Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-289
Az országgyűlés képviselőházának vinnék azt a bányaipart és talán olcsóbban is tudnánk szenet kapni az országban, mint ma kapunk. (Haám Artúr: Az ő fizetésükből 50.000 magyar megélne!) Amikor a mezőgazdasági termeivények árát állandóan erőteljesen lenyomják, ugyanakkor a Gyosz. és a Tébe. által védett ipari vállalatok cikkeinek ára mérhetetlenül felmegy. Nagyon jól mondotta nekem egy vidéki gazdaember, egy kisbirtokos, hogy míg azelőtt, ha bement a városba és 100 koronáért vett vasárut, hogy tavaszi mezőgazdasági berendezését rendbehozza, el volt látva egy esztendőre, addig ma egy marékra valót kap és nem tudja megkeresni a földhői azt az összeget, amibe neki a gabona előállítása kerül. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől. — Rajniss Ferenc: Nyúzzák őket az árpolitikával, az biztos!) Azt mondják erre, t. képviselőtársaim, — igaz, talán tréfásan, de lehet benne valami igazság is — hogy a textilnagykereskedők kivétel nélkül külföldön szokták beszerezni a saját szükségleteiket és nem saját gyáraik termelvényeivel látják el magukat. Lehet, hogy igaz ez, mert ok nélkül nem szoktak ilyet mondani, de mindenesetre jellemző a magyar textiliparra. (Buchinger Manó: Ha magának a foga fáj, maga is máshoz megy! — Derültség.) Azt el fogom látni, legyen nyugodt és olyan generációt nevelek, amely jól ellátja a maga dolgát. (Rajniss Ferenc: Addig beszéljen Buchinger képviselő úr, míg a nagy foghúzás jön, mert azután már nem lehet! — Derültség. — Nagy zaj. — Peyer Károly: Csak ne olyat küldjenek az Oti.-hoz, akinek nincs diplomája! — Zaj. — Elnök csenget.) Innen senkit sem küldtek oda. (Nagy zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólásaikkal a szónokot zavarni. (Peyer Károly: Ön alkalmazta!) Csilléry András: Nem. Az Oti.-nál nem én alkalmaztam. (Zaj. — Peyer Károly közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Peyer képviselő úr. (Peyer Károly: Ön alkalmazta, ön vette fel diploma nélkül! — Felkiáltások a jobboldalon: Rendre!) Peyer képviselő urat rendreutasítom. (Baross Endre: Nem sokáig beszélnek! — Peyer Károly: Az ön alkalmazottja volt!) Csilléry András: A t. képviselő urat felszólítom, tessék ezt a nyilvánosság előtt bizonyítani. Az Oti vezérigazgatójának és igazgatóságának kötelessége megvizsgálni, (Peyer Károly: Akkor nem volt!) hogy valakinek van-e diplomája. (Zaj. — Elnök csenget. — Peyer Károly: Akkor nem volt igazgátóság.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a választójogi tárgyra visszatérni. Csilléry András: Rá kívánok mutatni valamire, amit t. képviselőtársaim mindig fel szoktak hánytorgatni az előbbiekkel kapcsolatban. Kérdem, hogy ia székesfőváros üzemeit nem a legkitűnőbben vezetik? Pedig azelőtt azt mondták, hogy ha Reich Samu el fog menni az élelmiszerüzem éléről, akkor az össze fog dőlni. (Fábián Béla: Nem mondta senki! — Zaj.) Az élelmiszerüzemet ma kitűnően vezetik. Rá akarok mutatni egy másik üzemre, az elektromos művekre . . . (Haáni Artúr: Az eucharisztikus jelvényt zsidó csinálta! — Fábián Béla: Ezt tessék a kereszténypárttal elintézni! — Zaj.) Nemcsak Jellinekék tudnak közlekedési vállalatokat vezetni, hanem tudnak a keresztények is. Nagyon jól tudom, hogy a Beszkártot ma mindenki szidja azért, mert a főváros tulajdonában van. Ha magánkézben KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. 289. ülése 1938 március, 29-én, kedden. 367 volna, akkor feltétlenül dicsőítené mindenki. í Hiszen ma Európában a legolcsóbb és legi jobban vezetett közlekedési üzem — akárki \ akármit is mond. Kérdem t- képviselőtársam| tói: vájjon mennyivel volna jobb az ottlévő | villamosalkalmazottak fizetése, ha ez az üzem magánvállalkozás volna? Akkor azokat a nagy i bérházakat, amelyeket annakidején Jellinekék | építettek, saját hasznukra fordítanák, ahelyett, ! hogy a szociális kérdéseket megoldanák. (Vázsonyi János: A kicsinyek fizetése ma is alacsony a Beszkártnál, csak a nagyoké magas! - Zaj.) Mindezek következményeképpen azt kívánom leszögezni, hogy a zsidóság Magyarországon sohasem egyéni tulajdonságainál fogva szerezte meg magának a gazdasági hatalmat, hanem a nemzetközi tőke alátámasztásával. (Fábián Béla: De miért a zsidóságról beszél? Néhány zsidó még nem a zsidóság! —Zaj.) Ezt nagyon helytelenül állapítja meg Bethlen István. A nemzetközi tőke már megszűnt, a zsidóság innen már nem remélhet alátámasztást... (Zaj. — Vázsonyi János közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Csilléry András : ... erre hivatkozni nálunk egyáltalában nem lehet. A magam részéről éppen ezért szükségesnek tartom, hogy ezek a kérdések eldőljenek, a gyúanyag elimináltassék. Azt hiszem, ha a t. kormány ehhez a kérdéshez hozzá fog nyúlni, akkor ez a gyúanyag kiirtatván a magyar közéletből, lehetővé fog válni a nyugodt atmoszféra és a nyugodt fejlődés. Nagyon jól tudom, hogy a mi bankdirektoraink tőzsdei spekuláción vásárolt részvényeik révén jutottak nagy hatalmukhoz, a másik dolog pedig, ami ezt alátámasztotta, a Nemzeti Bank által adott 3—400 millió pengős váltóhitel volt. (Zaj.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Csilléry András: Tisztelettel kérek tíz percnyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e ' a bért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Csilléry Anrás: Ennek következtében kénytelen vagyok megállapítani, hogy tényleg Magyarországon van zsidó bankdiktatúra és ha itt a diktatúra ellen állást foglalunk, akkor elsősorban ezt a diktatúrát kell megszüntetnünk. (Élénk helyeslés és ta>ps a jobboldalon és a középen. — Bárczay János: Nagyon helyes!) Még egy adattal fogok szolgálni, amelyei; nagyon fontosnak tartok. Méltóztassék megengedni, hogy a t. Ház figyelmét felhívjam egy nagyon rövid földbirtokstatisztikára. Magyarországén a földbirtok kéthatoda 900 ember kezében van, egyhatoda 1160 ember kezében, (Boczonádi Szabó Imre: Ebben Fábián is benne van! — Fábián Béla: Benne! — Zaj.) Ezen a téren a zsidóság térnyerése a következőképpen ment végbe: 1903-ban a zsidóság kezén volt 200.000 kat. hold, — a törteket nem mondom — 1913-ban 389.000 hold. Ekkor jött a háború. A háború utáni nagy konjunktúrában, 1923-ban már 750.000, 1929-ben több mint 1,000.000 és 1935-ben 1,295.000 holdra növekedett ez a szám. Azt hiszem, nem becsülöik rosszul, ha azt mondom, hogy ma a másfélmillió holdat is eléri. (Haám Artúr: Nem disznóság ez?) Ha erről van szó és földbirtokreformot akarunk csinálni, méltóztassék először ezeket a vagyonokat és földeket igénybevenni, azután lehet majd beszélni a magyar kézben lévő birtokokról. Amíg idegenek kezé53
