Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-291
412 Az országgyűlés képviselőházának É9i. Most keresik mindenütt a kautélákat és elsősorban a jogszűkítésben látják azokat. Elfelejtkeznek azonban arról a hatalmas elvről, amelyet az 1848 : V. te. tartalmaz, amely sze rint: »...a politikai jog élvezetét azoktól, akik annak eddig gyakorlásában voltak, elvenni a jelen országgyűlés hivatásának nem érezheti«. Ezt 1848-ban mondották. (Rakovszky Tibor: Száz évvel ezelőtt!) Kérdem: vájjon ez az országgyűlés most, száz év múlva, hivatva érzi-e magát arra, hogy olyan emberektől, akiknek eddig megvolt a választójoguk, elvegye á választójogot ? És vájjon hihetünk-e a bizottsági jelentés indokolásának, amely szerint ez a jogfosztás ösztönözni fogja majd a kiesetteket I arra, hogy gazdasági és kulturális erejük felfokozásával ismét hozzájussanak a jogokhoz 1 Ez igen nagy tévedés! A tömegekben ezzel ellenszenvet keltenek és elfordítják őket a parlamentarizmustól. (Csoór Lajos: Forradalmat okoznak az ilyesmivel! — Némethy Vilmos: Telepítés és földreform helyett ilyen jogokat adnak!) Jól mondotta Lónyai Gábor, hogy »a veszély nem azoktól jön, akik benne vannak a jogok gyakorlásában, hanem azoktól, akiket kirekesztettek«. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Beöthy Ödönt kell idéznem a bizottsági indokolással szemben, aki azt mondotta, hogy »a hazaszeretet ébrentartására van szükség és ehhez érdek kell, ez az érdek pedig a közügyekben való részvétel«. De tovább idézek még a tömeggel szemben aggályoskodók számára. PáLóezy Lászlót idézem, aki a történelmi példák egész sorát vonultatja fel arra, hogy amikor Magyarország martaléka lett az anarchiának, sohasem a tömegek, hanem mindig — az ő szavait mondom — a »nagyurak« voltak ennek a szerzői, okozói. De tovább megyek és Tisza Kálmánt idézem, aki annakidején a következőket mondotta (olvassa): »Gondolják meg, uraim, hogy a választójogosultak egy részének jogfosztása által lehet ugyan mesterséges többséget teremteni, de ezzel egyidejűleg olyan elégedetlenségnek a magvát vetik el, amelynek gyümölcseit én nem szeretném élvezni«. Ezt mondta Tisza Kálmán és ma nem tanulunk som ebből az évtizedes, sem pedig a többi, kö rülbelül egyévszázados nyilatkozatból. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) De méltóztassék az 1925. évi törvény indokolását megnézni. Akik ma itt aggályoskodnák, azoknak a neve szerepel az 1925-Ös választójogi törvénnyel kapcsolatban is : Bethlené égi Rakovszkyé. Ök akkor azt mondották: szükségesnek ítéljük, hogy az állampolgárok minél . nagyobb többségére .terjesztessék ki a törvényhozásban való részesedésnek a joga. Egy másik helyen ez indokolás azt mondja, hogy nagyon sok megrázkódtatástól menekült volna meg az ország, ha ezen a téren határozottabban és több lépést tettünk volna előre. (Vázsonyi János: Ez így van!) Ha ez áll a múltra nézve, akkor hogyan lehetséges az, hogy ma, amikor a jogkiterjesztést óhajtjuk, mégis megnyirbáljuk a jogokat. Nemcsak azáltal, hogy elvesszük ezt az egy jogot, hanem azáltal is, hogy kettős jogot adunk és a kettős jog egy részét ás elkobozzuk bizonyos társadalmi osztályoktól. A múltban, minden törvényjavaslatnál, amikor emelték a választói jogosultságot, kiterjesztették a jogot, pontos statisztikák voltak a javaslatok mellett, most azonban, amikor elveszik a jogot, nincs statisztika arra niézve, hogy ezt a jogot hány embertől vonják meg. Mégis egészen biztos, hogy a kettős szavazati jog igazságtalan megadásával és az egyes szavazati jog megvo ülése 1938 március 31-én, csütörtökön. násával több mint egymillió embert izgatnak fel ismét a parlamenti gondolat ellen. Ismét a falut, a vidéket állítják szembe a várossal, ahol a hintáslegények titkosan szavazhatnak, eddig is, most is, aki városban lakik, az teljesjogú polgár lesz, aki azonban falun, vagy elköltözik falura, ott csak fél joga lesz. A javaslat egyes helyeken megszorítja a választási agitáeiót, eltiltja a pártösszejöveteleket és korlátokat állít fel a választhatóság szempontjából a nem egyetemet végzett fiatalsággal szemben. Ezt helytelennek tartom, mert ezzel szembeállítjuk a fiatalokat az öregekkel, a hatalom birtokosait, a törvényhatósági és országgyűlési képviselőket azokkal, akik ezután jönnének sorra, a jövővel, elfelejtvén, a képviselőházunk amúgy is már szenátus, öregeik tanácsa. Beállítja a javaslat a kerületi és lajstromos, vagyis a vegyes rendszert, ami azt jelenti, hogy a kisíkerületek ^kétszer iákkor ára nőnek; és ezek fölé emeletként ráépíti a lajstromos rendszert, amiáltal két síkon, nagyobb területen kell egyszerre agitáeiót folytatni, ami természetesen kétszerakkora költségbe kerül. De elfeledkezik a javaslat arról is, hogy így a lajstromos kerületben, vagyis ' egy-egy lorvenyiiatósagban olyan nagy lesz az egyforma foglalkozáshoz tartozok száma, hogy például az iparosságban, a kereskedó-osztáiyüan, a kisgazdákban, a földmívelőkben, a cselédemberekben az a vágy fog majd egészen jogosan felülkerekedni, nogy saját súlyuknál fogva, mint foglalkozási közület gyakoroljanak befolyást a választásra. Mit jelent eil Azt jelenti, hogy ezután a földrajzi egységek mellett egyidejűleg- a foglalkozási egysegeket is be kell szervezni, amely ismét csak drágábbá, költségesebbé teszi a választást. 125 lajstromos képviselőt 38 lajstromos kerületben választanak. Méltóztassék e két számot egymással elosztani, akkor kitűnik, hogy egy lajstrom területén átlagban mindössze három képviselőt választanak meg. Ezért a három helyért 5—6 vagy talán több párt is versenyez egyszerre, tehát egy-egy pártra még egy-egy hely sem jut, de mégis be kell szervezni az egész törvényhatóság területét, mondjuk 200 falut, Dunántúl pedig 300—400 falut azért, hogy egyetlen helyre bejuthassanak. Ez nem más, mint politikai árdrágítás, amit semmiképpen sem tudunk helyeselni. A budapesti képviselő urak j jól tudják, hogy itt is drága a lajstromos váj lasztás, mert itt a legintenzívebb a szervezés. Kérdem, hogy vidéken, ahol a távolságok sokkal nagyobbak, ahol olcsón nem lehet közleI kedni, mennyivel drágább lesz így a választás? Valósággal motorizálják az elkövetkezendő országgyűlés képviselőit, minden képviselőnek autót, sofőrt kell tartania, hogy elmehessen^a beszámolóbeszéd megtartására vagy választóiíjak meglátogatására, mert hiszen ezt 200—300 községben másként megtenni nem lehet. A párt intézmény esedik ezzel a javaslattal és hatalmasabb lesz. Nálunk a pártoknak eddig is volt hatalmuk, most majd a ipártok még inkább öncélt látnak magukban, és az egyetemesség érdekeit nem fogják észrevenni. Nem használ ez a képviselői függetlenségnek sem, a politikai reverzálisok láncszemei nemcsak össze fogják majd kötni a képviselőket, hanem meg is fogják kötni őket. A párthűség' helyét a kényszerű engedelmesség fogja felváltani, s ez a képviselői függetlenség halálát jelenti. Biztosíthatja ugyan ez a rendszer a pártot magát meglepetések ellen, de nem