Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-290

Az országgyűlés képviselőházának 290. dezkedés mellett, amelyben ma az ország van, az ország nagy többsége nyomorog, nélkülöz és van egy kisebbség, amely nagy jövedelmeket húz, illetőleg é, jövedelmek nagy részét zsebrevágja. (Ügy van! a balközépen-) Mindig azt mondják, bogy a nemzeti jövedelem emelkedett, de sajnos, a nemzeti jövedelem elosztása nem igazságos. Emelkedett a namaeti jövedelem, de ezt nem érzik meg a nép tömegei, hanem érzi egy kisebbség, amely né] a jövedelem emelkedése halmozódott, ellenben a nagy tömegeknél, sajnos, nem érzik ennek hatását. (Mózes Sándor: Ez az igazság, ezen kell segíteni!) Igen t. Ház! Rátérve az előttünk fekvő törvényjavaslatra, azzal kezdem, hogy elismerésben részesítem a miniszterelnök urat, hogy adott szavát betartotta.,A politikai életben nem mindig szokásos, hogy ha valaki szavát adja egy dologban, azt pontosan, időre be is tartja. (vitéz Balogh Gábor: Sajnos!) A miniszterelnök úrnak: tényleg érdeméül kell betudni azt, hogy ő azt mondotta: 1937-ben be fogom terjeszteni a titkos választójogot, — és ezt az ígéretét be is tartotta. Évtizedes, sőt évszázados kérdést old meg ez a törvényjavaslat, ha keresztülvitele, a gyakorlati életbe való átültetése tényleg követni fogja a törvényjavaslat szellemét. Tudom, hogy sokkal könnyebb az elgondolás, <mint maga a kivitel, hogy nehézségek fognak: majd mutatkozni az életbe való átültetésnél, azonban egy ilyen fontos, nagyjelentőségű törvényjavaslat tárgyalására jobb idő nemi igen (kínálkozhatott volna, mint éppen a mai idő. A pártok között megvan a kitűnő atmoszféra à törvényjavaslat letárgyalásához, a bizottságban is értékes, magasnívójú vitában részesítették a törvény javaslatot, és el lehet mondani, hogy pártkülönbség nélkül mindazok, akik felszólaltak, iparkodtak a legjobbat nyújtani, iparkodtak a javaslaton javítani, és a kormány — elismerésként mondom — több ilyen fontos indítványt el is fogadott. Ezzel a harmonikus együttmunkálkodással kezdődött a törvényjavaslat vitája a képviselőházban. De merev elvi álláspontról való letérés lehetővé tette az ellenzék számára is, hogy a törvényjavaslatot elfogadja. Minden felszólaló a haza iránti aggodalomból bírálta a javaslatot, éppen ezért fontosak és értékesek azok a módosítások, amelyeket a bizottságban elfogadtak és remélem, hogy a kormány azokat az indítványokat is figyelembe fogja venni, amelyeket egyes képviselőtársaim a plénumban előterjesztettek. Ügy a magam, mint az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, évtizedek óta állandóan kívántuk a titkos választójogot. Mivel tehát a titkos választójog pártunk programijának egyik alaptétele volt, magától értetődik, hogy amikor a kormány e pártprogramm megvalósításával a parlament elé jön, mi ezt a javaslatot örömmel elfogadjuk. Petrovácz Gyula képviselőtársam mai beszédében statisztikai adatokkal nagyszerűen igazolta, hogy a kormánynak nem kell félnie a titkos választójogtól, de nem kell félnie a lajtsromos választójogtól sem, hiszen Budapesten is, ahol a múltban talán a legnagyobb aggodalomra lett volna ok, ahol a szociáldemokraták országos viszonylatban a legerősebbek, ahol a zsidóság országos viszonylatban a leg nagyobb számmal szerepel, erősödött a jobboldal. Petrovácz Gyula kimutatásai igazolják, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. ülése 1938 március 30-án, szerdán. 395 hogy 'itt határozott elvi álláspont alakult ki. Ot választás eredményét ismertette Petrovácz képviselő úr a Ház előtt és ezekkel azt igazolta, hogy a jobboldali pártok szavazatai minden választásnál emelkedtek, a baloldali pártoké viszont gyengültek, főleg — ami, azt hiszem az egész Ház szempontjából örvendetes — a szociáldemokraták szavazatai erősen csökkentek Azelőtt azt hitték, hogy a szociáldemokratáknak ezekben a nagy váraiban talán sohasem tudja a polgári gondolat felvenni a versenyt a szociáldemokráciával, az utóbbi masfel évtized alatt azonban beigazolódott, hogy a keresztény nemzeti gondolat alapján alio választók legyűrték a régen olyan hatalmasnak mutatkozott szociáldemokráciát és as ma már csak elenyésző kisebbségként tud jelentkezni. Amikor tehát a titkos választójog törvényjavaslata előttünk van, ezt mi értékeljük és éppen ezért elfogadjuk. Elfogadjuk különösen azért, mert a lajstromos választásnak is nagyobb mértékben ad helyet. A mi felfogásunk ugyanis az, hogy az elvi harcokat inkább lajstromos választások esetén lehet megvívni. Nagyon helyesen mutatott rá Petrovácz Gyula képviselő úr arra hogy a fővárosban és ott, ahol lajstromos választás volt, vajmi keveset foglalkoztak az egyes jelöltek személyével, ott nem voltak személyi, egyéni piszkolódások, hanem ott elvi harc volt, a pártok harca folyt; minden part iparkodott a maga pártprogrammját ismertetni a választóközönség előtt és éppen ennek köszönhető az, hogy a keresztény es nemzeti választóközönség nem ingott meg, hanem ellenkezőleg, választásról választásra mmdig jelentősen emelkedett a száma. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most már nincs ok a javításra ezen a törvényjavaslaton, hiszen azok a tömeges módosítások, amelyeket a képviselők a törvényjavaslathoz benyújtót tak, szintén azt mutatják, hogy ezen a törvényjavaslaton igenis még sok javítanivaló van. Szerintem például vitatni lehet azt, hogy szerzett jognak tekinthető-e az^ ha valakinek eddig már volt szavazati joga. Többen azt a véleményüket nyilvánították, — köztük még Petrovácz képviselőtársam is — hogy nem, én azonban azon a. véleményen vagyok, hogy ha valamelyik állampolgár már gyakorolta ezt az állampolgári jogát, ne vegyük el ezt tőle, mert talán éppen azoktól vesszük el, akik a legbecsületesebben, a leghűségesebben, áldozatot hozva, sokszor még saját munkaterületüket is veszélyeztetve vettek részt a szavazásban. Most majd arra ébred az ilyen ember, hogy^ egy új választójogi törvény kirekeszti őt a választók sorából, vagyis nem maradhat benn az alkotmány sáncaiban és bizonyos időnek kell eltelnie, akár képzettségben, akár korban még erősödnie, növekednie kell, hogy megint visszakerülhessen a választói névjegyzékbe. Én megértem ugyan, hogy a kormány fél a választójog kibővítésétől, de én magam nem osztozom ebben a felfogásban. Én meghagynám a 24 éves korhatárt is, hiszen a 24 éves embert már a törvény is nagykorúnak tekinti, a 24. évét betöltött magyar állampolgárnak teljesen szabad rendelkezési joga van, még legközvetlenebb hozzátartozóinak, a szüleinek a beleegyezését sem kell kikérnie semmiféle ügyben. Ha tehát törvényeink már eddig is elismerték, hogy a 24 éves korban levő 1 polgár annyira érett, hogy teljesen maga intéz57