Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-290

Az országgyűlés képviselőházának 290. eredmény az, hogy százmilliót vettek ki a bankokból, ami a közéletből hiányzik. Ez a baj! — Végváry József: Meg kell fogni őket! — Peyer Károly: Az ilyen beszéd után ez az eredmény! — Végváry József: Lefogni őket! — Fábián Béla: Jelentkeznek a forradalmárok! — Rupert Rezső: A "tehetségtelenjeik! — Haám Artúr: Kik csinálták a forradalmat 1918-ban? Rupert Rezső: Három mondatot sem tudnak elmondani a nélkül, hogy ne olvasnák és ezek az urak viszik a szerepet! — Végváry József: Levizsgáztak 1918-ban!) Hol vizsgáztunk le 1918-ban, képviselő úri (Végváry József: Nem a képviselő úrnak szóltam, hanem másoknak! — Zaj.) T. képviselő úr, én nem szeretek szubjektív dolgokra hivatkozni, de ha a képviselő úr kíváncsi arra, hogy én hol voltam 1918-ban és 1919-ben, (Végváry József: Nem arra vagyok kíváncsi!) alkkor forduljon Csilléry képviselő úrhoz. (Homonnay Tivadar: Itt volt közöttünk és becsületesen dolgozott! — Rupert Rezső: Mlég hátulgombolós nadrágúak voltak! — Kölcsey István: Hol volt maga a háborúban? — Rupert Rezső: A fronton! Kint a fronton! — Rajniss Ferenc: Mások is ott voltak, képviselő úr! — Rupert Rezső: Kicsit tovább, mint maga! — Kölcsey István: Ez nem igaz! — Zaj.) T. Képviselőház! Én súlyos szemrehányást teszek a miniszterelnök úrtnak, hogy amikor ilyen megállapítások történnek, akkor nem száll szembe ezekkel a megállapításokkal, nem áll fel és nem sorolja fel sajátmagának és elődeinek azokat az érdemeit, amelyeket a zsidókérdés rendezése körül szereztek, nem mondja el maga és elődeinek munkáját, amikor ezer és ezer trafikengedélyt és italménési engedélyt revideáltak és visszavontak, amikor az egykéz intézményével a külkereskedelem terén, az, államilag támogatott szövetkezetek segítségével a detail- és a beilső kereskedelem terén az exisztenciák egész sorozatát tették tönkre ezen a vonalon, (Végváry József: Szegény zsidók! — Zaj.) nem mondja meg, hogy a szellemi pályákon a numerus clausus életbeléptetésével és életbentartásával elzárták a zsidóság elhelyezkedését, nem mondja el azt, hogy éveken keresztül az államhoz, a községhez, a közüzemhez, valamely közülethez... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rassay Károly: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást! (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: A Ház a meghosszabbítást megadja. Rassay Károly: ... a bírósághoz, a katona sághoz egyetlenegy zsidó vallású magyar állampolgárt nem vesznek fel. (Egy hang jobbfelől: Nagyon helyes! — Zaj.) Én nem fogok vitába bocsátkozni a képviselő úrral, én csak a tényeket állapítom meg és ha ezt helyesnek tartja és érdemesnek tartja, akikor igenis, követelem, hogy azzal a megállapítással szemben, hagy semmi sem történt ezen a téren, a képviselő úr, vagy a kormány felsorakoztassa ezeket a tényeket. Nem mondja el az igen t. miniszterelnök úr, vagy az iparügyi miniszter úr azt sem, hogy az elmúlt két év alatt a vállalatokra gyakorolt nyomással megakadályozzák, hogy magánvállalatok zsidóvallású, végzett, tanult fiatalembereket elhelyezzenek. Ezek a tények. Ezeket lehet helyeselni, vagy lehet elítélni, de mint tényeket igenis, a kormánynak kötelessége leszögezni olyan beállítással szemben, amely forradalmosítani akar annak hangoztatásával, hogy e téren semmisem ülése 1938 március 30-án, szerdán. 393 történik. (Farkas István: 1918-ban is ezt csinálták!) Ha a t. miniszterelnök úr és önök azt mondják hogy ez mind nem elég. legyenek olyan szívesek megmondani, mit alkarnak: életet elvenni, vagy vagyont elvenni? (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Tessék nyíltan szintvallani, de azt nem lehet tűrni, hogy ilyen megállapítások után — hogy »ezen a téren kormánybiztos kell«, hogy »új törvény fog jönni«, (Ügy van! jobbfelől.) — a kormányzat hallgat és a maga intencióit legfeljebb a szélső agitációnak megnyilatkozásaiból próbálhatjuk megközelítőleg megérteni. (vitéz Szalay László: Nem kell idegeskedn]! — Haám Artúr: Ez az ország a magyar fajé! — Fábián Béla: Maga német! — Rupert Rezső: Nézzék az arcát, mennyire nem magyar! — Peyer Károy (Haám Artúr felé): Maga hol volt a háború alatt? Kit védett maga a háború alatt? — Haám Artúr: Maga hol volt 1918-ban? — Peyer Károly: Maga itthon dekkolt! Ma2*a à napot lopta itthon, pedig maga, nagy trampli, kimehetett volna! — Haám Artúr: Maga Kun Bélával, meg Szamuellyvel volt itthon! — Pfyer Károly: Maga nagy naplopó, itthon lopta a napot.) Elnök: Peyer képviselő urat rendreutasítom. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Jankaházán védte a hazát!) Propper képviselő urat rendreutasítom. (Nagy zaj. — Prosper Sándor ismételten közbeszól.) Propper képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Haám Artúr: Maga itthon ült Kun Bélával!) Haám képviselő urat rendreutasítom. (Peyer Károly: Nekem ne ugráljon itt, maga frontlógós, óberlógós! — Folytonos zaj.) Rassay Károly: Azt a lojalitást kérem a képviselőtársaimtól, miután ezekre a, jelenségekre előre nem számítottam s csak 15 percet kértem, méltóztassék megengedni, hogy befejezhessem beszédemet. TJjból szemrehányást teszek a t. kormány ; nak azért, mert tűri, hogy pártjának tagjai nyíltan eszmei közösséget vállaljanak olyan irányzatokkal, amely irányzatokkal — feltételezem és meg vagyok róla győződve — a miniszterelnök úr nem vállal közösséget. Tűri, hogy főispánja, tehát az ő (bizalmi embere rés átvegyen olyan választási agitációban, vagy kifejezésre juttassa érzelmi közösségét olyan jelölttel szemben, akinek programmja nem lehet a miniszterelnök úr programmja. (Rajniss Ferenc: Szóval 'diktatúrát követel a képviselő úr!) En nem, csak rendet, 'békességet, bátorságot (Felkiáltások jobbfelől: Bátorságot?) és becsületes őszinteséget követelek. (Fábián Béla: Azit igen! — vitéz Szalay László: Ne méltóztassék idegeskedni! — Darányi Kálmán miniszterelnök: Itt van a, jelentés, hogy Hiîïïl TXÍüEt 'Êll-Ht. — Peyer Károly: Szóval még hamisítanak is! — Ernszt Sándor: Ki van nyomtatva! — Peyer Károly: Ki van nyomtatva! — Egy hang balfelől: Nemzetgyalázás! — Darányi Kálmán miniszterelnök: Sokminden van kinyomtatva,! — Folytonos zaj. — Elnök csenget.) Végtelenül örülök és ezek után még határozottabban megállapítom azt, hogy az az irányzat, amely ilyen eszközökkel dolgozik, nem lehet a [miniszterelnök úrral eszmei közösségben. (Vitéz Árpád: Csak az igazat kell mondani!) Ez alkalommal , igazán találó ez a tétel. T. Ház! Mindezek a jelenségek nyugtala-