Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-291

422 Âz országgyűlés képviselőházának 291, mányt és a törvényeket, de az alkotmánvnak es törvényeknek is tisztelniük és szeretniök kell a népet. Ez a javaslat, amely most előt­tünk fekszik, nemcsak hogy nem szereti a né­pet, hanem bevallottan és nyíltan fél tőle. A bi­zottsági jelentés megállapítja az indokolásban, hogy teljesen másodrendű kérdés az, hogy a szavazók száma emelkedik-e vagy csökken­Amikor ilyen másodrendű kérdésnek állítunk be olyan dolgot, ami ezreket, sőt százezreket érint, akkor eszembejut a világháború Höfer­jelentéseinek az a sorozata, amikor Höfer je­lentette, hogy a mai napon a frontokon nem történt semmi, ma nincs semmi említésre méltó esemény. (Gr. Festetics Sándor: Nekem pedig a Schusehnigg-féle javaslat jut az eszembe!) Azok számára, akik a féllábukat, a félkarju­kat, vagy félszemüket vesztették el aznap, igenis, történt valami. T. Ház! Parlamentarizmus és dolgos fejlő­dés csak ott lehetséges., ahol együtt van a rend és a szabadság, mert rend szabadság nélkül börtönt jelent, szabadság rend nélkül pedig anarchiára vezet. De ez csak az alap, amelynek eszköze a választói jog; nem cél, hanem csak eszköz s eredménye csak akkor lehet, ha meg­felelő szociális és gazdasági intézkedések kísé­rik. Többízben és többen vetették fel azt a kérdést, azt a megállapítást, hogy mi proletár nemzet vagyunk. (Baross Endre: Csak egy va­laki mondta!) Igaz, hogy többségben vannak Magyarországon a nincstelenek. Aki ezt nem látja meg s aki nem látja meg az ebből eredő, íobaj okát és nem ebben keresi a tényleges problémát, az helytelen úton halad, de a meg­oldás nem* • lehet az az út, amely a kisebbség­ből mesterséges többség kialakításához vezet, hanem az az út, amely többséggé teszi azokat, akiknek van vesztenivalójuk. Nem az elprole­tárosításnak, hanem az elpolgárosításnak út­ján kell haladnunk, mert ez az egyetlen út, amely megvédi az alkotmányosságot, a jog­rendet és a népnek nyugalmát és békéjét. Antal István t. képviselőtársam azt mondta a javaslathoz való felszólalása alkalmából, hogy a szélsőségek elleni küzdelem igazi ható­ereje a parlamenti munka. Ez igaz, de ehhez hozzá kell tennünk valamit: csak az a parla­menti munka, amely egy néppel összeforrott parlamentnek munkája. Ne gondolják, hogy akit a választójogból kihagynak, akit a név­jegyzékekből kihagynak, az megszűnt létezni. Az továbbra is él, itt van, az országnak fiaként és tagjaként itt marad. Sokkal veszélyesebb künn, mint idebenn. Sokkal veszélyesebb az, akit kihagynak a névjegyzékből és aki ezáltal kikerül és prédájává válik minden szélsőséges mozgalomnak, mint az, aki szavazati jogával képviseltetheti magát a parlamentben. Sokkal veszélyesebb a malomalatti, a kertekalatti, a külvárosi kocsmákban jelentkező politika, mint az a politika, amely a parlamentarizmus útján érvényesül, mert sohasem a parlamentek csi­náltak forradalmat, sohasem a parlamentek csináltak felfordulást, hanem mindenkor azok, akiket kiszorítottak a jogokból, akiket nem fo­gadtak be a nemzet alkotmányának testébe, akiknek kitagadottaknak kellett érezniök magukat. Éppen ezért az általános, egyenlő lés titkos választái jog ama a rendnek, a kíonzervatív iránynak, a magyar alkotmány erejének és el­lenállóképességének elsőrendű érdeke. Ezért helytelen a különböző kor- és vagyonoenzusok felállítása és ez alapon a múlttal szemben a, jog­fosztás lehetőségének megteremtése. Állandóan ülése 1938 március 31-én, csütörtökön. hallottuk hirdetni a jelszót: »Helyet az ifjú­| ságnak!«. A »Helyet az ifjúságnak« jelszava odavezetett^ hogy még a választójognak illú­zióját sem óhajtják az ifjúságinak megadni 1 ;: A világháborúban nem kellett sem korbeli, sem vagyona, sem értelmiségi cenzus a katonásko­dáshoz és nem fog kelleni újra, ha újra hív a trombita, a választójognál azonban, ennél az ötévenkintt disimétlődő jogi Allúziónál a kormány mégis szükségesnek tartja javaslatában a kü­lönböző cenzusok megvalósítását. Kérdem, t. Ház, nem .helyesebb-e a folyót sza'bályozni és a vizet a földet termékenyítő csatornáikba levezetni, mint mesterségesen m&g­duzzasztani a folyamot a mederben, ami vége­zetül árvíz veszedelmét rejti magában. Az árvíz pedig mindent elönt. Ne gondolja, senki, hogy külön belépőjegye lesz Noé 'bárkájába, ame­lyen majd kiiköthet az új Ararát hegyén. Mi parlamentet akarunk és nem parlamenti pincét, abban az esetiben pedig, ha itt a jogfosztottak lesznek többségben, a szerepek felcserélődhet­nek. Ha a nép többsége a jogból kitaszítottak­ból és a kenyértelenekből fog megteremtődni, akkor a forradalmak a szerepek felcserélésére, a parlamentben ülőknek a parlament pincéjébe való kerülésiére fognak vezetni. Ezért van igaza Eckhardt t. képviselőtársamnak, aki a gazdasági és szociális intézkedések sorozatát követeli ugyanúgy, ahogyan csekélységem ; l hét esztendő óta, amióta e képviselőház tagjának lenni szerencsém van, állandóan gazdasági és fezociális intézkedések sürgősségére mutatott rá és azoknak mielőbbi megvalósítását követelte. Az a baj, hogy a szociális és. népi politiká­nak nálunk Magyarországon sohasem volt gyér­mekszobája. Az a baj, hogy a szociális és népi politika szeretet és nevelés nélkül nőtt fel. Bűn ez, bűne ez nemcsak a régmúlt, hanem a közel­múlt politikájának és bűne az ingatlan és ingó nagytőkének: egyaránt- Nem lehet vitás' és nem lehet ebben niézeteltérés, csali elfogultság ^ese­tén, hogy igaz az, hogy Magyarországon arány­talan a vagyon- és aránytalan a jövedelem­eloszlás. E téren azonban nincs különbség ing-ó és ingatlan nagytőke között, a munkanélküli­ség és az éh-bérfizetések tömegében egyformán izgató hatású ú^y a tmammut nagybirtok, mint az inygró tőke új hitbizományainak mérhetetlen jövedelme. Ez azonban nem zsidókérdés. En­nek orvoslása a népi politika, követelménye, s annak a pártnak, amelyet ez alkalommal egye­dül van szerencsém képviselni a magyar or­szággyűlés képviselőházában, a nemzeti demo­krata pártnajk, több mint néigyévtizedes Prog­ramm jában megállapított követelése. Ilyen programimlbeli megállapított követelés az, amely rendet kíván a földbirtokreform, rendet (kíván a részvényjogi reform, rendet kíván a karte­lek, a trösztök, a monopóliumok területén, mert csak ez teremthet nyugalmat az országban és elsősorban munkát kíván, ónunkat, munkalehe­tőséget és nmnfcaalikalmat; de nemcsak köz­munkát, nemcsak az államtól, nemcsak a kö­zületektől várva mindent, hanem kívánja a,zit, hogy mozduljon meg a magántőke is és teremt­sen elhelyezkedési lehetőséget, mert mindenki, aki elhelyezkedett, akinek munkája van, az ál­lami jogrendnek olyan oszlopa, amelyre épí­teni lelhet,, és csak a nincstelenség, a kitaga­dottság forradalmasít. Ez a tőke önvédelmét és az ország békéjének védelmét jelentené egy­aránt. Felemelik a választójogi törvényjavaslat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom