Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-290

382 Az országgyűlés képviselőházának 290 1925: XXVI. te. tárgyalásánál mondottam el. i Osak azért teszem ezt, hogy megállapítsam, hogy mi már akkor a vármegyei tör vény hatóságonkinti lajstromok álláspontján álltunk. Ezen a napon a választójogi javaslat vitájánál azt mondottam (olvassa): »Én tehát a magam részéről teljesen határozottan a varmegyei lajstromos kerületek felállítása mellett vagyok. Amellett vagyok, hogy minden varmegye állítson fel képviselői lajstromot. En nem féltem a magyar népet, nem feltem a polgári többséget, még a kereszténységet sem, ennek a választási rendszernek a bevezetésétől. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a magyar nemzet hű tükrét hozzuk be a nemzetgyűlésbe,« — akkor még a nemzetgyűlésen beszéltünk — »akkor az nem fog mas kepét mutatni, mint amit maga a magyar nemzet mutat.« Ugyanennek a javaslatnak vitájában erről a helyről, ahol most állok és amely akkor Gömbös Gyula helye volt, Gömbös Gyula a következőket mondotta (olvassa): »En magam az arányos képviseleti rendszer híve vagyok, amit igazságosnak, okosnak es logikusnak is tartok. A kettő összeköttetését azonban megint stílustalannak tartom.« Akkor is a nyilt és titkos szavazás vegyesen volt kom templálva. (Rassay Károly: Másképpen latja az ember jobbról és balról a helyzetet!) T. Ház. A lajstromos képviselőválasztással szemben az az általános kifogás, hogy ez pártdiktatúrára vezet és hogy itt a part yeze; tőségének a lajstromok összeállításánál donto szerepe van. Ennek is van azonban egy kiegyenlítő módja és nagyon szeretném, na^ ezt figyelembe vennők. Ez a mód az egyem es a lajstromos kerületek elegyítése lesz a jövőben, amikor rá fognak jönni arra, hogy ezek a nagy egyéni kerületek nem kezelhetők es hogy a lajstromos választás sem ad túlságosan rossz eredményt és amikor majd a lajstromos választás igazolni fogja az eddigi többség legnagyobb részét. Azt ajánlanám, hogy méltóztassanak áttérni a szabadlistás-lajstromos választási módszerre, amely abban áll, hogy a szavazó nem a listára, hanem az egyes jelöltekre adja le a szavazatát, A jelöltekre leadott szavazat érvényes az egész, lajstromra, de a lajstromon belül a sorrendet nem az ott feltüntetett sorrend állapítja meg, hanem az egyénekre leadott szavazatok. Ilyenformán a párt vezetőség rangsorozását a választóközönség felülbírálja. így megtörténhetik, hogy a listavezető fogja a legkevesebb szavazatot kapni, de lehetséges az is, hogy az ötödik vagy hatodik helyen jelölt fogja a legtöbb szavazatot kapni. Ez egy egészséges összekötése^ a pártvezetőség által megállapított rangsorozasnak és a választók által megállapított rangsorozásnak. (Soltész János: Ez belső harcot indít a jelöltek között és egymást irtják!) Azt hiszem, ez az a módszer, amellyel minden panasznak eleget lehet tenni és amellyel a legigazságosabb eredményt tudjuk elérni. Én ezt tenném, de mivel a felelősség nem az enyém és a kormány helyett nem vállalhatok felelősséget, kénytelen vagyok beleegyezni abba, hogy az egyéni és a lajstromos választási rendszernek keverése emelkedjék törvényerőre, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz Mindenesetre kettőnek örülök, örülök annak, hogy pártprogramunkkal is egyezik a javaslat, mivel titkos lenne a szavazás az egész vonalon, ami egymagában is elég volna ülése 1938 március 30-án, szerdán. ahhoz, — még ha volnának is hibái a javaslatnak — hogy megszavazzam ezt a javaslatot, de örülök annak is, hogy a lajstromos választásnál fokozottabb kiterjesztés következik be. Hiszem, hogy ennek a kiterjesztésnek az eredménye egyszer majd az egész országra szóló lajstromos választás lesz. Es ezt a mi pártprogramunkkal tökéletesen egyező eljárást teljes mértékben helyeslem és aláírom. Ä női választójog kiterjesztése,, illetőleg lehetővé tétele érdekében pártunk állandóan harcolt. Programmunk állandóan az volt és marad, hogy a női választójogot a férfi választójoggal tökéletesen egyenlővé kell tenni. Ma Európa államainak többségében, 15 államban egyenlő a női és férfi választójog. Es nagy tisztelettel ismerem el a belügyminiszter úrnak azt a jószándékát, amellyel már enyhített ennél a javaslatnál azon a differencián, amely a férfi ós női választójog között van, igaz ugyan, hogy nem a nők -javára, hanem a férfiak kárára, mégis azt a marge-ot, amely a két választójog között van, iparkodott lehetőleg redukálni; különösen a tanult,, művelt nők tekintetében úgy az^ aktív, mint a passzív választójognál engedményeket tett a mi pártunk. Állítom és vallom, hogy egyenlő műveltég, érettség és megbízhatóság mellett a két választójog között különbséget tenni nem szabad. Szerintem a jog nem ismer nemet. A jog abszolút, a jog nem ismeri a testi differenciákat, a jognak minden tekintetben egyformán kell érvényesülnie,, tekintet nélkül arra, hogy az illető állampolgár egyik vagy másik nemhez tartozik-e. (Helyeslés balfelől.) Göimbös Gyulára hivatkozom talán ismét, aki az 1925:

XXVI. te. tárgyalásán azt mondotta (olvassa): »Nem helyeslőin atzt, hogy differenciát tesz a javaslat a férfi és női választójogot illetően.« (Helyeslés half elől.) Azt hiszem, elég klasszikus tanura hivatkoztam, aki belátta, hogy keresztény és nemzeti szempontból erre szükség van. Még csak a magam akkor elmondott álláspontjára hivatkozom, amelyet ma is fenntartok és aláhúzok. Akkor, 13 évvel ezelőtt a női választójogról a következőket mondottam: Sehol a világon, ahol női választójog van, külön női párt nem alakult, A nőknek a politikában való megjelenése mindenütt a szociális gondolat jegyében történt. Minden nőképviselő bármelyik közülethez tartozik, kivétel nélkül mindig a szociális gondolatot, a polgári és konzervatív irányban értelmezett keresztény gondolatot erősíti, úgy^ hogy semmi ok sincs a nők választójogától való félelemre. Az én elvi álláspontom a teljes egyformaság. Amenynyiben azt keresztülvinni nem lehet, lehetőleg csökkenteni kell a differenciákat. Ebben a tekintetben mi nagy ellentétben voltunk akkor Vázsonyi igen t. képviselő úrral, az idősb Vázsonyival» aki a nőknek csak a polgári iskola IV. osztályának elvégzése után kívánt választójogot adni. Azt állítottam akkor, 13 évvel ezelőtt, hogy a nők választójoga sehol sem vezetett arra, hogy külön női párt alakult volna, vagy hogy a nők visszaéltek volna azzal a helyzettel, hogy a választók között többségben vannak. Azóta errevonatkozólag példákat is láthattunk. Észtországban 56.3% a női választók arányszáma, mégis az észt parlament 100 tagja közül csak 1%I a nő. Finnországban 54.8% a női választók száma, mégis a 200 képviselő közül csak 15 a nő, összesen 7.5%; Csehszlovákiában 53.2% a női választók száma, mégis osak 10 nő van a parlamentben, vagyis 3.3%; Ausztriában 1930-ban