Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-291

414 Az országgyűlés képviselőházának 291. ről olyan kevés szó esett idáig és amelyet oly kevesen vettek idáig észre. T. Ház! A nyers néptömeg tényleg veszedelmes és ha feltesszük a kérdést, hogy a nyers tömeg diktáljon-e, vagy a nyers tőke, akkor azt kell mondanunk, hogy egyik se diktáljon. (Rakovszky Tibor: Ügy van!) De ha azt kérdezzük, hogy a nyers néptömeg magyar-e, akkor azt kell mondanunk, hogy a nyers tömeg legalább magyar, (Rakovszky Tibor: Ügy van! Ez igaz!) ha ellenben azt kérdezzük, hogy a tőke magyar-e, akkor azt kell mondanunk, hogy a tőke nem magyar. T. Képviselőház! Azt szokták mondani, hogy a nyers néptömeg olyan, mint a vak ló és az ország szekerét szenvedélyektől űzve ledöntheti a magaslatokról a mélységbe. Kérdem, azonban, hogy ha ennek a tömegnek, a vak lónak a kocsisa a tőke, a pénz, akkor vájjon nem vak vezet-e világtalant és vájjon a vak ló, a néptömeg nem pusztul-e el a mellett a rossz abrak mellett, amelyet a tőkekoesis ad neki. T. Ház! Ez a javaslat tulajdonképpen az eddigi álparlamentarizmus további meghoszszabbítása, (Rakovszky Tibor: Ez igaz!) mert messze vagyunk még attól, hogy a nép diktáljon. Hiszen ha a képviselőház a javaslatokat meg is szavazza, az még nem törvény, mert ott van még a felsőház, ott van még a kormányzói, az államfői hatalom, ezek a tényezők még beleszólnak a képviselőház elhatározásába. Ami pedig a felsőházat illeti, e tekintetben — talán méltóztatnak emlékezni reá — itt a Házban tettem szóvá a felsőházi törvény tárgyalása alkalmával, hogy a felsőházban mindössze négy kisgazda, két kisiparos és egy író van. Ezzel a hét emberrel szemben, aki talán abból a bizonyos nyers tömegből való, 230 olyan felsőházi tag van, akinek az életszínvonala toronymagasságban áll a dolgozó magyar milliók életszínvonala felett. Azt a javaslatot tehát, amelyet ez a Ház meghoz, odafent a felsőházban még jól megszitálhatják annál is inkább, mert a legutóbbi közjogi törvényünk, a felsőházi törvény nagyobb hatalmat biztosít a felsőháznak, mint amilyen a képviselőháznak van. De miért van akkor szükség arra, hogy még a tőkének is olyan nagy hatalmat adjunk a választásokon és miért van szükség arra, hogy csak a tőkét kérdezzük meg. de a magyar népet ne kérdezzük meg? Ha nem dönt amúgysem a magyar nép, legalább a véleményét nyilváníthassa szabadon a választásokon. T. Ház! Bryce — megint erre a Bryce-re kell hivatkoznom. — azt mondja egyik könyvében, (Antal István: A modern demokráciáról!) hogy San Franciscóban a titkos választójogot úgy gyakorolták egyidőben, hogy a választási funkcionáriusok az urnákat már a szavazás előtt megtömték szavazólapokkal. Emiatt 100-nál több funkcionáriust kellett lakat alá tenni s ettől kezdve San Franciscóban üvegurnát használnak a szavazásoknál. Ha a szavazók üvegurnába adhatják le voksaikat, akkor igenis üvegből legyen az a pártkassza is, amelybe a tőke adja le a maga voksát. (Helyeslés a jobbközépen.) Tessék igenis megnézni és őszintén kimutatni, hogy milyen pénzerők dolgoznak egy-egy párt mögött, hogy az az olaj, amellyel a párt motorja^ dolgozik, honnan származik, kitől való és milyen iránvban akarja eltolni a pártot. T. 1MB! Oweraioker, aki ugyanezt a kérdést 1932-ben, Newyork'ban megjelent munkájában ülése 1938 március 31-én, csütörtökön. nyíltan tárgyalja, azt mondja, hogy a képviselő egyre jobban elszakad már a választóitól, a tömegektől, hiszen már olyan nagy a választók tömege, hogy a személyes érintkezés megszűnik a képviselő és választói között. így lesz ez nálunk a lasjtromos 'kerületekben is. De Oweracker tovább megy és azt mondja,, hogy ha ez így van, akkor tulajdonképpen nem is a képviselőt választják meg a választók, akit személy szerint nem is ismernek, hanem megválasztanak egy fantomot és hogy ez a fantóm a képviselővel azonos, ezt a propaganda feladata bebizonyítani; de ihogy ez a propaganda ezt belbizonyíthassa, ahhoz hatalmas összegek (kellenek, ehhez tőke, újság, sajtó, (rádió, posta kell és hatalmas összegek kellemek. Azt mondotta : hipokrita elv volna az, hogy mi eltiltsuk a választásoknál a pénzek alkalmazását. Ez nem is lehetséges. E helyett az a 'helyes, ha a közönség számára felismerhetővé tesszük azt, hogy a pénzek honnan jönnek, milyen irányból és kinek a pénze dolgozik a választásoknál. Ha kisebb mértékben van is így, dee javaslat következtében így lesz nálunk is és ezért benyújtok egy határozati javaslatot, amelyet nemcsak magam írtam alá, hanem Matolcsy Mátyás, Petrovácz Gyula, vitéz Makray Lajos, Petro Kálmán, Gsilléry András, Tauf fer Gábor, Drobni Lajos és Reibe! Mihály képviselőtársaim is. Ez a határozati javaslat így szól (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy^ a választási költségek és a politikai pártok pénzeinek ellenőrzésiéről a törvény letárgyalása után haladék nélkül törvényjavaslatot terjes zszen a Ház elé. E javaslat főbb irányelvei ezek legyenek: A pártok gazdasági admini sztrátoraá publikáltassanak, adományok csekkszámlán keresztül csak hozzájuk fizethetők. A pártok nyilvános számadásokat általában félévenkint, de a választások előtt, alatt és után is közzétenni kötelesek. E számadásokba az ellenpártok és ellenjelöltek jogosultak betekinteni. Az allam segítse a jelölteket abban, hogy a választásokat minél kisebb költséggel folytathassák le, így bérmentesítés nélkül küldhessék szét, bizonyos határig, a választás alatt a postai küldeményeket, az állami nyomda,, az észszerűség maximális határáig, minden párt számára egyforma mértékig álljon rendelkezésre nyomtatványok ingyenes elkészítés ère, a rádió és gyűlések tartására középületek, ellen•'ilgáltatás nélkül bocsáttassanak rendelkeTésxé, A törvény pártatlan végrehajtását pedig a törviényhoizás tagjaiból összeállított bíróság elVnőrizze.« {Helyeslés a balközéven. — Tóth Pál: Toronyóra aranylánccal!) Toronyóra — úgylátszik — legfeljebb csajk azoknak a szavazóknak kell, akiket az igen t. képviselő úr képvisel! Lukács László az 1913. évi választójogi törvény tárgyalása alkalmával ezeket mondotta (olvassa): »A törvényhozás hivatása nem lehet az, hogy a közvéleménnyel tolassa magát, ellen kezőleg, elől kell járnia az időszerű reformok megoldása terén.« Én aktuálisnak tartom ezt a kijelentést azért, mert a győri beszéd tegnap, a múltban még jelenthetett szenzációt. Franco spanyol háborújának és a végeláthatatlan francia kormányalakítási kísérleteknek hátteréből ez a győri beszéd pregnánsan bontakozott ki, — ez így van, el kell ismerni — azonban ez a győri programm és a javaslat, amely