Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-290

Az országgyűlés képviselőházának 290. ha olyan kormányzat kezébe kerül a hatalom, amely a törvénynek ezt a rendelkezését ki akarja használni. (Mojzes János: Tart még egy utolsó nyilt szavazást!) Sőt többet jelent, jelenti azt, hogy bizonyos törekvéseknek egyenesen megadtuk a jövőre nézve a titkos választójog félretételének legalizálási lehetőségét^ mert amely pillanatban olyan kormány ikezébe kerül a hatalom, amely elhatározza, hogy a titkos választójogi törvényt nem engedi hatálybalépni, hanem újra nyilt szavazással választat az országban, akkor semmi egyebet nem kell tennie, mint hogy nem adja ki a kerületi beosztásra vonatkozó rendeletét és ebben az esetben nemcsak logikailag, hanem a törvény világos rendelkezése szerint is a régi nyiltszavazásos választójogi rendszer és kerületi beosztás alapján kell választani. (Mojzes János: Itt van a kutya eltemetve!) Én» aki végigéltem itt, ezen a helyen az 1922. év első két hónapját, nem tudok olyan könnyen napirendre térni e felett a kérdés felett. Amikor az 1920 :

1. tc.-t megalkottuk, kimondtuk a törvényben annak a választójogi rendeletnek törvényességét, amelynek alapján a nemzetgyűlés összeült. Valamennyien abban a hiszemhen voltunk, hogy a törvénynek az a .rendelkezése, hogy amennyiben a nemzetgyűlés nem alkot új választójogi törvényt kétéves működése alatt,, akkor a régi választójogi rendelet alapján kell az új nemzetgyűlést Összehívni, mindenki előtt természetes, világos, elfogadott rendelkezés. 1922 januárjában tárgyaltuk itt a Házban a választójogi törvényt. A titkos és a nyilt szavazás kérdésében nagy csaták voltak. Merem állítani, hogy a nemzetgyűlés többsége a titkos szavazás mellett volt, ott azon a helyen (A jobboldalra mutat.) ültek kisgazda képviselőtársaink, akik velünk együtt sürgették a törvény megvalósítását (Br. Berg Miksa : Az óra is megállt!) és az történt, hogy kiihúzták az időt, a nemzetgyűlés nem alkotta meg az új választójogi törvényt. Ekkor egyszerűen olyan értelmezést adtak a törvénynek, az 1920:

1. te.-nek, hogy igen. ha a nemzetgyűlést hamarább oszlatták volna fel, mielőtt a választójogi törvényt megalkotta volna, laíbhan az esetben a régi, titkos választójogi rendelet alapján kellett volna választani, minthogy azonban letelt a nemzetgyűlés ideje • és nem alkotott új választási törvényt, visszaszáll

1 a rendeletalkotás joga, a kormányra. Kiadatott az 1922-es oktroj-rendelet, amely azután a nyilt szavazást statuálta 17 évre, egészen a mai napig. (Rupert Rezső: Ezzel bukott el az ország! — Közbeszólás a középen.) Akárki volt a miniszterelnök, az nem lényeges, de hogy az események így történtek, az biztos. (Br. Berg Miksa: És hogy kik ültek a háta mögött, az is mellékes!) Ebből következik az, hogy nekem ebben a kérdésben egy bizonyos óvatosságot kell tanúsítanom. Óvatosságot kell tanúsítanom abban a tekintetben, hogy egyszerűen elfogadjak egy olyan rendelkezést, amely lehetővé fogja tenni, hogy a végrehajtó hatalom képviselője saját kedve szerint kiadja vagy ne adja ki a kerületi beosztás™ vonatkozó rendeletét és aszerint tegye illuzóriussá as egész titkos választásról szóló törvény hatályát és életbelépését. (Ügy van! b<ilfelöl.) T. Ház! De ha mindezek az elvi okok arra kényszerítenek is, hogy magával a törvényjavaslattal szemben elutasító álláspontot foglaljak ol, lehetetlen meg nem állapítanom, ülése 1938 március 30-án, szerdán. 389 hogy maga az a tény, hogy a titkos szavazásról szóló törvényjavaslat ide a Ház elé került és a Ház tárgyalta, nemcsak nagy érdeme a kormánynak, hanem nagy szolgálat az ország érdekében is. Érdeme az, hogy idebenn az országban annyi romboló törekvéssel szemben mégis csak erősíti az alkotmányos-érzést (Úgy bán! Úgy van! balfelől.) és érdeme, hogy kifelé a külföld előtt Magyarország tekintélyét emelte az által az egyszerű tény által, hogy amikor mindenütt a brutális erőszak és a diktatúra jegyében folynak a dolgok, Magyarország, ez az ezeréves ország igenis az alkotmányos demokrácia alapján áll és annak elvei szerint akarja berendezni jövő életét. Rendkívüli fontosságú momentum ez, t. Ház, ebben a pillanatban, amikor sorsunk — akárhogyan akarják is tagadni — össze van kötve demokratikus fejlődésünkkel. Méltóztassanak csak azokra az eseményeikre gondolni, amelyek ma az utódállamokban történnek, és azokra az eseményekre és jelenségekre, amelyek külföldön vannak, akkor el kell ismerniök, hogy ma Magyarország tekintélyét feltétlenül emeli az, hogy itt egy demokratikus berendezésű állam áll a külföld szemében. Minél jobban tombol a brutális erőszak és a diktatúra a civilizált államok sorában annál előkelőbb rangosztálya van annak a nemzetnek, amely sorsát a polgári szabadságra, a demokráciára és az alkotmányosságra építi fel. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) És minél nagyobb a diktatúra tombolása körülöttünk, annál nagyobb vonzóereje van ennek az országnak az elszakított területekrev ha azt látják, hogy itt a polgári szabadság elvei szerint kormányozzák a népet. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T. • Ház! Annál nagyobb kötelességünk azonban a törvényjavaslat egyszerű törvénybeiktatásán túlmenően — akár meg vagyunk a törvénnyel elégedve, akár kifogásoljuk hiányosságait — gondoskodni arról, hogy e parlamentáris demokrácia előfeltételei az egész vonalon biztosítva és megteremtve legyenek. Antal István t. képvislőtársam beszéde végén maga is odakonklufdált, hogy csupán a törvényjavaslat megszavazása nem elegendő, mert vannak előfeltételei is annak, hogy ez a parlamentáris demokrácia működhessék. Fel is sorolt néhányat. Említette a szociális törvényalkotások szükségességét, az összeférhetlenségi törvény megalkotását, a gyülekezési és egyesülési jog és a sajtójog szabályozását. Nem szállok vitába t. képviselőtársammal: valóban sír- ' ját ásná meg az a parlamentáris demokrácia, amely ne igyekeznék a maga részéről a népi kívánalmaknak megfelelő józan és bölcs szociálpolitikát csinálni. Igaza van abban is, hogy hiába fektetjük le a választójogban a képviselőház alapjait, ha az összeférhetlenségi törvény megalkotásával nem gondoskodunk arról, hogy ennek a parlamentnek erkölcsi súlya ' és tekintélye is legyen. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Nem tudom, mit óhajt a gyülekezési és egyesülési jog és a sajtójog szabályozásával elérni, de egyetértek vele: a parlamentáris demokrácia csak abban az országban működhetik, ahol az egyesülési, a gyülekezési jog, a szabad véleménynyilvánítás és a szabad sajtó is megkapja a maga törvénnyel biztosított helyzetét, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) mert ahol nem kapja meg, ott mechanikus szavazássá válik az egész úgynevezett demokrácia; ' ki lehet hirdetni a piacokról a totalitásos es 56*