Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-289

358 Az országgyűlés képviselőházának 289. ülése 1938 március, 29-én, kedden. hetőségéből. Bezzeg, ha a kormányzatok már megelőző szociális gondoskodással ennek a társadalmi osztálynak a hóna alá nyúltak volna, akkor nem kellett volna félniök sem ebben, sem más vonatkozásban ettől a társadalmi osztálytól. Ha annakidején, amikor két esztendővel ezelőtt itt tárgyaltuk a Házban a hitbizományi reformot, a telepítési törvényjavaslatot, a kormányzat megfogadja a tanácsunkat és eltörli a szántóföldekre nézve a hitbizományi megkötöttséget és a telepítési törvényjavaslatot nem kerettörvénnyé alakítja, hanem valóban élettartalommal tölti meg és ez év tavaszán mar száz- és százezer földmunkáscsalád akaszthatta volna bele ekéjét a földbirtokreform útján neki juttatott földbe és egy új magyar földbirtokos osztály élne a magyar ugaron, akkor nem kellett volna félni ettől a társadalmi osztálytól. Haa kormányzat az adózás kérdésében már előzőleg megszüntette volna a szociális igazságtalanságokat, rendet teremtett volna ebben a kérdésben és nem tűrte volna el azt, hogy ennek az országnak úgyszólván összes terhe ma még a kisemberek vállára nehezedjék és a nagy jövedelmek, a kartelekbe és bankokba tömörült tőkeérdekeltségek (Mojzes János: Kibújnak az adózás alól!) úgyszólván alig adózzanak, akkor nem kellene félnie ettől a társadalmi osztálytól.' Ha'ugyanakkor, amikor ezek hihetetlen, úgyszólván milliós és milliós jövedelmekre tesznek szert, a kormányzat elfelejt gondoskodni arról, hogy a kisemberek vállairól a terheket levegye és arányos és tisztességes adózási rendszerrel rendet teremtsen ebben az országban, akkor érthető ez a félelem attól a társadalmi osztálytól, amely ma túladóztatva igenis a kormányzattal szemben áll és reformokat követel. T. Ház! (Halljuk! Halljuk! balfelől) A választójog valójában két nagy csoportra osztható be. Az első rész a jogosultság kérdését szabályozza, a másik rész az eljárási szabályokról intézkedik. Az a rész, amely a jogosultság kérdését szabályozza, szerintünk elfogadhatatlan és éppen ez az indoka annak, hogy ezt a törvényjavaslatot, bármennyire is küzdünk már tíz esztendő óta a titkos választójogért, ezek miatt a jogfosztások miatt a ma.gunk részéről nem tudjuk elfogadni. (Mojzes János: Az eljárási rész pedig írott _ malaszt marad!) Pedig elbuktatni nem kívánjuk ezt a törvényjavaslatot, mert mégiscsak valami alap arra, hogy elindulhassunk egyszer már a titkos választójog útján a nemzet újra való felépítése felé. Különösen azérit nem kívánjuk elbuktatni a javaslatot, mert az eljárási részben a kormány javaslatainknak majdnem 70 százalékát elfogadta, honorálta és egy tisztességesebb, becsületesebb választási rendszert iktatnak ma itt törvénybe. (Mojzes János: Az amnesztia reményében nem tartják be a választásokon! — Zaj a baloldalon. — Horváth Zoltán közbeszól.) Kétségtelen azonban, éppen kormánypárti oldalról felemlítette Antal István képviselőtársam, hogy ezzel a rendszerrel nagy előnyről mondott le a kormánypárt, (Mojzes János: A hatósági terrorról!) amikor a titkosságot a maga részéről is elfogadta. (Horváth Zoltán: A parlamentarizmusban nem lehet előny, azt a törvény nem' ismeri!) Ezzel a kijelentésével képviselőtársam, úgy látszik, elismerte, hogy egy nagy előny helyett választották ezt a rájuk nézve hátrányos helyzetet, amely szerint a választó ezentúl titkosan fog tudlni megnyilatkozni. Szomorú megállapítás ez a múltra vonatkozóan, nem akarunk azonban itt régi bűnöket felhánytorgatni. (Mojzes János: Antal István nélkül is tudtuk, de szép, hogy elismerte!) Mindenesetre örülünk azon, hogy az a választási rendszer, amely itt, ebben a törvényjavaslatban törvényerőre fog emelkedni, sokkal tisztességesebb lesz az eddigi rendszernél. (Mojzes János: Eddig sem a törvényben volt a hiba, csak abban, hogy nem tartották be!) Hibáztatjuk azonban, hogy a tisztességes rendszer mellé nem hoz a törvényjavaslat olyan szigorú büntető szakciókat, amelyek (Mojzes János: Kizárják az amnesztiát!) meggátolhatnák annak lehetőségét is, hogy ezzel a rendszerrel valaha is visszaélhessenek. Ugyanis az elmúlt alkalommal, amikor a választási visszaélések az egész országban elburjánzottak és a közigazgatási bíróság számos ítélete mutatta ki, hogy milyen sok visszaélés, törvényszegés, törvénysértés történt, (Mojzes János: Egyik se ült!) azok a személyek, akik a törvénysértésekben résztvettek, valójában büntetlenül úszták büntetendő cselekményeiket. (Mojzes János: Szabadon szaladgálnak!) Azt szerettük volna tehát, hogy ebben a törvényjavaslatban történjék gondoskodás arról, hogy ezek a közjogi büntettek úgy megtoroltassanak, hogy ebből a megtorlásból ne lehessen menekülés. E helyett — azt kell mondanom — a régi rendszerrel szemben bizonyos vonatkozásban a büntető szankciók még enyhébbek. (Mojzes János: Ötévi börtön helyett két év!) A régi törvény öt évig terjedő börtönt írt elő abban az esetben, ha valaki a választási eljárást meghiusítja, vagy olyan cselekményt k,övet el, amely a választási eredményt meghamisítja. Itt kot esztendei börtönről van szó és a cselekményt le fogják minősíteni vétséggé, úgyhogy megint előáll, vagy előállhat eset, hogy súlyos deliktumokat 10—20—50 és 100 pengős bírságokkal fognak majd megúszni egyes személyek, akik hajlamosak arra, hogy a választások során bűncselekményeket kövessenek . el. (Surgoth Gyula: A 92. §-szal nem lehet pénzbüntetést kiszabni, ha börtönbüntetésről szállítják le! — Mojzes János: Nem kell amnesztiára előterjeszteni őket! Az amnesztiára spekulálnak! — Surgoth Gyula: A 92. § szerint is csak fogházra lehet változtatni!) Nekünk tehát vigyázni kellett volna arra, hogy ezt a törvényt majd mindenki komolyan vegye és mindenki tartózkodjék egy ilyen közjogi törvény megszegésétől, mert semminek nincs olyan romboló hatása a közerkölcsökre, minit aninaik, ha ©ízt látja a népesség, hogy itt ebben az országban büntetlenül lehet a törvényeket megszegni. (Mojzes János: Mi lenne akkor a többséggel? — Kölcsey István: Ne zavarja a szónokot! — Zaj jobbfelől!) Hiszen láthatjuk, hogy a törvény uralma milyen nagymértékben alászállott egyes emberek szemében ebben az országban. Hallunk bírósági tárgyalásokról, ahol vakmerő személyek kijelentik, hogy törvényen kívül állóknak érzik magukat. (Strausz István: Ilyen is van?) Nyíltan szembe mernek helyezkedni a törvényekkel, egymást érik az uszító, az izgató és lázító akciók és ahol az embernek naponta olyan iratok kerülnek a birtokába, amilyenekkel a kommün alatt nem találkozott. A napokban is olvastam egy röpiratot. (Mojzes János: A zsidóbérenc Darányi-kormányról!) Szamuelly és Kun Béla idején nem olvastam olyan szennyáradatot, amilyet ebben a röpiratban