyt azoknak a proletár férfiaknak a választójoga ellen, akik e soklyukú szita ellenére mégis csak bennmaradnak a választójogban, akiket a választójogból már semmiféle eszközzel kisemmizni nem lehet. Azok a polgári szónokok, akik az egyenlő feltételű női választójog mellett nyilatkoztak, azt mondták, hogy a nő konzervatív, sőt reakciós beállítottságú s a nő a meglévő állapotoknak a legbiztosabb védelmezője. Nem akarok szembeszállni ezzel az állítással. Az a meggyőződésem, hogy egy bizonyos átmeneti idő 'titán a női választók éppúgy a saját osztály^ érdekeik szerint fognak tagolódni, mint a férfi választók (Úgy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon), és nem egyeseknek a kivételes esetéről, hanem csoportokról és tömegekről beszélek akkor, amikor azt mondom, hogy egy bizonyos átmeneti habozás után, olyan habozás után, amelyen keresztülmegy az új választó, akár férfi, akár nő, a nő választó éppúgy megtalálja azt az irányzatot, amely az ő saját érdekeinek legjobban megfelel, mint ahogy megtalálja a férfi. Csak arra akarok rámutatni, hogy a törvényszerkesztő kormány ebben a !kérdesben sokkal tisztábban látott, mint az, aki a nő reakciós beállítottságában bizakodik, és sokkal jobban tudja azt, hogy a női választó sem lesz hajlandó majd légies pártfelettiségre vállalkozni, amikor megáll egy választói urna előtt, vagy helyet foglal a törvényhozásban, hanem nagyon helyesen és nagyon természetesen a saját osztályának szociális, kulturális, gazdasági igényeit abban a csoportban fogja védelmezni, amelyet erre a célra a legalkalmasabbnak ismer fel. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A háború utáni korszak minden választójogi rendelete és törvénye egyformán elismerte a nő választójogát, elvileg tehát elismerte a nő politikai tevékenységének jogát és lehetőségét. Azok a kormányok, amelyek szinte példátlan aprólékossággal kiválogatják szinte egyenkint az ország lakossága közül a választójoggal felruházandókat, felruházzák választójoggal az ország tekintélyes részét kitevő női lakosságot is. Amikor elvben irtóznak minden jogkiterjesztéstől^ amikor egyegy lépést a meglévő jogok kiszélesítése felé a legsúlyosabb harcok árán kell kiverekedni, ugyanakkor a női választójog kérdésében ilyen engedékenységet tanúsítanak és amitől elvben irtóznak, a gyakorlatban megcsinálják, a választójogot a nőkre kiterjesztik, mert ettől a nőkre való kiterjesztéstől más hatásokat váríiak, ezzel más céljaik vannak. A női választójog megalkotásával terméKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. )2. ülése 1938 április 1-én, pénteken. 443 szetesen a reakció megtagadja leggyönyörűbb frázisait arról, hogy a nő ne avatkozzék a politika szennyébe éa mocsarába. Mielőtt tovább mennék, ezt az egy mondatot még egyszer alá akarom húzni, hangsúlyozni akarom. Azt hiszem, nem lehet elég sokszor beszélni arról, hogy a politika olyan, mint azok, akik a politikát csinálják. (Farkas István: Úgy • van!) Egy törvényhozás, amely tiszta, puritán emberekből áll, olyan politikát csinál, amilyen a belső lelkiségének megfelel, amilyen a belső lelkiségének kivetülése. A politikai élet mim dig olyan, _ amilyenek azok, akik ezt a politikát csinálják. Amikor azonban a nőt védik és féltik a politika ma valóban meglévő szennyétől, zűrzavarától, mocsarától, ugyanakkor egyáltalán nem törődnek azzal, hogy a nő ezt a szennyet, ezt a mocsarat megtalálja abban a gazdasági életben, amelyből nem óhajtják felemelni és kiemelni, legalábbis nagy tömegében nem. Amikor ugyanis a nőt száműzni akarják a társadalmi munka területéről, akkor ez nem vonatkozik a textilmunkásnőre, az építkezésnél segédkező malterhordó asszonyra, a vegyészeti munkásnőre, általában nem vonatkozik a fizikai munka területére. Amikor azt mondják, hogy a nőnek ki kell lépnie a társadalmi munka területéről, akkor ez a konkurrencia kikapcsolását célozza a magasabb rétegeknél, a nőnek, az értelmes, képességekkel megáldott és tehetséges nőnek kikapcsolását jelenti olyan területekről, ahol a magasabb hivatalokban és hivatásokban elviselhetetlen konkiurrenciát jelent a férfinak. A nőnek adott választójog nem önzetlen ajándéka a saját lényegét íme így megtagadó reakciónak, nem annak az elismerése, hogy a nő gazdasági teljesítőképessége rendkívüli módon felfokozódott az utóbbi évszázadban, nem annak a beismerése és elfogadása, hogy a nő szociális és kulturális érzékére és képességeire elkerülhetetlenül szükség van egy új országépítés munkájában, ennek egészen más oka van — egy mondatban az előbb már jeleztem ezt — az, hogy a nő a választójog mai formája szerint ellensúlyát adja ama dolgozó férfiak szavazatainak, akiknek szavazatait másképpen hatástalanokká tenni nem lehet. A dolgozó férfiakat, a munkásférfiakat a falun és a városban ma már nem lehet télies egészükben kirekeszteni a választójogból. Ha a politika vezető hatalmasságaiban volna annyi őszinteség és vakmerőség, hogy ezt meg mernék csinálni, akkor meg is tennék. A választójog feltételeivel nagy tömeg férfit rekesztenek ki, a választók összeírásával kirekesztenek egy másiik nagy csomót, de még mindig marad belőlük annyi, hogy ezek szavazatának érvényesülésétől félnek. Adnak tehát választójogot a magasabb osztályokhoz tartozó asszonyoknak azért, hogy így a jogokhoz jutó proletárférfi szavazatát megfelelően paralizálják. Az a kapitalizmus, amely meglehetős békés üzleti megegyezésben él a csökevény feudalizmussal, amely azonban minden szociális és gazdasági engedmény elől azért tud ilyen konokul és makacsul elzárkózna mert ezek a szükségletek a törvényhozás házában" nincsenek megfelelően képviselve: ez a szent szövetség kénytelen volt bizonyos mértékben megnyitni a kapukat a feltörekvő munkásosztály döngetésére. Valamennyit mégsem selejtezhette ki, valamennyit mégsem tudta kirostálni, valamennyinek a választójogból és a névjegyzékből való kihagyását mégsem tudta 65