Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-291

416 Az országgyűlés képviselőházának 291. Ezért félünk, hogy az a nagy változás, — és ezt igazán megrendült lélekkel mondom — amelyet mindig evolúciósnak képzeltünk el, a végén mégsem lesz evolúciós, mert ha őszinték akarunk lenni, méltóztassanak a magyar népnek lelkébe beletekinteni és méltóztatnak meg látni azt, hogy ma már a kérdést így teszik fel... Tisztelettel kérnék tíz perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a beszédidő meghosszabbításához hozzájárult. Meizler Károly: A kérdést ma az emberek önmagukban így teszik fel: Hitler, vagy Darányi, Mussolini, vagy Darányi. Ahogyan a személyek egymáshoz viszonylanak, a szerint viszonylik egymáshoz a parlamenti rendszer és a diktatúra rendszere ma tömeglélekben. Ne dugjuk fejünket a homokba, lássuk mep: tisztán, hogy ez a helyzet és a javaslat szerzői felelősek lesznek azért, ha a magyar parlamenttől elfordulnak a néptömegek és a másik irányba fordulnak. T. Ház! Mint utolsó gondolattal Prohászkának gondolatával fejezem be beszédemet és azt mondom: ezt a középutas választójogot és ezt a rendszert, amely mögötte áll és amely szintén középutas, az ő aranyszavai szerint támadnunk kell, aki azt mondotta (olvassa): »A középút ellen harcolnunk kell, mert van-e középút Isten és Beliál között, a nemzetállítás és a tagadás között, élet és halál között? Ilyen középutak a tehetetlenség marhacsapásai. Ezeken jár a magyar sorsot félszegségekkel és kompromisszumokkal tönkretevő magyar könnyelműség!« Prohászka szerint tehát harc a középút ellen: harc a magyar halál ellen, és mi ezt a harcot ezzel a javaslattal, ezzel a kormányzttal szemben mindvégig? vállalni fogjuk. (Éljenzés és taps a balközépen. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Széchenyi György gróf képviselő urat illeti a szó. Gr. Széchenyi György: T. Képviselőház! Engedjék meg nekem, hogy az előttem szólóval ne polemizáljak elsősorban azért, mert saját pártomnak tagja. Tizenkilenc évvel ezelőtt, mint az Esterházy kormány főispánja a titkos választójog mellett foglaltam áj lást. Mély fájdalommal tapasztalom, hogy most, amikor 19 év után végre megvalósul ez a titkos választójog, ismét bizonytalan, ismét olyan állapotok uralikodnak ebben az országban, amelyek minden magyar szívét aggodalommal töltik el. A javaslat mellett foglaltam állást két súlyos ok következtében. Az egyik ok, amely miatt mellette foglalok állást, maga a titkosságnak a ténye, a második ok pedig, hogy ez a javaslat a forradalmi eseményeknek gátat készül vagy gátat akar vetni. Forradalomban veszítettük el hazánk nagy részét, akár baloldali, akár jobboldali forradalom, minden forradalomban újonnan veszíteni fogunk ágy hazánkból, mint függetlenségünkből. Ezzel, azt hiszem, mindenki tisztában lehet A javaslat mellett iratkoztam fel, bár számos részletével, sőt számos elvi 'beállításával nem tudok egyetérteni. (Egy hang a jobboldalon: Hol Ut a logika?) Ami a, logikát illeti, megmondottam már előre, hogy melyik két főszempont vezetett, ennefcfolytáin ne vádoljanak engem logikátlansággal. (Gr. Károlyi Viktor: Egyebet se csinál!) Mellette iratkoztam fel, bar ülése 1938 március 31~én, csütörtökön, ezt a pluralitást, amely ebben ia választójogiban megvalósul, elvi szempontból nem látom kellően megalapozottnak es inkább a;z az érzésem, hogy ez a pluralitás elvi okokban valahogy nem leli azt a fundamentumot, amelyet ennél a választójognál meg kellene követelni. Jobban szerettem volna^egy. becsületes pluralitást, tmint a választók számának csökkentését. Az a meggyőződésem, hogy a pluralitást moraliter igen könnyű indokolni. Az intelligens imunka, a tudás nagyobb foka és elmélyül tsége, az ország ügyei körül szerzett érdemek, a nagy család fenntartása: mind a felelősség nagyobb, súlyosabb voltát 'igazolják, és -ennék fejében kétségtelenül moralliter indokolt a több jog élvezete iis, míg viszont igen nehéz indokolni az egyszer már megadott jogok elvételét. Ebben a foérdésben nem a két választójog öszehasonlítása a mérvadó, hanem a,z a kérdés, hogy lehetett volna-e egy más rendszerű választójogot vagy a pluralitásnak egy más megoldását bekapcsolni, ami ugyanazoknak a céloknak megfelelt volna, és én úgy érzem, hogy ez lehetséges lett volna. Különösen fájlalom a mezőgazdasági és ipari munkásságnak százalék szerű en aránylag igen nagy kiesését a választói jogosultságból. (Propper Sándor: Ez a célja az egész javaslatnak. Az egész javaslat erre épült fel.) A közelmúlt jelenségei, amelyek a szomszédunkban játszódtak le, (Farkas István: Hogy forradalmasítsák: őiket, hogy idegenek legyenek, kilökik őket.) azt igazolják, hogy éppen ez a réteg, a munkásréteg a most mlár kimúlt kis állam Önállósága és függetlensége mellett egészen az utolsó óráig kész volt szükség esetén még fegyverrel is kiállani, (Farkas István: Ezután is kész lesz, csak jogot nem adnak neki!) ami a hűségnek olyan foka, amely előtt csak tisztelettel hajtom meg a fejemet. A mezőgazdasági cselédség számára a megszakítás nélküli hatévi helybenlakást szintén nehezen teljesíthető feltételnek tartom. Ami az egyéni és a lajstroanos kerületeik arányát illeti, az első javaslatot, amely a lajstroimos kerületek számát 80nban állapította meg, szintén szerencsésebbnek tartom ennél a javaslatnál, amelyet a bizottság elfogadott és amely a 135 :125 arányt állapítja meg, annál is inkább, mert az egyéni kerületek olyan nagy dimenziójúak lesznek:, hogy a néppel való személyes [kapcsolat ezáltal csökken és ennek a személyes kapcsolatnak csökkenésével attól tartok, hogy a parlamentarizmus súlya is igen könnyen tovább csökkenhetik. Az. ezzel kapcsolatos pénzügyi aggodalmakra nem akarok külön kitérni. A női választójog korlátozását szintén nem tartom szerencsésnek, különösen a mai időkben, amikor a világnézeti harcok igen könynyen a mi országunkra is átcsaphatnak, márpedig e téren a nő köztudomás szerint a legkonzervatívabb tényező. Marad a kerületi beosztás és a kerületi beosztás rendeleti megoldásának kérdése. A magam részéről, bár belátom, hogy nem volt helyes a parlamentnek ezt a jogot 'kiadnia a kézből, bizalommal viseltetem aziránt, hogy a rendeletet tényleg ki fogják bocsátani és a törvény életbeléptetését lehetővé fogják tenni. Ezzel szemben < előnye a javaslatnak, hogy a fokozatos kiterjesztést lehetővé teszi, a hibák mellett a nemzet minden rétegét felöleli, annak ellenére, hogy a nemzet egyes rétegeinek a választójogban való részvételét talán na-