Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-290

380 Az országgyűlés képviselőházának 29 lítja, én a magam részéről ennek nem mondok ellent. Egy szilárd kormányzati bázis a mai viszonyok között sokszorosan fokozott értékű és így a kormánynak azt az aggodalmát, vájjon az egyéni és lajstromos választásnak ez a keveréke meghozza-e ezt a szilárd kormányzati bázist, teljesen értem, mert a kormány aggodalma a mi aggodalmunk is és a kormánynak ez az aggodalma a nemzet aggodalma is, mert hiszen talán nem is a kormányról, nem is a kormány jelenlegi többségéről van szó, hanem a nemzetről van szó. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Én tehát teljes lojalitással elismerem, hogy ezek a szempontok a választójogi javaslat meghozatalánál igenis szerepet kell, hogy játszanák. En belátom azt is, hogy a túlsó oldalon bizonyos idegenkedéssel vannak a lajstromos választással szemben és hogy a túlsó oldalon az egyéni választásnak vannak nagyobb számban hívei. Nem akarom ezt abból magyarázni, — de azért rámutatok — hogy a jelenlegi 199 nyiltszavazásos kerületből, vagy mondjuk így, egyéni kerületből 157-et, tehát 90%-ot a t. túloldal bír, a kereszténypárt pedig csak 13, a kisgazdapárt 20 és a szociáldemokrata párt mindössze egy mandátumot, ezzel szemben a meglévő 46 lajstromos mandátumból a t. túloldal mindössze 14-et tudott magának megszerezni, tehát a lajstromos kerületek mandátumainak alig 30%-át, a kereszténypárt 9, a kisgazdapárt 3, a liberálisok 6 mandátumot, vagyis mandátumaik százszázalékát, a szociáldemokraták 10-et, vagyis 90%-ot. Látható tehát, hogy a kétféle választás eredményei nem egyformák és nem azonosak. Igaz, ezt alá kell húzni, hogy ez nemcsak a választási rendszer következménye, hanem itt a városokról és a vidékről van szó, de amely pillanatban a kormány nem kizárólag a saját pártját nézi, hanem nézi a keresztény és nemzeti alapon álló jobboldalt, akkor azt látjuk, hogy a 46 ilyen titkosan szavazó kerületből 26 tartozik ehhez az oldalhoz és 20 tartozik a kormánnyal szembenálló oldalhoz. Nagy különbségek vannak ezekben, — ezeket a nagy különbségeket természetszerűleg ismeretlennek tekintik — és ezért félnek a lajstromos választás bevezetésétől. De én ennek ellenére^ Budapest eredményei alapján bizalmat kívánok önteni a túloldalba a lajstromos választás iránt. (Egy hang jobbfelől: Megvan!) Itt van ugyanis előttem a hat legutóbbi budapesti választás összesített eredménye. Ha ennek a hat legutóbbi budapesti választásnák összesített eredményét, vagy legalább a legutóbbi négyét nézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a Nep-nek, tehát a nemzeti egység pártjának, vagy azelőtt az egységes pártnak az 1930-as választásnál még csak 13-3% szavazata volt, a következő választásokon pedig itt Budapesten 21-4, 25-5 és 25'9%-ra emelkedett állandóan és egyenletesen szavazatainak a száma. Ugyanakkor a kereszténypárt szavazatainak száma 26-8, 22-9 és 25'8 és legutóbb 27-1% volt, vagyis méltóztatnak látni, hogy a kereszténypárt megtartotta, sőt némileg fokozta a legutóbbi választásnál a százalékarányát. Ezzel szemben ugyanezek alatt a választások alatt a liberális és demokrata pártok százalékaránya a következőképpen változott: 1930ban 22-2% volt, azután 20-9%, majd 189% és legutóbb 196%, vagyis határozottan lefelé menő bár egészen stabil tendenciát mutatnák. Ugyanez alatt az idő alatt a szociáldemokrata párt '. ülése 1988 március 30-án, szerdán. budapesti szavazatai a következőképpen módosultak: 26-8%, 28-5%, 1935-ben 226% és a legutóbbi községi választás (alkalmával 223%!, vagyis 28-5%-ról 22-3%-ra estek le, azaz általánosan csökkenő tendenciát mutatnak. És ha ezt nemcsak százalékban számítjuk, hanem ezen a meglehetősen zárt területő Budapesten belül abszolút számokban is vesszük, akkor azt látjuk, hogy a liberális és demokrata szavazatok száma 59.021, 49.514, 47.050, majd 42.741 volt, vagyis egy határozott decrescendót mutat. Ugyanekkor a szociáldemokrata szavazatok száma 71.136, 67.514, 56.136 és legutóbb 48.600 volt. Méltóztatnak látni, hogy míg a jobboldali pártoknál általában, vagy a birtokállomány megtartása, vagy pedig emelkedés mutatkozik, addig szociáldemokrata részen egy határozott numerikus és percentuális visszaesés következett be. (Farkas István: Elvették a választójogukat!) Azt hiszem, hogy ha ez itt Budapesten így áll, akkor... (Propper Sándor: Akkor miért félnek a választó jogtón Miért nem merik azt kiterjeszteni? — Farkas István: Miért veszik el egymillió ember választójogátl) Elnök: Csendet kérek! Petrovácz Gyula; Ha én Budapestre mutatok rá, ahol és ezt meg kell állapítanunk, hiszen az internacionális elemek mégis csak itt fészkelnek, az agitáció... (Farkas István: Hát önök sokkal inkább internacionalisták, mint mi!) Elnök: Farkas István képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe. Petrovácz Gyula: Minthogy beszédidőm igen korlátolt, nem fogok reflektálni t. képviselőtársaim közbeszólásaira (Farkas István: Majd én reflektálok rá!) és folytatom eszmemenetemet. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A képviselő uraknak is módjukban lesz ezt önállóan kifejteni. Mondom, én azt látom, hogy ez az említett jelenség olyan, amely figyelmet érdemel. De ha én ezt most nem egészen Budapestre ... (Farkas István: Ha internacionalizmusról beszélnek ... — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök: Farkas István képviselő urat rendreutasítom! Petrovácz Gyula: ... hanem a szociáldemokraták budapesti fellegvárára, az északi kerületre vonatkoztatom, akkor azt látom, hogy magában az északi kerületben — ahol tehát Buda keresztény lakossága és a déli kerület jobb keresztény aránya nem érvényesül, amely kerületben benne van az Angyalföld, a XIII. kerület, benne van a VI. és VII. kerület — szóval ezen a területen a szociáldemokrata szavazatok a következőképpen alakultak a legutóbb: (Farkas István: Megszűntek a gyárak. Nincsenek munkások!) 1930-ban 323%, azután 316%^ majd 28-3%; és legutóbb 25'2% volt a szociáldemokrata szavazatok száma, — számbelileg 30.867, 27.563 és 22.758 — tehát ez a decrescendo nemcsak hogy egész Budapest területén, hanem a szociáldemokraták szempontjából legerősebb részeken is fennáll. Éppen ezért... (Propper Sándor: Éppen ezért nem kell félni, ki kell terjeszteni a választójogot!) Elnök: Propper képviselő urat kérem, maradjon csendben. Petrovácz Gyúl«: Éppen ezért, ebből a célból nem terjeszteném ki a választójogot, mélyen t. Képviselőház, elle-mben megállapítom, hagy a virulenciájából veszített maga a szociáldietmoikrácia, mégpedig azoknak a belső el-